Az elmúlt napok legfelkapottabb témája lett a Balaton jelenlegi vízállása, számtalan hír, fotó és videó jelent meg a különböző platformokon arról, hogy több helyen kilátszik a tó medre. Vasas Gábor, a BLKI igazgatója korábban is kiemelte, hogy a vízszint ingadozása természetes folyamat.
A Balaton sekély, széljárta tó, amelyben a vízszint évről évre a csapadékviszonyok, a párolgás és a befolyó vizek mennyiségének függvényében változik. A hosszú távú megfigyelések alapján elmondható, hogy 70 cm alatti vízszintek a korábbi évtizedekben is többször előfordultak – például 2002-ben és főként 2003-ban, amikor is a siófoki vízmérce mindössze 23 cm-t mutatott, mégis kiváló volt a vízminőség ebben az évben, és a nyári szezon is gond nélkül lezajlott
– fogalmaznak a kutatók által kezelt BalatonScience nevű Facebook-oldalon közzétett legújabb bejegyzésben.
Nem jó a tartósan magas vízszint
„Érthető és természetes, hogy a társadalom bizonyos csoportjai – a horgászok, fürdőzők, vitorlázók és turisztikai szereplők – részéről az az elvárás, hogy a Balatonban minél több víz legyen. Ugyanakkor a tudományos tapasztalat azt mutatja, hogy a tartósan magas vízszint nem feltétlenül kedvez az élővilágnak, sőt, bizonyos körülmények között akár kedvezőtlen hatással is lehet a vízminőségre” – teszik hozzá. Tartósan magas vízszintnél a parti zóna élőhelyei fokozatosan leépülhetnek, ez pedig veszélyeztetheti az ökoszisztéma sokféleségét. Mint írják, a vízszint ingadozása szükséges a tó nádasai, sekély parti élőhelyei és halállománya számára.
Az állásfoglalásban az algásodás és a vízszint összefüggéseire is kitérnek, a kutatások szerint az alacsony vízállás nem okoz algásodást a tó egészére nézve. „Előfordulhat ugyan, hogy a vízszint apadása esetén bizonyos fonalas zöldalgák nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg a sekély vizes területeken, főleg a déli parton, ez azonban teljesen veszélytelen jelenség, amelyről már a múlt század első feléből is találhatunk beszámolókat.” Az elmúlt két évtizedben a lebegő algák mennyisége csupán két évben haladta meg a határértéket, azonban ez nem függött össze közvetlenül a vízszinttel. A Balaton vízminőségét főleg a belső és külső tápanyagterhelés, az algák számára hozzáférhető foszfor mennyisége határozza meg.
„Nincs ok aggodalomra, de van ok az odafigyelésre”
A szakmai állásfoglalást a szélsőséges időjárási viszonyokkal zárják: a klímánk változik, a tartós hőhullámok mellett egyre szélsőségesebb a csapadékeloszlás is, ezekre a jelenségekre pedig kifejezetten érzékenyen reagálnak az olyan sekély vizes ökoszisztémák, mint a Balaton.
Célunk, hogy higgadt, tényeken alapuló kommunikációval segítsük a Balaton jelenéről és jövőjéről szóló párbeszédet. Éppen ezért le kell szögeznünk: a most tapasztalható alacsony vízszint nem a tó kiszáradását vetíti előre, hanem annak természetes működését jelzi. Ugyanakkor elsődleges az új éghajlati, hidrológiai és limnológiai jelenségek alapos követése, az okok és következmények tudományos mélységű kutatása. Nagyon sürgősen szükség van a kritikus állapotok esetén adható megoldások elemzésére és azok előkészítésére
– zárják a bejegyzést.
(Borítókép: Bánó Bálint - BLKI)
