2020. április 3-án, 91 éves korában elhunyt Wöller István, a magyarországi vízimalmok történetének kutatója és az Örvényesi Műemlék Vízimalom egykori gondnoka. Veszprém megye összes malmát bejárta, és egyedülálló malomtörténeti archívumot hozott létre. Egy Balaton környéki malmokat bemutató galériával emlékezünk rá.
Wöller István a Hévízhez közeli Gétyén született 1929 októberében. Mindössze tizenöt éves volt, amikor 1944 februárjában leventeként Németországba vitték harcolni – erről 2006-ban, saját költségén adott ki könyvet (Tizenötévesen Németországban). Hazatérése után kovács és lakatos végzettséget, szakérettségit szerzett, és a vegyészmérnöki képzést is elkezdte, de végül nem diplomázott.
Egész életében malmokban dolgozott, de nem molnárként, hanem műszaki munkatársként. 1961-től látta el a Veszprém Megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat karbantartó üzemvezetői posztját, talán ekkor kezdett érdeklődni a malmok kutatása iránt. Felettesei 1971-ben jelölték ki arra a feladatra, hogy térképezze fel a Veszprém megyei malmok tárgyi emlékeit. A Nol.hu-nak adott interjújában, 2006-ban így emlékezett vissza erre az időszakra:
„A munkám abból állt, hogy jártam a megyében lévő malmokat, és javítottam a különböző gépeket. …Egy idő után többet tudtam a malmokról, mint maguk az ott dolgozók, akik tiszteletbeli molnárrá fogadtak. Beleszerettem a malomkutatásba. Annyira hatalmába kerített a dolog, hogy hétvégeken is motorra ültem, nyakamba akasztottam a fényképezőgépemet, és nekiindultam a megyének, később az egész országnak. Kezdetben a kutatómunka alapjait se ismertem: meg kellett tanulnom például, hogyan kell egy levéltárban iratokat keresni, hogyan kell interjúkat készíteni a molnárokkal, milyen fotókra van szükség a szabályos dokumentáláshoz.”
„A munkám abból állt, hogy jártam a megyében lévő malmokat, és javítottam a különböző gépeket. …Egy idő után többet tudtam a malmokról, mint maguk az ott dolgozók, akik tiszteletbeli molnárrá fogadtak. Beleszerettem a malomkutatásba. Annyira hatalmába kerített a dolog, hogy hétvégeken is motorra ültem, nyakamba akasztottam a fényképezőgépemet, és nekiindultam a megyének, később az egész országnak. Kezdetben a kutatómunka alapjait se ismertem: meg kellett tanulnom például, hogyan kell egy levéltárban iratokat keresni, hogyan kell interjúkat készíteni a molnárokkal, milyen fotókra van szükség a szabályos dokumentáláshoz.”
Wöller István Veszprém megye összes malmát meglátogatta - ez több mint 600 malmot jelent. Mérnöki pontosságú térképeket és rengeteg fotót készített molnárokról, gépekről és alkatrészekről. Egy Magyarországon egyedülálló malomtörténeti adattárat és fényképarchívumot hozott létre, amiben eredeti, sok esetben 100-200 éves iratok, tervrajzok, működési engedélyek is megtalálhatók. A malomkutató ezenkívül több száz mázsányi ipartörténeti emléket, alkatrészt mentett meg a biztos pusztulástól, írja a Kultúrvilag blog.
Wöller István nevéhez főződik az örvényesi és csopaki vízimalom megmentése, és a segítségével építették meg a Szentendrei Szabadtéri Múzeum bakonyi és balaton-felvidéki tájegységének vízimalmát. Számos könyvet és tanulmányt írt a vízimalmokról, többek között a csopaki, örvényesi, pápai, pulai, kapolcsi és balatonfüredi malmokról.
1989-től 2006-os nyugdíjba vonulásáig ő látta el az Örvényesi Műemlék Vízimalom gondnoki feladatait. 1994-ben Műemlékvédelemért Emlékérmet, 2009-ben Pro Comitatu díjat (Veszprém megye) kapott a munkásságáért. Dr. Balázs György, a Magyar Molinológiai Társaság elnöke, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott igazgatóhelyettese így ír róla:
„Vele a malmokat kutató szűk szakmai réteg legtermékenyebb szakembere ment el, aki 1969-ben kezdte el a Veszprém megyei malmok kutatását, terepmunkái során bejárta az egész megyét, felgyűjtötte a történeti adatokat, fényképezett, dokumentált mindent, ami a malmokkal kapcsolatban elé került. Megmentett több száz malomipari emléket, azokat közgyűjteményekbe juttatta…”
„Vele a malmokat kutató szűk szakmai réteg legtermékenyebb szakembere ment el, aki 1969-ben kezdte el a Veszprém megyei malmok kutatását, terepmunkái során bejárta az egész megyét, felgyűjtötte a történeti adatokat, fényképezett, dokumentált mindent, ami a malmokkal kapcsolatban elé került. Megmentett több száz malomipari emléket, azokat közgyűjteményekbe juttatta…”
Márta István, a Művészetek Völgye fesztivál alapítója és igazgatója így emlékezett meg róla a Facebookon:
„Többször járt Kapolcson is, mesélt a valahai szerkezetekről, molnárokról. Szerény, halk szavú és nagy tudású ember volt. Hasznos és megfontolandó tanácsokat adott a Falumalom rekonstrukciója előtt és – nem mellékesen - az Egyletnek ajándékozta az általa készített kapolcsi vízimalmok teljes ('60-as évekbéli) felmérési anyagát. Ezt az archívumunkban őrizzük”.
„Többször járt Kapolcson is, mesélt a valahai szerkezetekről, molnárokról. Szerény, halk szavú és nagy tudású ember volt. Hasznos és megfontolandó tanácsokat adott a Falumalom rekonstrukciója előtt és – nem mellékesen - az Egyletnek ajándékozta az általa készített kapolcsi vízimalmok teljes ('60-as évekbéli) felmérési anyagát. Ezt az archívumunkban őrizzük”.