A mostani zimankós, bezárkózós időkben egy magányos kiállításnézés vállalható csupán, és ennek tökéletesen megfelel a tízéves füredi Vaszary Galériában rendezett TOP10 nevű tárlat. A képzős egyetemisták által a legjobb tíznek tartott kortárs képzőművész képeit, szobrait, fotóit élvezhetjük egy olyan kiállításon, ami Budapesten is bőven megállná a helyét.
FONTOS INFÓ: A koronavírus-járvány miatt elrendelt intézkedések okán Balatonfüred valamennyi kulturális intézménye bezárt március 16-tól. Így a Vaszary Galéria és a cikkünkben szereplő kiállítás sem látogatható egyelőre. Az intézkedés visszavonásig érvényes.
Két férfi egy nehéz fekete leplet ráz ki (vagy hajtogat épp), furcsa, szögletes és színes alakzatok kígyóznak fel-alá, majd rovarszárnyakból és csáprágókból transzformersz emelkedik ki a gyantából. Ez nem egy hagymázas álom megannyi őrült részlete, hanem a valóság, ami a balatonfüredi Vaszary Galériában ütött szíven minket. Elmentünk ugyanis a galéria valaha volt egyik legütősebb kiállítására, aminek tömör címe TOP10.
A koncepció is eredeti: a Magyar Képzőművészeti Egyetem zömmel elsős hallgatóit kérték meg arra, hogy nevezzék meg a szerintük tíz legjobb hazai kortárs képzőművészt. Ezeknek a kis listáknak az összesítéséből pedig kialakult a lista a kiállító művészek, tehát a TOP10 neveiből:
Bak Imre, Birkás Ákos, Bukta Imre, Fehér László, Ilona Keserü Ilona, Lakner László, Maurer Dóra, Szűcs Attila, Szöllősi Géza és a Kis Varsó művészpáros.
Fontos tudni, hogy az egész koncepció éveket ívelt át, Beke László kurátor, az egyetem oktatója 2014 és 2019 között gyűjtötte a hallgatók javaslatait. A kiállítás is ezzel indul: az első emeletre a recsegős falépcsőn felbaktatva láthatjuk a falra ragasztott több száz fecnit a névsorokkal. Beke a Balatonfüred.hu-nak korábban így nyilatkozott a kiállítás ötletéről:
"A képzőművészetben nem példa nélküli a különböző rangsorok felállítása, a Capital című folyóiratban például már 1971-ben közölték a száz legjobb művész világranglistáját. A mi listánk tulajdonképpen játék. Érdekelt, hogy a kiváló képességű, de még kezdő egyetemisták, akikből majd kurátor vagy galerista lesz, hogyan gondolkodnak erről, végül is a világban való tájékozódásunk egyik alapelve a rangsorolás."
"A képzőművészetben nem példa nélküli a különböző rangsorok felállítása, a Capital című folyóiratban például már 1971-ben közölték a száz legjobb művész világranglistáját. A mi listánk tulajdonképpen játék. Érdekelt, hogy a kiváló képességű, de még kezdő egyetemisták, akikből majd kurátor vagy galerista lesz, hogyan gondolkodnak erről, végül is a világban való tájékozódásunk egyik alapelve a rangsorolás."
Amúgy mi magunk is rangsorolhatunk, mielőtt belépünk az első terembe, felírhatjuk egy cetlire a saját TOP10-ünket. Az első teremben amúgy rögtön két nagy név, Fehér László és Bukta Imre képei köszönnek vissza. Előbbi hatalmas és nyomasztó olajfestményei, utóbbi színkavalkádban és fényben fürdő társadalmi korképei váltják egymást a 2010-es évekből. A következő teremben Szűcs Attila pszichedelikus thrillerekbe illő festményei feszülnek a falakon (a Katedrális c. képének hangulata baljóslatúan rezonál a mostani víruspánikra). Ezután Ilona Keserü Ilona (így írva a nevét) és Lakner László 1980-as és 1990-es évekbeli absztrakt alkotásait nézhetjük meg.
Majd jön a sokk: Szöllősi Géza KITIN-projektje, amitől még a sokat látott galérialátogató is lenyeli a saját nyelvét. Elsőre a 2014-ben elhunyt svájci művész, H. R. Giger, az Alien-filmek látványtervezője ugrott be nekünk a bizarr szobrok láttán, ami annyiban rímel Szöllősi életútjával, hogy a Taxidermia című magyar film látványáért többek közt ő volt a felelős. A koncepciója az, hogy a szegény thaiföldi gyerekeknek nincs pénzük játékra, hát az ott őshonos óriási rovarok alkatrészeiből raknak össze Transformers-figurákat. Ő ezt a világot akarta megalkotni, sokszor erotikával megfűszerezve.
Jellemző volt, hogy ez a terem, még a mi hétköznapi ottjártunkkor, kevés látogatóval is félig megtelt, mindenki halkan beszélgetve emésztette a sokkoló látványt.
A földszint már nyugodtabb világokat kínált az összesített toplista élén végző Maurer Dóra absztrakt képével és az alkotási folyamatát ábrázoló dossziéval. Ugyanitt Birkás Ákos pár kisebb absztraktja és méretes figuratív, hírfotószerű festményei fogadnak. Ezután Bak Imre teljesen nonfiguratív és konstruktivista, magyarul formákból és színekből összeállított képei következnek. A sort pedig a Kis Varsó fedőnevű művészpáros láncglóbusza és furcsa, falra festett vektorgrafikája zárja, amin elgondolkozhatunk, menő vagy szar-e a születés és a halál. Így, szó szerint.
Az biztos, hogy a Vaszary ezen tárlata bőven kimeríti a menő szótári leírását. A fővárosi Műcsarnokban is megállná a helyét ez a kiállítás, bár persze méretben nem töltené ki az ottani tereket. De színvonalban és meghökkentésben bőven. A kiállítás március 7-től június 28-ig látogatható a Vaszary Galériában.
