Van eredménye a prevenciós munkának, kevesebb tragédia árnyékolta be az idei nyarat. A baj ugyanakkor évszaktól, napszaktól függetlenül megtörténik, és hiába vigyáznak ránk a gyors mentőhajókkal a vízimentők, ha az egyéni felelősségvállalás hiányzik. Bagyó Sándorral, a vízimentők elnökével beszélgettünk a vízbemenetel és a vízre szállás alapvető szabályairól, és azt is megtudtuk, hogy az ország legbiztonságosabb hajóján is kell a mentőmellény.

Egy esős, hűvös augusztusi délelőttön találkozunk az alsóörsi kikötőben. A strandok üresek, de rengeteg hajó szeli a vizet. Azt gondolnánk, ez egy lazább nap a vízimentőknek, de kiderül, hogy ez hatalmas tévedés. Mert az, hogy, éppen milyen az időjárás, vagy mennyire csendes a víz, nem függ össze azzal, hogy mennyi munkájuk van, világosít fel minket Bagyó Sándor, a VMSZ (Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata) elnöke. „Sokan azt hiszik, hogy viharban van a legtöbb baleset, de ez nem igaz, mert az emberek viharban felkészülnek az időjárásra. Akkor van a legtöbb baj, amikor az emberek nem készülnek fel, és ez általában a szép időre igaz”.

Kevesebb tragédia történt

„Nyarat értékelni nem szeretnék, de azt el tudom mondani, hogy egy viszonylag szerencsés szezont tudhatunk magunk mögött eddig, köszönhetően a komoly prevenciós munkának, amit közösen végeztünk a térségben sok más szervezettel és a hatóságokkal együtt” - mondja a vízimentők elnöke. Kiemelte, hogy a Balatoni Fejlesztési Tanács, a vízirendőrség, a Vöröskereszt is nagyon sokat tesz azért, hogy hogy megelőzzék a vízi baleseteket, és az is sokat számít, hogy az emberek számos helyről kapnak vészjelzéseket (pl. Országos Meteorológiai Szolgálat, katasztrófavédelem, RSOE - Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület). És ezeket hellyel-közzel komolyan is veszik. „Kevesebb tragédia történt az idén, mint tavaly, és reméljük hogy ez így is marad” - mondja.

A megtörtént balesetek a már sokszor – de nem elégszer – hangoztatott egyéni felelősségvállalás fontosságára világítanak rá. Bagyó Sándor egy példával kezd: "Elhatározzuk, hogy repülni akarunk, felmegyünk egy viadukt tetejére és leugrunk, mert bízunk magunkban hogy mire leérünk, megtanulunk repülni. Ez körülbelül ugyanaz, mint amikor valaki nem tud úszni, de kibérel egy eszközt és beugrik a vízbe”.

A prevenció során fontos hangsúlyozni, hogy a döntés az egyénnél van. „Jó példa erre a mentőmellény kérdése: én tudok úszni, de ha vízre megyek, mentőhajót vezetek, felveszem a mellényt, ez nem kérdés - pedig az ország legbiztonságosabb hajóján vagyok. Akkor is felveszem, ha kánikula van. Ez az én döntésem, és várom, hogy a többiek is meghozzák ezeket a döntéseket” - magyarázza saját példáján keresztül a vízimentők elnöke. Kifogások persze mindig akadnak. "Kényelmetlen? Akkor vegyünk olyat, ami kényelmes. Drága? Akkor döntsük el, hogy vízre akarunk-e szállni, ugyanis ez nem kötelező. Aki a 21. században a vízen bajba kerül a megfelelő felszereltség hiánya miatt, az az ő egyéni felelősségén múlik elsősorban. Fontos, hogy ne kezeljük ezt tabuként”.

A vízbemenetelnek vannak szabályai, és ezek logikus szabályok

Mindig azt kell végiggondolnunk, hogy ha elfáradunk, vagy ha baj van, akkor hogyan tudunk kimenekülni - mondja Bagyó Sándor.

Ha nem tudunk úszni, ne menjünk vízbe, ha mégis megyünk, akkor csak megfelelő mentőfelszereléssel tegyük ezt meg. Csak kijelölt fürdőhelyen tartózkodjunk, nézzük a strandtáblákat, ne menjünk be egyedül, csak megfelelő társasággal, felügyelettel. Ha ezeket betartjuk, nem lehet baj.

Ha jól úszunk, és szeretnénk a tömegtől messze, a parttól távolabb úszkálni, tegyük ezt meg a bójától maximum 50-100 méteren belül, és a parttal párhuzamosan. Így könnyebb lesz kijönni, ha esetleg elfáradunk, vagy begörcsöl a lábunk. Ha messzire kiúszunk, veszélyeztetjük magunkat, mert jöhet egy nagyobb sebességű vízi jármű, ami a holttere miatt nem vesz észre minket. Még nem volt ilyen baleset a Balatonon, de bármikor benne lehet a pakliban - mondja a vízimentők elnöke.

Az éjszakai fürdőzés elvileg nem megengedett, de ha már csináljuk, akkor a kijelölt strandterületen és partközelben kell.

Alapvető szabály, hogy ismeretlen vízbe nem ugrálunk - az idén is volt legalább négy ilyen baleset. Ha mély a víz, és nem tudunk úszni, az a baj, ha kicsi a víz, akkor az a baj – többen élik egy ilyen ugrás miatt kerekesszékben az életüket. A vízimentők elnöke Scholtz Richárd vitorlázót említi, aki egyetlen egyszer hibázott, egy bulizás közben ugrott fejest a térdig érő vízbe. „Értem a fürdőzőket, pihenni szórakozni, hülyéskedni akarnak Ez mind elfogadható, de mindig legyen bennünk egy egészséges határ, tudjuk, hogy meddig megyünk el, meddig nem káros a szórakozás magunkra és a környezetünkre nézve”.

A vízi kikapcsolódást szórakozást józan ésszel elő kell készíteni. Győződjünk meg arról, hogy milyen mély a víz, ahol ugrálni akarunk! Nézzük meg, hogy tudjuk csúszásmentesíteni a felületet, ahonnan ugrálunk, és figyeljünk oda a korlátra is, ha van! Bagyó Sándor számos olyan esetről tud mesélni, ahol azért lett baj, mert nem készítették elő megfelelően ezeket a dolgokat. Mindenhol, mindig ott van a veszélyforrás - és ezeket minimalizálnunk kell.

Vegyük komolyan a viharjelzést! „Ma már sokféle olyan applikáció közül választhatunk, amelyek akár hanggal is jeleznek, ezért ha egy vitorlázó azt mondja a 21. században, hogy nem tudta, hogy viharjelzés van, azt nem tudom elfogadni” - mondja a szakember. „Ha tudatosan készülünk a vízre, és látjuk, hogy viharjelzés van, elkezdhetjük a felkészülést az erősebb szélre, felvehetjük és a többiekkel is felvetethetjük a mentőmellényt - de aki ezt sem hajlandó megtenni, arra nem tudok mást mondani, mint azt hogy felelőtlen.”

Az alkohol és a kábítószerek hatására csökken, vagy eltűnik a félelemérzet, és ezzel arányosan növekszik a balesetek száma. És a víz nagyon csúnyán büntet. „Míg az, aki elesik részegen a parton, elfekszik, el is alhat, maximum megfázik. De ugyanez a vízen egészen más: ha ott valaki elesik, azonnal víz alatt van és meghal. Még egyszer mondom, jó reggelt, nincs esélyed, itt meghalsz. Így kell ezt a történetet a helyén kezelni” - teszi hozzá.

A vízibiciklik is beszállnak a mentésbe 

Néha mégis történik baj, ha nem velünk, akkor a környezetünkben. Ilyenkor azonnal jelezzük, kiabáljunk, integessünk. Most már vízibicikliről is segíthetünk, ha olyat bérelünk ki, ami fel van szerelve mentőeszközzel. A VMSZ „A semmit nem lehet odadobni!” című, augusztus elején indult balesetmegelőző kampánya éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a vízibiciklire kihelyezett mentőeszköz is életet menthet. „A mentő eszköz - ami lehet mentőgyűrű, mentőbója, mentőpatkó, vagy mentőlap - arra szolgál, hogy ha a vízibicikli környezetében bajba jutott ember van, oda tudjunk dobni neki valamit, hiszen az az első, hogy szeretne valamiben megkapaszkodni. A kampány további üzenete az, hogy aki felelősségteljes használó, mentőeszközzel ellátott vízi járművet választ” - mondja Bagyó Sándor.

Korábban beszámoltunk arról, hogy a balatoni vízimentők csapata három olyan drónnal bővült, amelyek képesek arra, hogy hangszórón figyelmeztessenek, (hő)kamerával figyelnek és ha kell, mentőeszközt is dobjanak. A bevetésükre eddig azonban még nem került sor, mivel nem volt olyan esemény, ami indokolta volna azt. Ősztől a horgászbalesetek megelőzésében is szerepet szánnak a felderítésre is alkalmas drónóknak - mondja Bagyó Sándor.

A nyáron beszerzett, új mentőhajók honosítása is folyamatban van. Rendkívül jó állapotú hajókról van szó, könnyűek, gyorsak, hatékonyak, 7 méter hosszúak és nagyon erősek, 200 lóerős a motorjuk. „Át fogjuk alakítani őket, emellett olyan technológiával és felszereléssel ellátni, hogy minden feladatra alkalmasak legyenek" - meséli a vízimentő-elnök. „A mostani kis sürgősségi mentőhajónk átlagsebességéhez képest 30 százalékkal kevesebb idő alatt fogunk tudni megérkezni, ha valaki bajba kerül – és ez egyáltalán nem mindegy” - teszi hozzá.