A május 21-én megnyílt, a település írásos történelmének 900 éves évfordulóját ünneplő, „Balatongyörök anno” című kiállítás olyan időket idéz meg, amikor strand helyett még csak néhány fürdőkabin sorakozott a parton, és a kiépített part helyén libalegelő (zsibagyöp) volt.
A művelődési ház kiállítótermében kb. 40 fotó repít vissza a település múltjába, egészen az 1900-as évek elejéig. Nemcsak egy apró zalai (majd egy ideig Veszprém megyei település) fejlődésének és egy fürdőhely születésének, hanem több meghatározó és itt nyaralóval rendelkező család életének is tanúi lehetünk. Néhány kép elég ahhoz, hogy teljesen elmerüljünk egy olyan világban, aminek szinte csak az emlékeit találhatjuk meg a településen.
Az első, Balatongyörök múltjával foglalkozó fotókiállítást még 2010-ben rendezték, meséli Villányi Éva, művelődésiház-vezető. Az akkori kiállítás anyagát a helyi lakosok és nyaralótulajdonosok családi albumaiban található képek adták. Utóbbiakból volt sokkal több, hiszen a múlt század első felében nem a helyiek, hanem az itt üdülők rendelkeztek fényképezőgéppel, így főleg az ő családjaik, barátaik, az ő szemszögükből megörökített falurészletek szerepelnek a fotókon.
A mostani kiállítás képeit az azóta előkerült fotókból, a Fortepan, a Hungaricana és a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményéből válogatták össze. De akad olyan kép is, amit a Facebookról sikerült begyűjteni, a 2015-ben létrehozott Balatongyörök anno oldalról, ahol a csoport tagjai sokszor segítettek beazonosítani a helyszíneket, a korszakot és a szereplőket. Innen került a kiállított képek közé a Litassy-villát ábrázoló fénykép is – a felajánló egy képeslapon látta a villájukat, és megkereste a családi albumban szereplő képet.
Egy fürdőhely születése
Az 1900-as évektől indul az időutazás, amikor a nyaralás még csak szűk társadalmi rétegeket érintő úri passziónak számított. Káli Csaba így ír erről a Balatongyörök múltja és jelene című könyvben:
A fürdőélet a XX. század legelején kezdett kibontakozni, talán a filoxéra-vésszel is összefüggésben, hiszen valamiből élni kellett. Az úri vendégek – jobb híján – a parasztházaknál laktak, 40 korona havi bérért szobát és konyhát kaptak.
A fürdőélet a XX. század legelején kezdett kibontakozni, talán a filoxéra-vésszel is összefüggésben, hiszen valamiből élni kellett. Az úri vendégek – jobb híján – a parasztházaknál laktak, 40 korona havi bérért szobát és konyhát kaptak.
Az első, kifejezetten nyaralási célra épült villa – a Gulden családé – 1906-ban készült el, ekkor már vízre épült kabinok sorakoztak a parton. Az első vendéglő 1907-ben nyitott meg, a Balatongyöröki Fürdő Egyesület 1911-ben alakult meg, és ekkoriban kezdték el parcellázni a Petőfi utcai villasort.
Ahogy az 1930-as években beindult a tömegturizmus, úgy készült egyre több fotó, főleg a kirándulók és az évente Balatongyörökre érkező 450-500 nyaralóvendég nézőpontjából.
Láthatunk képet az 1964-ben átadott Panoráma Szállóról és a 60-as évek elején még a mostaninál jóval kopárabb Szépkilátóról is. A templomot ábrázoló fotók készítése között eltelt két évtizedről a későbbi képen az időközben már megnőtt fa tanúskodik.
Idilli képek, tragikus sorsok
Bár a településkép változása is nagyon izgalmas, ahogy Villányi Éva fogalmaz:
„Nemcsak házakból áll egy település, hanem sorsokból és családi történetekből is.”
„Nemcsak házakból áll egy település, hanem sorsokból és családi történetekből is.”
A gyűjtemény jelentős része dr. Sólyi József lányától származik. A bíró az 50-es években vett nyaralót Balatongyörökön, és szívesen örökítette meg a strandon pihenő, a kertben játszó és a környéken kiránduló családját. Darvas Erzsébet balatongyöröki lakos is hozzájárult a kiállításhoz a fotóival, de találkozunk Galambos Ottó képeslapgyűjtő által adott képpel is.
Az egyik legkedvesebb, 1907-ben készült képen két kisgyerek, Zboray Éva és Ádám pancsol a fürdőkabinok előtt, a képen szereplők neve valószínűleg a fénykép hátulján szerepelt. A vidám nyaralást alig több mint egy évvel később tragikus esemény követte – a részleteket Villányi Éva rakta össze korabeli újságcikkek alapján.
Édesapjuk, Zboray Aladár színműíró és újságíró volt, aki három évvel korábban vesztette el 28 éves feleségét, Ruby Böske színésznőt. Az apa a györöki kép elkészülte után alig több mint egy évvel, 1908-ban, 40 évesen elhunyt szívbetegségben. A Fiumei Estilap szerkesztője és hosszú ideig a Magyarország munkatársa volt, temetéséről, amelyen neves közéleti személyiségek is részt vettek, a Budapesti Hírlap is beszámolt.
Az még nem derült ki, hogyan került a kép a tulajdonosához, de elképzelhető, hogy a Zboray család egy magánembertől vett ki szobát, és odaajándékozták a képet a szállásadónak.
A kiállítás június 1-ig tekinthető meg a művelődési házban, de a kiállított képeket a szervezők a Bertha Bulcsu Művelődési Ház és Könyvtár Facebook-oldalán is elérhetővé tették.
Források:
Káli Csaba: Balatongyörök története 1900–1960, In:
Balatongyörök múltja és jelene, Balatongyörök Község Önkormányzata, 2000
Magyarország, 1904. június 7.
A Bertha Bulcsu Művelődési Ház és Könyvtár Facebook-oldala
