Tíz éve a tető is lyukas volt, most közösségi helyként születik újjá Diszel régi kúriája

Németh Szabolcs 7 évvel ezelőtt vásárolta meg a nagyon rossz állapotban lévő épületegyüttest, és mintegy 200 önkéntes segítségével keltette életre a helyet. A kúria egyszerre lesz szálláshely, közösségi tér és koncerthelyszín, ahol egy időre ki lehet szakadni a nagyvárosból, és élvezni a Balaton-felvidék még mindig nyugodt szegletét. A tulajdonos mutatta meg nekünk a nyitás előtt álló helyet, és azt is elárulta, miért lesznek operaénekesnők a fákon a nyitóbuli alkalmával.

Diszel egy festői kis falu a Csobánc lábánál, közigazgatásilag Tapolca része. Egy csendes alternatívát jelent a Balaton-felvidék nyáron nyüzsgőbb kis falvaihoz képest. Az Első Magyar Látványtár és a Kávéház a Vörös Lóhoz közelében, az István utcában találjuk a kovácsolt vas kapus sárga épületet. A „lovas ház”, csak így hívják a helyiek, mivel az egykori magtárépület ablakán egy fekete lófej néz vissza az érkezőkre. A kapu nyitva, besétálunk, és hirtelen egy másik világba kerülünk. Egy elvarázsolt kertben függőágy lóg a fáról, a szabadtéri szalonban fehérre festett ajtó adja a díszletet. A csendélethez tartozik még egy kerekekkel ellátott kád és két őzre hasonlító szobor a kerti tó partján.

Németh Szabolcs a kúriát 7 évvel ezelőtt vásárolta meg, azóta a világ minden részéről érkező önkéntesek segítségével újítja fel. Az eredeti szakmája festmény- és műtárgybecsüs, ezenkívül búvár, de autóbontással és üzleti ingatlanok kiadásával  is foglalkozott már. „Amikor először erre jártam, hogy megnézzem, milyen a hirdetés alapján az ingatlan, kifordultam a birtokról, mert irtózatos állapotban volt a hely” - meséli Szabolcs. „Teljesen el volt gazosodva, a teniszpályából fák nőttek ki. 10 éve hagyták itt az épületet, lyukas tetővel.”

A birtokon folyamatosan zajlanak a felújítási munkák. Két francia önkéntes, akik Lille-ből érkeztek, talicskával szállítanak valamit az épülő színpadhoz. Az amerikai Constantin kávét főz nekünk, bár még nincs sok gyakorlata a kotyogós használatában. Az ötvenes éveiben járhat, történelmet tanít egy sanghaji egyetemen, és szeretne valami hasznosat is csinálni a nyári vakáció alatt, miután egy hónapig bulizott Thaiföldön. Nagyon érdekelte a környék, ha itt végez az önkéntes munkákkal, szörfözni tanul majd a Balatonnál, meséli.

Az előző tulaj egy svájci idős úr volt, aki itt akarta tölteni a nyugdíjas éveit. Sok dolgot rendbe hozott, a tavat, a teniszpályát, de már nem tudta élvezni a helyet. Egy gyerekeket üdültető alapítványra bízta a birtokot, de ők nem akartak élni a lehetőséggel. Szabolcsnak sikerült alacsony áron megvennie az épületegyüttest, de ennek az volt az ára, hogy rengeteg időt és energiát kell beleölni a felújításba.

A kúria a 18. században épült, és nemesi udvarház volt magtárral, gazdasági épületekkel és cselédházzal, az egyetlen ilyen a településen. Szabolcs egy olyan helyet keresett, ahol a természet közelében, természetesen lehet élni, közösségi tereket és életet létrehozni. Egyre többen lesznek kritikusak a fogyasztói társadalommal szemben - mondja, hozzátéve, hogy sokan választják ezt életformát. Diszel a megmaradt sok szép épülettel tökéletesen alkalmas erre.

A kúria központi épülete most az egykori magtár. „Sokkal szabadabban lehetett hozzányúlni, mint egy eleve lakásként is funkcionáló épülethez, ahol jobban tiszteletben kell tartani a hagyományokat. Jó benne lakni, egy légtér az egész, nincsenek klasszikus lefalazott helyiségek, igazi közösségi tér” - mondja Szabolcs.

Egy nagy nappali és négy szobának nevezhető, vaskos függönnyel leválasztott helyiség és egy konyha található itt, a legfelső szinten pedig közösségi alvóteret alakítottak ki játszósarokkal. A zegzugos épületben lépcsőket, eldugott kis helyiségeket fedezünk fel, az egyik szoba pedig egy szekrényen át közelíthető meg, mint a Narnia Krónikáiban.

A kétszáz éves épületegyüttes feltámasztásában eddig kb. 200 önkéntes működött közre. „Voltak kellemetlen pillanatok és hibák, például egyszer újra kellett csiszolni a padlót. Túltettük magunkat rajta, és ment tovább minden.”

A földszintes házban, ahol annak idején a birtok urai laktak, négy, a cselédházban pedig két kiadható szobát alakítanak ki. Az a cél, hogy hosszú távon télen is lakható legyen a ház.

Rengeteg "kincs" van itt: lámpák Marokkóból és Irakból, fotók, régiségek lakásfelszámolásokból, helyi piacokról. A konyhában egy kitömött aligátor néz ránk az egyik gerendáról – a tulajdonos egy utrechti múzeum bezárásakor jutott hozzá. „A lófej a tapolcai használt cikk-piacról van, ahová rendszeres járok. Először a szüleim voltak aznap a piacon, mert én későn kelő típus vagyok. Utólag megtudtam, hogy arról beszélgettek, ki az a bolond, aki egy ilyet megvesz. Mire ideértek a kúriába, már itt volt" - tudjuk meg a lófej történetét.

„Szeretem a fáskamrát. A felújítás során az összes tetőt le kellett cserélni, rengeteg fahulladák keletkezett, ezeket felvágtuk és itt raktározzuk. Volt egy portugál űrsikló-tervező önkéntesünk, aki nagy precizitással tudta egymás fölé rakni a fahasábokat. A műhelyt is szeretem, nincs kicsinosítva, de innen indul el minden. A kedvenceim közé tartozik még a kerti zuhanyzó is, ami egy régi kőfal mellett található. A kút vizét használja, nagyon jót lehet a csillagok alatt zuhanyozni" - vezet körbe minket Szabolcs.

A színpadot hátul találjuk. A birtok kutyája, a tapolcai menhelyről befogadott Doki (aki nem volt hajlandó az Einstein névre hallgatni) messziről figyeli a történéseket. A kúria fontos közösségi hely lesz, hétvégénként koncerteknek, kiállításoknak, workshopoknak ad teret.

Egy kétnapos nyitóbulival ünneplik meg a közeljövőben, hogy eddig eljutottak. Ismert zenekarok lépnek fel, koncertet ad a Sziámi és a Romano Drom, a kocsiszínben kiállítás nyílik, a fákon operaénekesnők énekelnek majd, és a tervek szerint minden hétvégén lesz valamilyen program.

„Ez nem olyan, mint egy építkezés, amit elkezd az ember és egyszer befejezi, mivel egy ilyen ház soha nem lesz tökéletesen készen. Inkább egy életforma. Ez egy nagy játszótér, nagy gyerekeknek” - mondja Szabolcs.