Azért, mert megérkeznek a mínuszok és köd borítja a tájat, még nem érdemes otthon maradni vagy kizárólag beltéri programokat választani. Télen a hosszabb, nagyobb szintkülönbséggel járó túrákra csak korai indulással, kellő felszereléssel és itallal, étellel felszerelkezve szabad elindulni, de egy rövidebb, könnyebb kirándulást bármikor beiktathatunk. A Balatonakarattya melletti Balatonfőkajár és a Somlyó-hegy egy nagyobb sétával bejárható.
Az útépítések során előkerült leletek alapján a környék már az őskorban is lakott terület volt, Pannónia idején hadi út haladt végig a település mai területén. Az első írásos emlék, amiben a helység szerepel, 1086-ból származik, Villa Quiar néven említették a falut. Eredetileg Balaton-parti település volt, de a lakosság a tatárok dúlása elől a közeli mocsarakba menekült. Később sem tértek vissza a vízpartra, lecsapolták a területet, és megalapították a később Balatonfő-Kajárnak nevezett települést.
Somlyó-hegy, Karikahegy vagy Szőlőhegy
Az autót az Ady Endre utcánál, a temetőnél hagyjuk. Az útjelző táblán – biztos, ami biztos – három néven is szerepel a magaslat, ami a könnyű kirándulás végcélja lesz: Somlyó-hegy, Karikahegy vagy egyszerűen Szőlőhegy, ezen senki nem fog összeveszni.
A kicsit elvarázsolt, löszbe vájt pincéknél kezdjük a túrát: kb. 30-40 pince sorakozik egymás mellett az Ady Endre utcát közrefogó háromszögben, a mélyutak oldalában. A pincék egy része a Temető-domb oldalába épült, szó szerint: ha sétálunk a temetőben, egy idő után a pincék tetejére jutunk ki, és felülről nézhetjük a különös épületeket.
Mamutok a löszfalban
2006-ban, a Balatonakarattyát és Balatonfűzfőt elkerülő út építésénél két mamut csontváza került elő a löszfalból, szinte teljes épségben. A több mint 10 ezer éves gyapjas mamutanya és borja, Tonna és Mázsa rekonstruált csontvázai a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállításán láthatók.
A 18. században épült pincék oromzatán, amelyek építéséhez a környéken előforduló, több száz millió éves kőzetet, a kvarcfillitet is felhasználták, számok és néhol a pincék tulajdonosainak nevei olvashatók. A pincesor utcára visszakanyarodó ágában több az omladozó, rossz állapotban levő pince, ezek a késő őszi csendben kicsit nyomasztó, szomorkás hangulatot árasztanak. De nem nehéz elképzelni, mennyire más ez a hely, amikor a tulajdonosok kinyitják a régi, kétszárnyú ajtókat, bort kóstolnak és élettel töltik meg a most csendes helyet. Azon sem csodálkoznánk, ha hirtelen egy manó vagy valamilyen más mesebeli lény nézne ránk a pincék tetejéről (egy vigyorgó szobor tényleg van fent).
Már hagyomány, hogy évente kétszer, augusztus 20-án és szeptemberben, a szüreti felvonulás idején a titokzatos pincék kinyitnak, és nagy mulatozás kezdődik, zenével, bográcsos ételekkel. Nem véletlen, hogy az egyik pince tetejéről a már említett vicces, nem éppen szomjas figura szobra nevet ránk.
A lábunk alatt a Dunántúl legidősebb kőzete
A löszpincesortól egyenesen haladunk tovább, majd kb. 100 méter múlva balra kanyarodunk, és a sárga jelzésen sétálunk tovább a Somlyó-hegy felé. A falusi házakat présházak, szőlők váltják, enyhe emelkedőn visz felfelé az út. Az újabb elágazásnál maradunk az eredeti úton, jobbra tartunk. Útba esik az apró házikóra hasonlító, 1900-ban épült Lucó-kút, amelyről a tréfás kedvű helyiek azt állították, hogy mivel szőlőhegyen található, vize eleve két alkoholfokos, és bort lehet készíteni belőle.
Innen kb. 400 méterre jobbra kanyarodunk, a jelzést követve. Egy panorámás magaslatra érünk, ahonnan a kezdődő naplementénél csodáljuk az elénk táruló szőlőhegyeket és a síkságot. A legizgalmasabb látnivaló azonban a lábunk alatt van: egy kvarcfillittömbön állunk, ami a Dunántúl legöregebb kőzete. Csak itt bukkan a felszínre, de földtani kutatások és mérések igazolják, hogy
kiterjedése a mélyben Siófoktól egészen Székesfehérvárig tart.
A réteges, sötétszürke kőzettömb története 480 millió évre nyúlik vissza. Az itt hullámzó ősi tenger alján lerakódott homokos és agyagos üledékek később, amikor Afrika és Európa ősi lemezei összeütköztek, a hegységképződési folyamatok során több km-es mélységben, 350 Celsius-fokon csillámokban gazdag kvarcfillitté alakultak, majd az idők folyamán a felszínre kerültek.
A kvarcfillitet a helyiek a házak alapozására és a pincék falainak építésére használták fel, így került a kajári pincék oromzatára is belőle. Nem ez az egyetlen ősrégi geológiai formáció a régióban, a lovasi agyagpala és az alsóörsi metariolit is több mint 400 millió évesek.
Ezt a cikket 2022-ben publikáltuk először.
