Balatonhenye egy kis csoda 19. századi kúriákkal, kis templommal, napraforgókkal és szűk utcácskákkal. És egy kis fekete kutyával, aki végigkövette fotósunkat.
A Balaton-felvidékben az a jó, hogy olyan, mint egy nagy kincskereső játék. Csakhogy ebben a játékban nem elásott ládában lévő zafírt, rubint és igazgyöngyöt lelni, hanem apró, eldugott, varázslatos falvakat, pont mint amilyen az e képgalériával bemutatandó Balatonhenye. A községet kb. 130 fő lakja, a Henyei-hegy lábánál, a Balatontól autóval 11 kilométerre fekszik. A Káli-medence talán legkevésbé felkapott falva, épp ennek köszönheti éteri nyugalmát. Sőt, innen ered a Káli-medence fő vízfolyása, a Burnót-patak is.
Henyéről már az 1100-as években említést tesznek oklevelek, később középkori pálos kolostor is létesült itt (de római leleteket is találtak a faluban). A török dúlásait nem élte túl, pusztasággá vált. Az új betelepülők a török elűzése után szépen sokasodtak, a 19. században 700-nál is több ember lakta. Érdekesség, hogy kisnemesi falu volt, mindössze nyolc jobbágycsalád élt itt, és ismertnek számított gyümölcstermesztéséről. Aztán a szocializmus megpecsételte a kis falvak sorsát, Henye is elnéptelenedett. Manapság a turizmus kopogtat az ajtón, a 19. századból megmaradt csodás régi házak (Kenessey-, Körösényi-, Ágoston-ház), a hegyen lévő krátertavak és sziklák, és persze az olyan pazar szállások, mint A nyaraló nagy vonzerővel bírnak. Henyére is jellemző, hogy az őslakosok zöme elköltözött vagy elhunyt, sok régi házat az új lakosok, azaz bebírók mentettek meg az enyészettől.
Végül egy apróság: a képek készítése során fotósunk nyomába szegődött egy kis fekete kutya, szóval néhány képen felfedezhető ő, az igazi henyei lakos is.
