Az amerikai National Geographic és Pályi Zsófia magyar fotográfus története 2018-ig nyúlik vissza, amikor a National Geographic Travel webes felületén publikálták Zsófi Balaton, a magyar tenger című fotósorozatát. Már akkor felmerült, hogy a nyomtatott magazinba is bekerüljön a sorozat, de végül a Covid elsöpörte a tervet, egészen 2021 augusztusáig, amikor megjelent többek közt az amerikai National Geographic magazinban is.
„Közel harminc országban várható, hogy átveszik az amerikai lap anyagát, de van, ahol például csak a jövő hónapban fogják lehozni. Ahol már tudomásom szerint megjelent, az az Egyesült Államok, Anglia, Ausztrália, India, Latin- és Közép-Amerika spanyol ajkú országai, Dél-Korea, Franciaország, Németország, a térségünkben Olaszország, Szlovénia, Szerbia, Románia és persze Magyarország. De kaptam már levelet Kanadából, Svédországból is, hogy gratulálnak az anyaghoz. Ez fantasztikus érzés, hogy ennyi emberhez eljut a Balaton híre és a képeim”
„Közel harminc országban várható, hogy átveszik az amerikai lap anyagát, de van, ahol például csak a jövő hónapban fogják lehozni. Ahol már tudomásom szerint megjelent, az az Egyesült Államok, Anglia, Ausztrália, India, Latin- és Közép-Amerika spanyol ajkú országai, Dél-Korea, Franciaország, Németország, a térségünkben Olaszország, Szlovénia, Szerbia, Románia és persze Magyarország. De kaptam már levelet Kanadából, Svédországból is, hogy gratulálnak az anyaghoz. Ez fantasztikus érzés, hogy ennyi emberhez eljut a Balaton híre és a képeim”
– meséli Pályi Zsófia. Korábban már kapott hazai és nemzetközi fotográfiai díjat is ez a sorozat, több külföldi galériában is volt róla kiállítás is. Zsófi azt is elmondta, hogy még műtárgyként is sokan vásároltak belőle, számára a legnagyobb élményt mégis az jelenti, hogy most egy szélesebb körhöz is eljut a fotósorozat.
Miről szólnak a képek?
„Többnyire a déli parton – mert ott a víz sekélyessége megengedi –, a tömegtől beljebb elvonulva, egy-egy karaktert kiemelve, derékig érő vízben fotóztam” – részletezi Zsófi. A legtöbb képet Balatonbogláron, Szabadisóstón, Szántódon készítette. A zsúfolt strandokat azonban eddig, amennyire lehetett, elkerülte (inkább a szőlős domboldalról nézegette a távoli Balatont), ám most, hogy neki is van már gyereke, nem úszhatja meg ezt a részt, ami persze, teszi hozzá, anno számára is nagy élmény volt.
„Ilyenkor visszajönnek a gyerekkorom naptejillatú, tejfölös-sajtos lángosos, kürtőskalácsevős napjai, amikor képesek voltunk órákig, akár egy teljes napot kint lenni a parton. Nagymamám kakaóvajjal kente be magát, és mindig csodaszép barnára lesült, nagypapám inkább alkonyatkor szeretett úszni egyet a tóban. Szüleimmel sokat csónakáztunk, ugráltunk a vízben” – idézte fel nosztalgikus élményeit Zsófi.
„Ilyenkor visszajönnek a gyerekkorom naptejillatú, tejfölös-sajtos lángosos, kürtőskalácsevős napjai, amikor képesek voltunk órákig, akár egy teljes napot kint lenni a parton. Nagymamám kakaóvajjal kente be magát, és mindig csodaszép barnára lesült, nagypapám inkább alkonyatkor szeretett úszni egyet a tóban. Szüleimmel sokat csónakáztunk, ugráltunk a vízben” – idézte fel nosztalgikus élményeit Zsófi.
Zsófi dokumentarista szemléletű fotográfusnak tekinti magát, aki kacsingat a művészi fotográfia felé is, szinte minden esetben az ember van a munkái fókuszában. A strandos, üdülős oldalán túl a Balaton épített környezete is nagyon érdekli – ez, mint mondja, folytatása is lehetne a Balaton, a magyar tenger című anyagnak, de a Balaton-felvidékkel is szívesen foglalkozna a jövőben.
Ha szerencsések vagytok, a magyar nyelvű magazint még elcsíphetitek az újságárusoknál.
