Az egyik legrégebbi pálos kolostor romjait találták meg a Balaton-felvidéken

A pálos szerzetesrend első, és megalakulása szempontjából legfontosabb dokumentum Pál veszprémi püspök 1263-ben írt levele, amelyben felsorolta a rendhez kapcsolódni kívánó remeteségeket és azok vagyonát. Ebben az első helyen az Insula Pilup Sanctae Helenae szerepel, aminek az azonosítása a kutatók több nemzedékének adta fel a leckét, olvasható a Nemzeti Múzeum közleményében.

Papp Attila, a Nemzeti Régészeti Intézet ásatásvezető régésze elmondta, hogy

„A hivatali elírás miatt lineáris módon lehetetlen volt megtalálni ezt a remeteséget, mi is retrospektív módon azonosítottuk. Vagyis találtunk egy helyszínt, amelyről a vizsgálatok során kiderült, hogy tökéletesen ráillik a leírás minden eleme, s van hitelesítő leletanyag is”.

A 2023 tavaszán indult kutatást Sütő Krisztián önkéntes kezdeményezte. Talált ugyanis egy 1827-es térképet, amelyen a Rudera St. Helena felirat szerepelt a hely megnevezéseként. Középkori falvakra és templomokra specializálódott önkéntes kollégájával, Kaszás Zsolttal együtt megkeresték a területet, fotóanyagot készítettek, majd értesítették Papp Attilát. Innen már a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének égisze alatt, a „Pusztatemplomok kutatása” projekt keretein belül folyt tovább a pálos kolostor keresése.

A templom és a kolostor egy kis szigeten volt

Az eredményes terepbejárás és műszeres kutatás után a területet megtisztították, így jól láthatóvá váltak a templomépület saját omladéka alatt lévő maradványai, illetve látható részként az északi fal mintegy 70 centiméter magas falmaradványa. A geofizikai mérések szerint ez egy kis méretű, az Árpád-kori templomokhoz hasonló nagyságú épülethez tartozott, amelynek az omladéka a helyszínen maradt, nem szóródott szét, alapozása feltehetően szintén érintetlen.

A templomot a felszíni adatgyűjtés szerint zsindelytető fedhette, területét valószínűleg fakerítés övezte. Előkerült egy két részre tört gótikus kulcs is ott, ahol feltehetően a terület bejárata lehetett.  

A helyszín ismeretében értelmet nyert az insula (sziget) kifejezés, hiszen az apró kiemelkedést, ahol a templom állt, három oldalról víz vette körül, tulajdonképpen egy mesterséges földhíddal elérhetővé tett, szó szerinti értelemben vett sziget volt. Papp Attila hozzátette, hogy

„Azonosítottuk annak az épületnek a helyét is, ahol feltehetően lakhattak a remeték, akik a helyszűke miatt legfeljebb ketten, hárman lehettek egyszerre a szigeten. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a későbbiekben, a pálos rend virágzása idején miért hagyták el ahelyett, hogy átalakították volna, mert egyszerűen nem volt hová bővíteni”.

A remeteség emlékét a helynévi anyag megőrizte, hiszen a mellette folyó patakot Ilonakúti ároknak, a medret és magát a forrást Ilonaházinak nevezik és az ide vezető erdei út mellett egy Barát-fa-tető elnevezésű terület húzódik. A templommaradvány és a remeteség feltárására a tervek szerint a közeljövőben kerülhet sor.

A Balaton-felvidéken számos pálos kolostor épült

A Balaton környékének történelméről nemcsak a várak és a templomromok, hanem a kolostorok romjai is mesélnek. Az erdők mélyén megbújó vagy patakok partján és panorámás magaslatokon épült kolostorok csatározások, hatalmi játszmák helyszínei voltak, a romokat pedig ma is titokzatos történetek és kincsekről szóló legendák lengik körül. Épült kolostor Salföld, Monostorapáti, Nagyvázsony és Uzsa határában, de még e Szent György-hegyen is. Ebben a cikkben gyűjtöttük össze őket. 

A címlapképen Taliándörögd látképe szerepel a Kerekfenyvessel.