Borsos Miklós fiatal korában különösen
sokat járt Olaszországban és Franciaországban, így nem csoda, hogy itthon is
olyan környezetet keresett a pihenéshez, ami megidézi a toszkán és a provence-i vidékeket.
Feleségével, Kéry Ilonával a Balaton-part mellett tették le a voksukat, és
Tihanyban építették fel mediterrán hangulatú nyaralóházukat, amit 1942-től
egészen Borsos 1990-ben bekövetkezett haláláig használtak vakációzásra és elmélyült munkára
is. Bár a ház a háborúban súlyos károkat szenvedett, 1948-ban újraépítették,
majd folyamatosan kiterjesztették a birtokot, hogy minél több hely jusson a különleges
növényeknek – és persze Borsos szobrainak.
A ház szerencsére a mai napig ott áll Tihany egy eldugott utcájában, és bár sajnos nem látogatható, sokan így is örömmel zarándokolnak el a kőből készült kutyákkal őrzött kapuhoz, hogy egy pillanatra visszarepülhessenek a Borsos által szervezett összejövetelek idejébe.
A birtokon ugyanis aktív társasági
élet zajlott: a nyaraló megépítésétől kezdve minden nyáron barátok és kollégák
tucatjai jelentek meg Borsoséknál, többek között olyan nevek, mint Örkény István,
Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc vagy Makk Károly. Ilyenkor legtöbbször a szórakozáson volt a hangsúly: a Kéry Ilona által nagy gonddal kialakított kertben napoztak, iszogattak, beszélgettek és persze rengeteget filozofáltak az élet aktuális kérdéseiről.
Keresztury Dezső író így emlékezett meg a
tihanyi birtokról:
„Borsos Miklóséknak Pesten is van lakásuk; igazi otthonuk, műtermük Tihanyban van. S ez a tihanyi otthon, amelyet feleségével együtt építettek, és a természettel együtt újítanak meg évről évre, éppolyan alkotás, mint más művészi munkáik. [...] Történelmi táj ez. Lejtőin szőlő, füge, mandula vegyül a tölggyel, szillel, jegenyével: északkelet felől itt érezhető végső kicsengése a Földközi-tenger természeti és emberi világának. [...] Ennek az élménykörnek első benyomásait brilliáns grafikák egész sorában jegyezte föl; leszűrt, végleges hatásait egész sor szoborművében formálta meg. Nekem egyik legkedvesebb ezek közül a füredi kikötő egy karcsú oszlopán lebegő Balatoni szél.”
„Borsos Miklóséknak Pesten is van lakásuk; igazi otthonuk, műtermük Tihanyban van. S ez a tihanyi otthon, amelyet feleségével együtt építettek, és a természettel együtt újítanak meg évről évre, éppolyan alkotás, mint más művészi munkáik. [...] Történelmi táj ez. Lejtőin szőlő, füge, mandula vegyül a tölggyel, szillel, jegenyével: északkelet felől itt érezhető végső kicsengése a Földközi-tenger természeti és emberi világának. [...] Ennek az élménykörnek első benyomásait brilliáns grafikák egész sorában jegyezte föl; leszűrt, végleges hatásait egész sor szoborművében formálta meg. Nekem egyik legkedvesebb ezek közül a füredi kikötő egy karcsú oszlopán lebegő Balatoni szél.”
Mivel Borsos a házban egy műtermet
is berendezett, hogy a balatoni inspirációit bármikor megörökíthesse egy grafikába,
szoborba vagy akár egy érembe ültetve, természetesen a szakmai diskurzusok sem
maradhattak el. Akik ott jártak, bármikor beleütközhettek egy új szoborba a
kert egyik zugában, vagy egy éppen készülő grafikába.
A Borsoséknál összeverődött társaság egyébként olyannyira a szobrász-grafikus szíve csücske volt, hogy még egy bronzérmet is készített számukra, a „Tihany Barátaink Köre” érmet, ami jelenleg a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány gyűjteményében található meg.
A tihanyi Borsos-kör számos alkotásban és feljegyzésben él tovább, arról nem is beszélve, hogy a ház a mai napig hordozza az összejövetelek hangulatát, sőt, akár olvashatunk is a csodálatos nyaralóhelyről felesége, Kéry Ilona Kertem című könyvében.
