130 évre visszamenőleg vizsgálták a Balaton vizének kémiai viszonyait – olvasható a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BalatonScience) Facebook-bejegyzésében.
A tó vizének sótartalma a 19. század végétől a 20. század közepéig nem változott, majd az utóbbi ötven évben egy napjainkig is tartó növekedés indult meg. Az ionkoncentráció 450 mg/l értékről 620-690 mg/l körülire nőtt. Az élővizek sótartalma széles tartományúnak tekinthető, például az erdélyi Szent Anna-tó ionkoncentrációja 10 mg/l, a Velencei-tóban 3000 mg/l, a tengerekben pedig 35000 mg/l körüli.
Mint írják, a Balaton egészen a 80-as évek elejéig édesvizű tó volt, de ma már
édes-sós átmeneti víznek tekinthető.
Világszintű jelenség
Az édesvizek sótartalmának növekedése, azaz szalinizációja világjelenségnek tekinthető. Főbb okai a bányászat, a kőolaj- és gázkitermelés, az utak sózása, a műtrágyahasználat, és a tájhasználat változása. A kutatók kiemelik, hogy az urbanizáció, a szennyvízkibocsátás, és a beépített, lefedett területek növekedése a vízgyűjtőterületen jelentősen növeli az iontranszportot, a növekvő szalinizáció hatásait a klímaváltozás pedig tovább erősíti.
A Balaton sótartalmának növekedése elsősorban nem az utak sózásához vezethető vissza, sokkal inkább az urbanizációhoz. A beépített területek részaránya az 1927-es 1,6 százalékról napjainkra 6 százalékra nőtt.
Ha a sótartalom növekedése nem változik, ötven év múlva a Balaton sótartalma megközelíti az 1000 mg/l értéket is, amely a tavi élővilág jelentős megváltozását okozhatja – írják.
A kutatás részleteiről bővebben a Facebook-bejegyzésben olvashattok, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság közös tanulmánya a Hidrológiai Közlöny 2024 évi 3. számában jelent meg.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
