Egyik nap merészet gondoltunk, és a hirtelen jött téllel összebarátkozva végrehajtottuk régi tervünket: megmásztuk havazás után, hajnalban a Csobáncot. Lenyűgöző panoráma, totális magány és a kivehető hóhatár várt minket a csúcson. Vigyázat, csúszik!
4:00 - Megcsördül a mobilon az ébresztő, kómásan ütjük le, hogy hallgasson. Menni kell, az előrejelzés szerint 5:44-kor már kel a nap Gyulakeszi környékén. Öltözködés, fogmosás.
5:00 - Nagy nehezen, a havas-jeges úton elindulás, csigalassan haladás, megérkezés. Kicsit fájóan tapasztaljuk, hogy nem olyan havas a táj a Tapolcai-medencében, mint fenn, Veszprém környékén (ami nyilván magasabban is van, a Bakony szélén), de maguk a tanúhegyek itt-ott fehér gúnyát öltöttek.
5:30 - Még félhomályban megkezdjük a mászást, természetesen előkerülnek a serpás-oxigénpalackos viccelődések. Amúgy nem a legkihasználtabb, Gyulakeszi felől induló túraútvonalat választjuk, hanem dél, azaz Káptalantóti felől, az Országos Kéktúra ösvényén hágjuk meg a Csobáncot.
5:40 - Hamar magunk mögött hagyjuk a dűlőutakat, a táj feljebb egyre fehérebb, ropog a hó a cipők talpa alatt, kirajzolódik a medence panorámája. Eközben egyre világosabb van, bár az egyik célunk veszni látszik: a felhős, hószállingózós időben nem fogjuk látni a napkeltét.
5:45 - Elérjük a dél felől jövő túraösvény legcukibb pontját, ahol egy állandóan lakott ház áll. Cukiságának oka, hogy a hátizsákos turistáknak itt kialakítottak a háziak egy pihenőt két paddal és egy asztallal. Az asztal bizonyos időszakokban tele van helyben termelt földi jókkal (csonthéjas és egyéb gyümölcsök, szörp, lekvár), amikért becsületkasszába tudunk fizetni, amennyit fairnek ítélünk. A rossz hír, hogy tél van, nincs most termés, nincs mit elvinni.
5:50 - Alig hagytuk el a kis turistapihenőt, már meredekebb a terep, szűkül az ösvény, és mivel mi vagyunk ma kétségkívül az első túrázók, havas és csúszós az ösvény, vigyázni kell nagyon.
5:55 - Megérkezünk a sziklás részhez, meg-megcsúsznak a lábak a havas görgetegen vagy bazaltdarabokon, de a nagy elődök, Amundsen és Hillary példái lebegnek előttünk, kaptatunk tovább, nem fordulhatuk vissza. Legalább a hóvihart megúsztuk.
6:00 - Teljes világosságban érkezünk meg a hegycsúcs keleti peremére, üdvrivalgás tör elő. A kilátás lenyűgöző, látni a hóhatárt a Tapolcai-medencében, a Szent György-hegy környéke még zöld, de a Haláp körül már hófehér a táj, Tapolca is fehérbe öltözött. Ellátni a Balatonig is, a déli part még fehérebb, erre látszólag több hó esett. A vékony felhőkön narancssárgán pislákol át a kelő nap.
6:20 - Elindulunk lefelé ugyanazon az útvonalon. Van, hogy csak 20 centit haladunk egy lépéssel, annyira csúszik a havas ösvény. Így is többször közel kerülünk a bokaficamhoz. Nagyon fontos, hogy aki bevállal egy ilyen túrát, az megfelelően tapadó cipőben és persze réteges öltözetben jöjjön el (téli túratippjeinket ebben a cikkünkben leled).
6:40 - Visszaérünk a kocsihoz, elmajszolunk egy energiaszeletet, majd elindulunk haza, "sssshhh" - surrognak a kocsikerekek a hóban. Irány aludni.
