Csíkos fürdőruhák, titkos szerelem, kihűlt levesek, végtelelennek tűnő július, retró kerítések elevenednek meg a Balatonról és az időtlen nyarakról szóló kortárs versekben. Öt, a tó ihlette alkotással emlékezünk meg a magyar költészet napjáról.
A Balaton a XVIII. század óta kimeríthetetlen ihletforrást jelentett a hazai költőknek és íróknak. A tó egyszerre volt baráti találkozások, alkotóműhelyek, gondtalan nyaralások, szerelmek, csalódások helyszíne, számos felejthetetlen alkotás forrása. Most egy 1990-ben született verset idézünk és kortárs alkotók balatoni nyarait, emlékeit idézzük fel soraikon keresztül.
Faludy György: Balaton
„Nagyanyám Keszthelyről származott, gyermekkoromban gyakran jártam ott, ismertem a Festetics-kastély belsejét és a Darnay-múzeumot, és egyetlen, életben maradt tagja családomnak, egy öreg ember, még Keszthelyen élt” – írta a 2006-ban elhunyt Kossuth-díjas író, költő, műfordító Pokolbéli víg napjaim című könyvében. Balaton című verse 1990-ben született (van egy másik, 1946-ban írt Balaton címet viselő alkotása is).
Faludy György: Balaton (részlet)
Hányszor fürödtem benne gyermekkorban, Siófokon, Füreden, Keszthelyen!
Később egyszer Földvár mellett bujkáltunk a nyár vége előtt szerelmesem
családjától és télen, vízre épült kunyhóban Szentgyörgynél, éjfekete
hollók között és margarínszín ködben, ahol édes volt az ágy melege.
Negyvenkilencben Szántódra siettünk Zsuzsával, a révhez. Kocsink mögött
– április volt csak – a szokott két hájas, nyak nélküli ávós autója jött.
A komp elment. Fürdőnadrág volt rajtam, beugrottam. A két bitang gatyára
vetkezett, s utánam borult a jeges vízbe. Féltek, hogy leúszom Belgrádba.
...
(Tihany, 1990)
A teljes vers itt található.
Szabó T. Anna: Balaton, Szeptember
Egy időtlenségbe emelt balatoni emlék ihlette a költőnő sorait. Így írt korábban az ÉVA Magazinban: "Igen, meg akarom állítani az időt, de nem a versben, hanem a nagy szabad nyárban, a vakációs, időtlen örömben, amikor csak sétálok az erdőben vagy fekszem a vízparton, nézem a lombokat felettem, és nem gondolok semmire."
Szabó T. Anna: Balaton, Szeptember (részlet)
BALATON – Mesterházi Mónikának
egy magafeledt kisgyerek
pocskolgatja a langy vizet
nagy narancsvörös gömb lebeg
fénykötelén a tó felett
hullám se moccan áll a szél
a láthatár opálfehér
párától partig tart a tér
az ég a vízzel összeér
valami tágas nyugalom
levegős öröm a tavon
átdereng minden láthatón
tárgytalanul és áradón
...
A teljes vers itt olvasható.
Szálinger Balázs: A skandináviai kirajzás
Szálinger Balázs József Attila-díjas költő Keszthely mellett, Alsópáhokon töltötte a gyerekkorát. Egy korábbi interjúnkban mesélt a gyökereiről és a pályája indulásáról.
Szálinger Balázs: A skandináviai kirajzás (részlet)
...Amint feszültség fenyeget, valaki szóba hozza a Balatont, és
Régen kihűlt lassú levesek gőzei csapnak fel diadalmasan
Elmúlt, elhagyott, könnyűnek talált ezüst asztalokról.
Ilyenkor beüt a béke anélkül,
Hogy bárki a másik szemébe nézne,
És könnyen jön a hajnal.
A teljes vers itt olvasható.
Éltető Erzsébet: '66 nyarán
A költőnő ezt a verset a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében megvalósuló Formákon túl projekt felkérésére írta, amely a régi balatoni nyaralók néprajzi kincsnek számító, retró kerítéseire fókuszált.
Éltető Erzsébet: '66 nyarán (részlet)
A kapu rácsai megtörik a napfényt,
sávokban szóródik nyaralónk udvarára
a nyár ezeregy harsány színe.
Sehol egy árnyék, felettünk
az égen repülők és csillagok.
Alattunk azúrkéken hullámzik,
lágyan ráncolódik a víz felszíne.
Lángosarcú, jóllakott gyerekek
futnak szembe a végtelennek tűnő,
soha el nem múló júliussal.
Minden olyan, mintha örökre
megállt volna az idő.
Ma is ott napozunk kint a parton,
abban a régi, csíkos fürdőruhában.
Szisszen a Bambi a kopott pléden.
Homokba írjuk nagy betűkkel,
hogy "itt jártunk 66-ban".
A teljes vers itt olvasható.
Varga Richárd - Egy Vadkörte utcai kapura (részlet)
Szintén egy balatoni kerítés ihlette Varga Richárd magyar- és történelemtanár, dalszerző, slammer és előadó versét.
Varga Richárd - Egy Vadkörte utcai kapura (részlet)
Mert a telekhatárra hegesztett vágyak
Átnyikorognak a képeken is.
Sejtekbe épül a langyos mocsár,
És a kapu mégis mosolyog.
Csonka hajótest a mozdulatlan hullámokon.
Egyensúlyozás a szappanbuborék peremén.
Nem süllyed, nem csúszik. Nem halad.
Fénnyel elfedett sebek,
Stabil oldalfekvés.
Napsugár a szélcsendben is dagadó vitorlák körül
És nyílzápor a megérkezés lehetőségének epicentrumába.
A teljes vers itt olvasható.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
