Még reggel 7 óra sincs, de a Kővágóörs főutcájától néhány méterre, a Káli Étterem szomszédságában található vörös kőfalas ház udvarán már elkezdődött az élet. Az Andriska Pékbisztróban nyitásra készülnek: a polcokra már felkerültek az éjszaka sütött kenyerek, a pultokat feltöltötték péksüteményekkel, tortákkal, szendvicsekkel.
Megérkeznek az első vásárlók. Korán kelő nénik, munkába siető helyi lakosok, a környéken is bázissal rendelkező üzletemberek jönnek. Van, aki siet, és csak beugrik friss kenyérért, croissant-ért, mások ráérős, beszélgetős reggeli mellett kezdik a napot. Ami közös, az a mosoly, amivel érkeznek, és amivel távoznak. (Bent mindenki maszkot visel, a szabadban láttuk a kora reggeli mosolyokat). A kiszolgálás kedves és lelkes, függetlenül a korai órától.
Török Andris, a hely tulajdonosa és lelke még egy utolsó ellenőrzést tart, mielőtt leül hozzánk beszélgetni. (Pár hete erre még nem volt lehetőségünk, folyamatosan az utcáig ért a sor, így egy őszi reggelen tértünk vissza.) Éjjel egykor kezdődött a pékműszak, Andris már túl van a munkanapja felén, amikor mi még csak próbálunk felébredni a finom kávétól.
A hely, ahol az ember mosolyogni kezd
András és párja, Zsófi sztorija is budapesti irodai munkával kezdődik, és a felismeréssel, hogy nem ez az, amit csinálni szeretnének. Andris jogászként végzett, majd évekig bankban dolgozott, Zsófi pedig barcelonai és londoni munkahelyek után egy kódolás oktatásával foglalkozó alapítványt alapított.
„Hét évvel ezelőtt jött az a gondolat, hogy talán rossz helyen ülök. Meg akartam tanulni főzni, elvégeztem egy szakácsképzést, és budapesti éttermekben kezdtem el dolgozni. Megesett, hogy eleinte csak salátát válogattam” – meséli Andris. Kitanulta a pékszakmát is, Szabadfi Szabolcs mellett, a Panificio Il Basilicóban, majd a nor/ma és Arán pékségekben, illetve a pékmesterénél, Tukacs Rolandnál, a jászberényi A Kenyér pékségben képezte magát tovább.
Régóta álmodozott egy saját reggeliző helyről a Káli-medencében. Azért reggeliző, mert ez az étkezés fontos, talán a legfontosabb: ha jól indul a reggel, az az egész napra kihat. A Káli-medence pedig nem volt kérdés. Andris az elmúlt 10 év során nagyon sok időt töltött itt minden évszakban. Kirándult, rendezvényeken és ismerősöknél főzött, egy borászatnál is dolgozott.
„Egy idő után azt vettem észre, hogy mindig, amikor megérkeztem ide, egy mosoly szaladt fel az arcomra. Kezdett gyanús lenni, hogy valami keresnivalóm van errefelé”
„Egy idő után azt vettem észre, hogy mindig, amikor megérkeztem ide, egy mosoly szaladt fel az arcomra. Kezdett gyanús lenni, hogy valami keresnivalóm van errefelé”
– mondja. Nem volt cél az, hogy a vízpart közelében legyen a hely. Nagyon erős vonzereje van a víznek, a Balaton látványának és közelségének. De a Káli-medencének, illetve a domboknak talán még erősebb, vallja Andris.
Zsófival is itt találkoztak és a Káli-medencében házasodtak össze. Zsófi is támogatta a terveit, és erősítette a váltásban. Másfél évvel ezelőtt, hosszas keresgélés után pedig megtalálták a tökéletes helyet álmaik megvalósításához. Időközben megszületett kisfiuk, Barnabás, a család pedig döntött és új életet kezdett a Káli-medencében.
A vadkovásztól a túrós csokitortáig
Az Andriska Pékbisztró helyén régen is pékség üzemelt, így ez egyszerre régi és új hely a faluban. Az már csak véletlen egybeesés – vagy a sors jelzése –, hogy az előző tulajdonost, akitől Andrisék megvásárolták az ingatlant, Török Péternek hívták.
A nyár utolsó hosszú hétvégéjén, augusztus 20-án nyitottak. A cél az volt, hogy minden terméket el tudjanak készíteni itt helyben, ami egy tökéletes reggelihez kell. A hely egy pékség, egy cukrászat és egy melegkonyha ötvözete, így ez meg is valósult – a lekvárok, a húsok és a sajtok kivételével minden saját termék.
Az Andriska Pékbisztró kínál kovászos és „vadkovászos” kenyeret is – míg a kovászoshoz minimális élesztőt is adnak, a vadkovászosat csak lisztből és vízből készítik. Rozsos cipókért, kovászos „faluszéli” kenyérért, mákos-répás-törökmogyorós és zabos-magos kenyerekért érkeznek a vásárlók, hogy aztán még vigyenek a többféle croissant-ból, kifliből és pogácsából és a teljes kiőrlésű, tönkölylisztes, grízes és mákos zsemlékből. És ahogy egy pékségben annak lennie kell, kalácsok, kakaós csigák és perecek is sorakoznak a pultokban. A hűtőben a Tekeresvölgyi Családi Birtok sajtjai, ivójoghurtjai és más termékei csábítanak.
Minden nap többféle szendvics készül, de senki ne gondoljon az unalmas, kifli-krém-hús-sajt jellegű megoldásokra. A házi padlizsánkrém szezámmagos zsemlébe, a főtt sonka aszalt paradicsommal és kecskesajttal a grízes zsemlébe, a tormakrém sült tarjával egy sós briósba, az angolszalonna pedig egy perecbe került némi kecskesajt társaságában. Igen, egy perecbe.
Az édes reggelik hívei rögtön kezdhetik valamilyen süteménnyel, pl. túrós csokitortával a napot, és van chiapuding is a mentes reggelit keresőknek. „Többen kérdezik, hogy honnan hozzuk a süteményeket, de minden itt készül helyben” – mondja Andris.
Hogy mindez készen álljon reggel 7-re, a csapat egy része már este 9-kor megkezdi a munkát. Éjszaka mindent elkészítenek a nyitásra, folyamatosan sütnek és már a következő napra is előkészülnek. Andris hajnal fél 1-kor kel, és bár elvileg a délutánja már szabad – 13 órakor van a zárás –, jellemző, hogy este 7-kor még a pékségben van. Eddig nagyjából állandó kínálatot találhattak itt a vásárlók, de a közeljövőben új szendvicsek, péksütemények és torták is megjelennek majd a pultokban, tervezik a reggeli kínálat tovább bővítését, és a szezonhoz is igazodnak majd, osztja meg a terveit velünk Andris.
Andris szerint az ország több pontjáról érkezett, lelkes, tapasztalt szakemberekből álló csapat a hely pillére. Egész éves nyitva tartás lesz, a már összeszokott csapattal vágnak neki az ősznek és a télnek. „Nagyon fontosnak gondoljuk, hogy ez a kővágóőrsiek és a környékbeliek péksége is, és tekintettel arra, hogy itt régen is pékség volt, mindenki számára hozzáférhetőnek és elérhetőnek kell lennünk. Emellett természetesen nagyon figyelünk azokra a vendégeinkre is, akik időszakosan vannak itt” – teszi hozzá.
