„Folyamatosan ott van a háttérben a verseny gondolata” – Interjú Litkey Farkas vitorlázóval

We Love Balaton: Az interjút megelőzően Franciaországban versenyzett, gratulálunk az ezüstéremhez! Milyen élményekkel tértek haza?

Litkey Farkas: Igen, Európa-bajnokságon voltunk, idén La Baule-Escoublac adott otthont a versenynek. Itt elég óceáni az időjárás, kevesebb napsütéssel és több esővel, tehát kevésbé hasonlít ahhoz, mint amit az emberek Franciaországról gondolnak. A mi szakmánkat nagyon jól lehet gyakorolni, egy rendkívül jó, stabil hely vitorlázásra, jól felkészít a világbajnokságra, ami június végén lesz Norvégiában. A legjobb norvég versenyző az első napon két futamot nyert, aztán felváltva nyertünk. Ez alapján bizakodóak vagyunk. Tudjuk, hogy a hajón miket kell még fejleszteni ahhoz, hogy a világbajnokságon még jobbak legyünk. Erős, jó mezőnyben tudtunk készülni, a harmadik és a negyedik helyen is világbajnokok, Európa-bajnokok végeztek, szóval büszkék vagyunk a helyezésre.

WLBa: A norvég világbajnokságig nincs túl sok idő (június 24–30. között szervezik), lesz addig más versenye?

L. F.: A hajóosztályban nem versenyzünk addig, de két versenyt szervezek. A Biztosítási Kupa az egyik, illetve a Media Regatta, ahol Kékszalag-hajók lesznek. Most ez a hétvége szabad volt, mindenki kipihente az elmúlt hét fáradalmait, szerdától pedig készülünk a világbajnokságra, ez a tervünk.

WLBa: Egy szezonban hány ilyen alkalom adódik, amikor – ahogy Ön is említette – mindenki kipihenheti magát?

L. F.: Teljes mértékben sosincs ilyen. Egy-egy rövidebb időszakra kikerül a koncentráció, a nyomás, a verseny fókusza a fejünkből. A technikai felkészülés persze eközben folyamatosan zajlik, az Európa-bajnokság óta azzal foglalkoztunk például, hogy milyen vitorlákkal és hogyan fejlesszük a hajót, ezeket már el is döntöttük. Mivel a világbajnokság nagyon komoly tét, folyamatosan ott van a háttérben a verseny gondolata, de én hozzá vagyok ehhez szokva. Ez egy ilyen szakma, áprilisban elindul a pörgés, és október végéig kitart, utána pedig tényleg elcsendesedünk.

WLBa: Hogyan lehet egy ilyen szoros, utazásokkal és felkészüléssel teli időszakban egyensúlyozni a magánélet és a szakma között?

L. F.: Télen természetesen több jut a családra, cserébe pedig elfogadják, hogy szezonban ez másképp van. A kiemelt versenyek időpontját például sokkal hamarabb, az azt megelőző évben már ismerni lehet.

WLBa: Édesapja által már kicsi kora óta körülvette ez a sport. Hogyan kell elképzelni egy olyan gyermekkort, ahol a hajók és a versenyzés nemcsak hobbiszinten, hanem szó szerint a mindennapok részei voltak?

L. F.: Mindig természetes volt az, hogy hajók vesznek körül. Olyan ez, mint más gyermekeknek a játékok. Én egy versenyzői klubban voltam gyerek, aminek volt egy rendje. Gyakorlatilag csak akkor lehetett biciklizni, horgászni vagy bármi mást csinálni, ha a kikötővezető engedte, ahogyan a felelősséget is kiosztják a kapitányra, akire hallgatni kell. Mindig mondják, hogy a kapitány Isten után az első a hajóban. Lehet, hogy ez túlzás, de muszáj megadni a tiszteletet. Így működik a kikötő is. Én ebben nevelkedtem, nekem ez magától értetődő volt.

WLBa: Emiatt döntött a vitorlázás mellett?

L. F.: Egy sporttagozatos általános iskolába jártam, és amúgy úszóként kezdtem a sportkarrieremet. Eljártunk úszni, és kiválogattak engem is, majd egyszer csak bekerültem a versenyrendszerbe. Persze gyerekként természetes a napi négy óra edzés, de egy idő után elég volt. Mindig csak edzettünk, de nem jártunk versenyekre. A munkarésze megvolt, de a sikerélmény elmaradt. Ekkor jött a vitorlázás ötlete. Először arra gondoltam, hogy az úszásedzéseken mindennap nagyon elfáradtam, vitorlázástól pedig még egyszer sem. Azt értettem, hogy vitorlázom, de azt nem, hogy mit fogok sportolni. Persze aztán hamar megértettem, hogy ez is legalább annyira fárasztó tud lenni.

WLBa: A vitorlázással pedig meg is érkeztek a sikerélmények …

L. F.: Igen, hamar jöttek a sikerek, és ezekkel együtt a motiváció a következő versenyre, a következő eredmény elérésére. És ez fantasztikus, hogy 58 évesen is ezt csinálom. A legénységben jóval fiatalabb emberek is vannak, de ez egy ilyen sport. A munka fizikai részét át lehet engedni, a szellemi munkát pedig továbbvinni. Igazából három dologból épül fel az egész: egyrészt sokat vitorlázunk, hogy gyorsabbak legyünk, másrészt stabil technika kell, tehát inkább az edzés alatt menjen tönkre valami, mint a versenyen. A harmadik pedig a bizalom és ennek kiépítése a csapattagok között.

WLBa: Van olyan eredménye, ami különösen kedves Önnek?

L. F.: A tizenhárom Kékszalag, ha ez tekinthető egynek. Ez nagyon erős számomra, egyetemes sportban is kevés ilyen van.

WLBa: Egy évben hány versenyen vesz részt?

L. F.: Átlagosan egy versenyidőszakban havonta négy verseny van. Ezeket a számokat egy átlagos vitorlázó teljesíti is. Időben, órában és napban többet vitorlázunk, mint egy átlagos hajós, mert a nagyobb versenyeknek több futama is van.

WLBa: Mi a véleménye a balatoni vitorlázás jelenéről és jövőbeli irányairól? Hogy látja, merre tart ez?

L. F.: Ha öt évvel ezelőtt kérdez, azt mondtam volna, hogy kikötőhiány van, de ez sokat változott, ami miatt a hajók számát is növelni lehet. A Genfi-tónál 55 ezer regisztrált hajó van, a Balatonon pedig – ami több mint 10 négyzetkilométerrel nagyobb – nem értük el a 20 ezret. Tehát soknak tűnik, pedig egyáltalán nem az. Nekem nagyon tetszik az is, hogy a hajós túra, a „pleasure sailing”, azaz a hajós szórakozás egyre inkább terjed. Most már egy átlagos hétköznap is nagyon sok hajót látok a Balatonon, és ez is egy jó változás. A versenysport tekintetében pedig elképesztő a fejlődés.

WLBa: Június 14-én tartják a Media Regattát, ezzel visszahoznak egy régi hagyományt. Korábban is társszervezője volt ezeknek a rendezvényeknek?

L. F.: 2010-ben rendeztem Media Regattát, az sikeres is volt. Évek óta beszélgettünk arról, hogy újra meg kellene szervezni. Az első komolyabb beszélgetéseket a pandémia mosta el, de mostanra újraéledt a szervezőkben a gondolat, hogy meg kellene próbálni. Nagyon komoly partnerekre leltem ebben, rendkívül jó csapat dolgozik a háttérben. Nekem csak a vízi részével kell foglalkoznom, amivel a legszívesebben dolgozom. Jelenleg 22 csapat nevezett be a versenyre, de lehet, még lesznek újak is. A nevezők a média teljes területét lefedik, az elektronikustól a nyomtatott sajtóig mindenki képviselve lesz. Jó rendezvényre számítok, ahol az iparág képviselői egy szokatlan közegben ismerhetik meg egymást.

WLBa: Mi vár azokra, akik neveztek a Media Regattára?

L. F.: A hajók garantálják a biztonságot, olyannyira, hogy tengerekre és hatalmas hullámokra vannak kialakítva. A korláttal felszerelt hajótestből kiesni egyáltalán nem lehet, de még kiugrani is nehezen. Ez picit mindenkinek újdonság lesz. Maga a hajón belüli szereposztás is érdekes tapasztalat lehet, és jó közösségépítő. Korábban foglalkoztunk is hajós csapatépítőkkel, fantasztikus eredményeket lehet elérni. Ha a csapat részt kíván venni a hajókezelésben, megteheti, ha pedig egy pohár frissítővel szeretné a vízen tölteni a napot, arra is lehetőség van, de ki sem zárja egymást a kettő. A hajók védelmében fontos, hogy fehér vagy világos talpú cipőben érkezzenek. A sötét talpú cipők nyomot hagynak a hajókon, amiket nagyon nehéz letakarítani. A versenyzők védelmében pedig a nap elleni védekezés a legfontosabb. A vízen gyakorlatilag megduplázódik a napfény ereje, sokkal gyorsabban le lehet égni, egy kis szél mellett pedig semmit nem is érezni ebből. Javaslom a nagyon könnyű, hosszú nadrágot, egy könnyű, fehér hosszú ujjú felsőt, és mindenkinél legyen sapka, napszemüveg és naptej! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a leégés és a napszúrás jelenti a legnagyobb veszélyt ilyenkor. 2-3 órásra tervezzük a versenyt, ha pedig az idő is engedi, egy vízi afterparty is belefér.