A temetők és az emlékparkok az emlékezés mellett a csendes elmélyedés színhelyei is, ahol méltó környezetben adhatjuk át magunkat a szemlélődésnek, nem csak mindenszentek és halottak napja idején. Három olyan Balaton környéki sírkertet mutatunk be, amely különleges története vagy kialakítása révén egy meditatív séta terepévé válhat.
Szív alakú sírkövek, Balatonudvari
A 71-es út közelében fekvő temetőben különös, szív alakú sírkövek találhatók
(bár sok egyszerűen kerek alakú). A környék más falvainak temetőiben is felfedezhetők hasonló síremlékek, azonban Udvariban vannak jelen a legnagyobb mennyiségben.
A helytörténészek és a kutatók abban nagyjából megegyeznek, hogy Udvari e temetőjét az 1770-es, 1780-as években szentelhették fel (bár egyes mendemondák szerint nincs is felszentelve, ez nem is bizonyított). Egy 90-es évekbeli felmérés szerint 64 szív alakú sírkő, 2 kőcsonk és 6 sírhant található itt. Nyolcon olvasható évszám is, név is, ezek 1800–1904 közöttiek, a legtöbb ilyen sírkő pedig 1800 és 1850 közötti.
Több legenda is kering arról, hogy miért készültek a szív alakú síremlékek a 19. század elején. A Lipták Gábor balatoni mondákat összegyűjtő kötetében, az Aranyhídban is olvasható történet szerint egy halász lánya egy váratlan balatoni viharban vízbe fúlt, kőműves szerelme állította neki a szív alakú síremléket. Ezt a formát aztán az udvariak is használni kezdték.
A másikról maga Eötvös Károly számolt be Balatoni utazás című művében:
„Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.”
„Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.”
Örökkévalóság Parkja, Gyugy
A somogyi dombok között fekvő kis falu, Gyugy temetője különleges teret enged a csendes szemlélődésnek és az emlékezésnek. A hatalmas területű parknak csak egy része a temető, találunk itt szobrokat, kálváriát, elcsendesedésre alkalmas parkot, sőt, még kilátót is.
A II. János Pál-dombon egy kálvária mellett vezet az út felfelé, az Urunk Mennybemenetele templomhoz, ami a Balaton déli partjának legjobb állapotban található Árpád-kori temploma. A román stílusú, egyhajós, félköríves szentélyű kápolnát I. Izsép, a falu egykori földesura építtette 1231 környékén. Az eredeti épületet az 1300-as évek elején meghosszabbították, ekkor gazdagodott a templom gótikus jegyekkel és a hármas déli ablaksorral is. A templomot a 2000-es évek elején felújították.
Innen vezet az út a különleges kialakítású temetőhöz. Az urnatemetőt egy vörös kővel kirakott fal őrzi, és felállítottak egy emlékfalat is, ami a helyi hősöket idézi meg. A temető keleti részén egy kétszintes, népi motívumokkal díszített, fából készült kilátó áll. A lépcsősor alján harangjáték csendül fel.
Talán elsőre furcsának tűnik, hogy egy temetőben kapott helyet a kilátó, de a park a szemlélődés helyszíne, és ehhez sokat hozzátesz a gyönyörű kilátás is. A Keszthelyi-hegység vonulata, a tanúhegyek és a Balaton-felvidék tanúhegyeinek látványa időtlenséget ad a helynek.
Szél utcai zsidó temető, Veszprém
A Szél utcai izraelita temetőt az 1730-as években nyitották az idetelepült zsidó családok, 1881-ben azonban a rendkívül sziklás talaj miatt befejezték a temetkezést a területen. A másfél évszázad alatt mintegy 450 elhunytat temettek el itt.
Az egykori temető, vagyis az „élők háza” az idők folyamán rendkívül rossz állapotba került: a sírkövek szanaszét hevertek, egy részüket elhordták, nagy részük eltörött vagy a föld alá került.
Az Európa Kulturális Fővárosa 2023 támogatásával az egykori zsidó temetőt Veszprém emlékparkká nyilvánította. A cél az volt, hogy egy olyan helyet alakítsanak ki, amely egyszerre lehet a megemlékezés meghitt helyszíne és a szemlélődés tere.
A felújítás során renoválták a megmaradt egykori kőfalrészt, betonelemekből készült kerítéssel választották el a sírkertet az evangélikus temető területétől, és új kerítést húztak fel a Szél és a Fejesvölgy utca derékszögében.
A temető emlékparkká nyilvánításával a város megemlékezik arról is, hogy 1944 júniusában a veszprémi és részben a környékbeli zsidóságot a veszprémi gettóba költöztették, ahonnan a gettó lakóit Auschwitzba deportálták. 1945-ben a haláltáborokból és a munkaszolgálatokból hazatért veszprémi túlélők a hitközséget ismét megalakították. A veszprémi zsidóság a mai napig a Mártírok útjai izraelita temetőben temetkezik.
