Ki lehet nem főállású kisadózó?
A Kiva (2012. évi CXLVII.) törvény 2. § 8. pontját kell áttekinteni ahhoz, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben.
Ha az összes foglalkoztatási idejét tekintve a kisadózó legalább 36 órás munkaviszonyban van, illetve ha a Tbj. alapján kiegészítő tevékenységet folytat, valamint akkor, ha külföldön biztosított személynek minősül, akkor a kisadózó lehet nem főállású. Akkor is ez a helyzet, ha rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult, illetve rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül.
A friss adóváltozásokról hasznos és részletes információkat talál az adózási terület online szakmai fórumain, blogjain.
Nézzük az utolsó szabályt is. Abban az esetben, amikor a kisadózó egyidejűleg egyéni vagy társas vállalkozói tevékenységet, s mellette kisadózói tevékenységet is folytat, akkor mindig az előbbit kell a főállásnak tekinteni, így ő kisadózóként nem lesz biztosított, s havi 25 ezer forintos kata terheli. Nagyon fontos, hogy a vállalkozó nem dönthet arról, hogy melyik tevékenysége a főállása.
Ennek előnyeivel és hátrányaival sem árt tisztában lenni, hiszen minden következményekkel jár.
Előny vagy hátrány? Attól függ!
Feketeleves lehet, amikor a fenti példában leírt vállalkozónk számára a nyugdíj megállapítására irányuló eljáráskor derül ki, hogy önellenőrzést kell végeznie évekre visszamenőleg, mert nem volt kisadózóként biztosított, a betéti társaságában pedig, ahol társas vállalkozóként minimum járulékfizetésre lett volna kötelezett, nem fizetett járulékot, mivel nem volt tagi jövedelem.
Ugyanakkor például az a kismama, aki CSED-ben részesül, s emiatt mentesül a minimum járulék befizetése alól, viszont eközben rendelkezik egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonnyal is, akkor kisadózóként a CSED folyósítása alatt is szabadon folytathatja a tevékenységét, mert az nem minősül keresőtevékenységnek (lásd a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt).
