Veszprém belvárosában felrobbant a Gutenberg-galaxis – Utas és Holdvilág Antikvárium

Molnár Sándor, az antikvárium szíve-lelke, motorja, üzemeltetője sztoikus nyugalommal, akár a veszprémi vár királyi szoborpárja, szemléli a csendes hátsó udvar történéseit. Az élet a veszprémi belváros ezen részén vált vissza kettesbe, hogy kilépve a Szabadság térre felpörögjön. De itt még nyugalom van, nincs autóforgalom, a napi sulival végzett középiskolások elbaktatnak néha, hangosan röhögve egy-egy viccen.

Molnár Sándor sztoikusan ül tehát boltja előtt, aminek már a kirakata is szokatlan: egy nyitott ajtóban a teljes ajtót beterítő könyvespolc tornyosul az ember fölé. Érdemes persze beljebb menni, a frappáns nevű Utas és Holdvilág Antikvárium minden megad, amit egy bibliofil imád: belépve könyvek halmai mindenhol, plafonig érő könyvespolcok, a másik helyiségben sok-sok fekete hanglemez (ami nem bakelitből, meg nem is vinilből van), és nyilván szól valami andalító dzsessz. Ha a könyveknél is volt ősrobbanás, akkor a Gutenberg-galaxis keletkezése utáni első perceket láthatjuk.

"Az egyetlen emberhez méltó foglalkozás"

Ez az egyetlen antikvárium jelenleg az egyetemvárosban, a belvárosban pláne. "Úgy veszem észre, hogy egyre jobban él ez a városrész, ennek oka, hogy a művészvilág kivonult a Kossuth Lajos utcából – utal a sétálóutcára –, ahol divatáru- és cipőboltok vették át a helyüket." Molnár Sándor szerint a művészek inkább a szűken vett óváros felé tendálnak immár. Az üzletvezető szerint a bolt hangulata jobban érvényesül itt, és aki idejön, az eleve céltudatosan jön. (Kis segítség a megtaláláshoz: a Szabadság tér sarkában, az Óváros étterem Restaurant feliratú kapuján hagyjuk el a teret, majd kissé felfelé sétálva a jobbra eső épület végében lesz a bolt.)

Nem nehéz céltudatosnak lenni, ha beleég az ember agyába egy bolt lokációja: az antikvárium 1983 óta ezen a szent helyen várja látogatóit.

A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat nyitotta a boltot lassan négy évtizede, Szokoly István vezetésével. Az egyik első vidéki antikvárium volt ez, amit 1994-95 felé Szokoly magánkézbe vett az állami vállalattól. Molnár akkor még nem volt benne az üzletben, 2005-ben került ide. Ő előtte, 2002-ben nyitott egy kis antikváriumot a Jutasi úti Spar-áruház épületében (Heart of Stone, azaz Kőszív néven!). Idővel megkereste őt a belvárosi antikvárium tulaja, lenne-e kedve átvenni.

"Ez olyan kihívás volt, mint hogyha egy Trabant után átnyergelne az ember egy Jaguarra."

Molnár Sándor azonnal igent mondott, és azóta ő viszi a boltot. Az ikonikussá lett név nyilván Szerb Antal híres regényéből jött, méghozzá Molnár szerint így: "Éjjel egyszer csak felültem az ágyban és azt mondtam, ez lesz a neve". Ekkoriban olvasta a regényt, ami rendesen megfogta őt. Hozzátette, aki eddig olvasta a könyvet, mind magára ismert a főszereplő Mihályban.

"A vákuum vonzereje"

Idővel sokat változtatott az üzlet profilján: "az első perctől célkitűzésem volt, hogy itt irodalmi szalont hozzak létre". Sok eseményt szervezett azóta, az első ilyen fontosabb író-olvasó est Veszprém ikonikus költőpárosát, Széki Patka Lászlót és (a tavaly elhunyt) Botár Attilát vonultatta fel. Balla D. Károly Ungváron élő magyar író volt a következő díszvendég, "innentől vérszemet kaptam és egyre nagyobb neveket hívtam". Már vagy 250-300-ra teszi Molnár Sándor a szalonjában megjelent irodalmárok számát:

Garaczi László, Kukorelly Endre, Závada Pál, Spiró György, Esterházy Péter, Cseh Tamás, Konrád György, Oravecz Imre, Baranyi Ferenc is koptatta már a süppedős kanapét, ami az egyik helyiség központi bútora. A legutóbbi nagyágyú Nádasdy Ádám volt.

Az antikvárius szerint a legnagyobb sikere a 2007-es Cseh Tamás-estnek volt. Cseh nem énekelt, nem zenélt, hanem mivel ekkor jelent meg A csillagokkal táncoló kojot című könyve amerikai indián költeményekről, ezt mutatták be. "Hatalmas siker volt, az utcán tolongtak az emberek, vártak, hátha bejutnak" – meséli Molnár Sándor. Hozzáteszi, Cseh Tamás ekkor már súlyos beteg volt. A másik nagy esemény Esterházy estje volt szintén 2007-ben.

A járvány alatt Molnár – aki egyedül viszi a boltot – inkább bezárt, mivel "kihaltak az utcák, mindenki begubózott", két hónapig nem is volt nyitva. Óvatosan most már újra kezd eseményeket szervezni, 10-én Bálint Bánk verskötetét mutatták be "szigorúan maszkos megoldással". Nagyon készül egy speciális kerekasztal-beszélgetésre, amire Veszprém egykori polgármestereit hívták meg szeptember 29-re.

"Meghalni sokkal könnyebb és természetesebb, mint életben maradni"

Az Európa Kulturális Fővárosával (EKF) nincs hivatalos kapcsolata az antikváriumnak, de szó van róla, hogy szánnak valami szerepet neki. "Én csinálni fogom továbbra is a rendezvényeimet" – mondta Molnár, aki a programjaira felteheti így is az EKF-logót. Molnár kicsit félti az EKF-projektet, hisz sok pénz áramlik bele, amik sokak érdeklődését felkeltette. Szerinte márpedig attól lesz nagyszerű a Veszprém 2023, "ha önként adjuk hozzá azt, amit hozzá tudunk adni, és nem az anyagi hasznot nézzük". 

"Nem a 2023-at várom igazán, hanem az utána következő éveket. Akkor lesz ez sikeres, ha nem 2023-ról szól, hanem 2033-ban, 2043-ban még mindig tartani fog a lendület, még mindig lesznek utóhatásai."

Molnár bízik benne, hogy az egész több lesz egy pezsgőpukkantásnál és tűzijátéknál, hogy meghatározza majd Veszprém jövőjét. Ha már jövő, megkérdezzük, hogy képzeli el az antikvárium következő éveit, évtizedeit. "Hosszú távon ez csak egy ábránd, álom, enélkül én már nem tudok létezni, nekem ez az életem, legnagyobb szerelmem, mindenem, mindenségem" – feleli Molnár Sándor. Keserédesen hozzáfűzi: "Titkon azt remélem, innen visznek el, a holttestemet innen fogják elszállítani."

"Sosem kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni"

És mi lesz a nyomtatott könyv sorsa? Kell-e temetni? Molnár szerint megrendült, visszaesett, de ebben szerepük van az abnormális könyváraknak is. "Nem hiszem, hogy 5000 forintért kéne adni egy lektűrt vagy egy bóvli könyvet" – magyarázza. Ő maga nyilván nem ilyen horribilis összegeket fizet, amikor feltölti az antikvárium készleteit, amikor megvásárol egy hagyatékot. Az emberek általában vagy behozzák ide a könyveket, vagy kidobják a szemétbe. Molnár szokta meggyőzni őket, hogy inkább az antikváriumot válasszák.

Általában 200 behozott könyvből akad 10 igazán emlékezetes. Egyszer egy hagyatékban benne volt Széchenyi István egyik politikai témájú, 1844-ben nyomott első kiadása, aminek a kötése ekkor már nem volt túl jó állapotban, pedig az egész egy vagyont ért (a könyveket Molnár nem szokta újraköttetni, a vevőre bízza, mit tesz velük). De került már hozzá Werbőczy István Hármaskönyvének 1621-es kiadása, na meg egy Káldi-féle Biblia. Tíz éve egyszer beállított hozzá "egy figura egy gurulós kofferrel", régi könyvek voltak benne az 1700-as évekből. Az illető 300 forintért odaadta a pakkot, pedig benne volt egy igazi kincs, amit Pázmány Péter egykori példaképe, az ellenreformátor Bellarmino írt, a kötet 100 ezer forintot is érhetett.

Érdekes, hogy nincs olyan könyv, amit ne akarna eladni, "már nincs bennem birtoklási vágy". Volt olyan könyv, amit hazavitt magának, de keresték a boltban, úgyhogy bevitte és eladta.

"Az én halottaimat nem lehet ilyesmivel távol tartani. Azok bennem vannak"

Neki is vannak kedvenc szerzői nyilvánvalóan: Szerb Antal mellett Ottlik Géza, Fejes Endre nagy kedvenc, ám a nagy klasszikusok, mint Jókai, nem állnak annyira közel hozzá. "Nagyon szeretem a drámairodalmat, Arthur Millert, de a kedvencem Bertolt Brecht; szeretem az amerikai déli írókat, William Styront például, az oroszok közül Dosztojevszkijt, Bulgakovot és Tolsztojt kell említenem."

A hanglemezekről is szó esett, és hamar kiderült, épp ottjártunk előtt fél órával vittek egy Rolling Stones-lemezt 6000 forintért (rákérdeztünk az általános árazásra is, amire ezt a választ kaptuk: "ez kialakul az emberben, mint amikor zöldséggel foglalkozik, beletesznek a kezébe egy krumplit, fillér pontossággal megmondja, mennyi az értéke"). A lemezeladás úgy indult, hogy volt otthon kb. tíz lemeze, behozta őket, azokat hamar értékesíteni tudta. Onnantól ha bevittek neki lemezt, azon mindig gyorsan túladott. "A lemeznek nagy ázsiója lett, fantasztikus, mennyire veszik, a jó lemez csak egy-két napig marad itt, hamar elviszik" – ámuldozik Molnár.

Plakátokkal nem foglalkozik, mert nehéz hozzájuk jutni, nagyon sérülékenyek, az külön műfaj. Térképekkel ugyanez a helyzet. Újságokat, folyóiratokat pedig szinte nem is lehet eladni, maximum az olyanokat, amiknek a címlapján "egy náci tiszt van, vagy egy rohamsisakos katona". Molnár végül nyomatékosan elmondta, az egész mindezek ellenére rég nem a pénzről szól számára, hanem sokkal többről, ez az ő élete. Ahogy az Utas és Holdvilág végén írja Szerb Antal: „És ha az ember él, még mindig történhet valami."
 
(Az alcímként felhasznált idézetek Szerb Antal Utas és holdvilágából származnak.)