Böröczky Bulcsú számára a képalkotás szeretete jóval a fényképezőgép és a drónok megjelenése előtt kezdődött. Balatonszemesen nőtt fel, a nagyapja pedig festőművészként dolgozott, így már gyerekként igen exkluzív és mély bepillantást nyerhetett az alkotás világába. Órákat töltött a papa műhelyében, és figyelte, hogyan születnek meg a vásznon a tájak. Talán nem véletlen, de idővel maga is ecsetet ragadott. Nagyapja ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ne csak szemlélője, hanem tanulója is legyen a festészetnek.
A festőműhelyből indult minden
A nagypapával közös munka éveken át határozta meg Böröczky Bulcsú művészi fejlődését. Később megnősült, és Balatonboglárra költözött, ahol saját kis galériát nyitott, ahol már az ő festményei kaptak helyet. Megrendelésre is dolgozott, képei pedig sorra gazdára találtak. Ahogy meséli, mindössze egyetlen festményt őriztek meg ebből az időszakból, amelyet a felesége nem engedett eladni. A tájkép azt a kisalföldi vidéket ábrázolja, amit öttevényi származású nagyapja is annyira szeretett. A festészet azonban egy fájdalmas veszteséggel végleg háttérbe szorult.
Miután a papa elment, azután soha többé nem fogtam ecsetet a kezembe, nem festettem. Úgy érzem, már nem is fogok. A közösen eltöltött évek és a papától kapott tudás azonban nem tűnt el az életemből, az öröksége bennem él, és a tudását hasznosítom a fotók készítésekor. Mindazt, amit egykor a színekről, a fényekről és a kompozícióról megtanultam, ma a fényképezésben hasznosítom
– meséli Bulcsú, akinek a képeit tanulmányozva hamar rájöhetünk, hogy a nagyapa festőművész-öröksége a mai napig tovább él a balatoni tájakat megörökítő fotóiban.
Egy véletlenül hozzátévedt drónnal kezdődött minden
A drónos fotózás szinte egészen véletlenül, tíz évvel ezelőtt érkezett Bulcsú életébe. Családjával közvetlenül a Balaton partján élnek, egy alkalommal pedig osztrák nyaralók érkeztek a szomszédba. A vendég kisfiú játszott egy drónnal, ami felkeltette az érdeklődését, és elkezdte tanulmányozni.
Tudta, hogy szeretne egy drónt, bár akkor még nem tudta, hogy mire fogja használni. Az első, kezdetleges eszköze mindössze tíz-húsz méter magasra tudott emelkedni, és gyenge minőségű képeket készített. Hamarosan komolyabb modellre váltott, majd ahogy a technológia fejlődött, újabb és újabb eszközök következtek.
Eleinte kizárólag hobbiból fotóztam, leginkább a saját örömömre fedeztem fel a Balatont a magasból. Aztán jött a fordulópont, amikor valaki megkért, hogy készítsek légi felvételt a házáról. A kép nyilvánosságot kapott, és hamarosan egyre több megkeresés érkezett. A megrendelések száma fokozatosan nőtt, míg végül azon kaptam magam, hogy a különféle fotózások már nemcsak a szabadidőmet töltik ki, hanem a megélhetésemet is biztosítják
– emlékszik vissza Bulcsú, aki a drónfotózás mellett manapság dolgozik hagyományos fényképezőgéppel is.
A magasból megörökített balatoni tájak azonban máig egyedi, különleges helyet foglalnak el a munkásságában és az életében. Saját bevallása szerint a drón olyan, új nézőpontot adott számára, amelyből a gyerekkora óta ismert tó mindig egy egészen új arcát mutathatja meg.
Amikor a drón életeket menthet
A drónok hamarosan új szerepet kaptak a balatoni táj szépségeinek megörökítése mellett. Böröczky Bulcsú egy balatoni rendezvényen ismerkedett meg a helyi vízimentők vezetőjével. Hamar kiderült, hogy a technikai tudását egészen más, korábban talán elképzelhetetlen területen is kamatoztathatja. A vízimentők akkoriban még nem rendelkeztek saját drónnal, így több alkalommal megkeresték, hogy segítsen a kutatási feladatokban, miközben ők a mentésen dolgoztak.
A magasból készített felvételek olyan részleteket tettek láthatóvá, amelyeket a vízfelszínről jóval nehezebb észrevenni. Bulcsú így időnként a mentési munkálatok résztvevőjévé vált. Az évek során szintén segítette a rendőrség munkáját, de a természetvédelemben ugyancsak hasznát vették a drónjának. Állatvédőkkel együttműködve például gólyafészkeket vizsgáltak a levegőből, hogy megállapítsák, vannak-e bennük tojások vagy fiókák, illetve szükség van-e beavatkozásra. Egy alkalommal egy vihar után árván maradt gólyafióka mentésében kapott szerepet a drónos felderítés.
A Balaton félóránként képes új arcát mutatni
Böröczky Bulcsú számára a Balaton jóval több egy szép tájnál vagy egy hálás fotótémánál. Gyerekkora óta a tó közelében él, mégis úgy érzi, hogy a mai napig képes meglepni. Szerinte a Balaton akár félóránként teljesen megváltoztathatja az arcát, ahogy más színeket ölt, átalakulnak a fények, a víz felszíne, a partok hangulata. Úgy véli, ezeket az apró változásokat igazán az veheti észre, aki hozzá hasonlóan nap mint nap, közvetlen közelről figyeli.
A Balaton számomra egy élő és lélegző vidék, megérdemli, hogy megszemélyesítsük. Ehhez hozzátartozik a part menti növény- és állatvilág, az évszakok váltakozása és a természet állandó mozgása. A fotókon éppen ezt a sokszínűséget igyekszem megmutatni, és olyan pillanatokat megörökíteni, amelyek mellett mások talán észrevétlenül elsétálnának
– emeli ki Bulcsú, akinek a fényképezés mára a mindennapjainak természetes, elemi részévé vált.
Reggelente gyakran a fényképezőgépével és egy csésze kávéval indul a Balaton-partra, napközben pedig, ha teheti, újra és újra útnak ered. Elsősorban képekben gondolkodik, sokszor már előre elképzeli, hogy pontosan milyen felvételt szeretne készíteni. Ehhez persze nem mindig elegendő egyszer, jókor és jó helyen lenni. Akadnak fotók, amelyekre napokat, heteket vagy akár még többet kell várnia. Előfordul, hogy ugyanarra a helyszínre újra és újra visszatér, mert a fények, a felhők vagy éppen a víz állapota még nem olyan, amilyennek elképzelte. Ha kell, akár százszor is megteszi ugyanazt az utat, hogy végül megszülessen az a „bizonyos” kép.
Az alábbi képre kattintva még több képet találsz:
Máskor viszont éppen a véletlen ajándékozza meg egy különleges látvánnyal, egy váratlan színnel vagy olyan természeti jelenséggel, amely csak egyetlen nézőpontból mutatja meg magát. Emiatt úgy érzi, nagyon szerencsés.
Hamarosan kiderül, hogy januári születésűként igazán közel áll a szívéhez a tél és a borongós idő. Szereti a csendes, komorabb tájakat, a ködös partokat és azt a hangulatot, amelyet a legtöbben talán nem is a balatoni nyaralásokhoz társítanak. És ez a különleges vonzalom a képein is egyértelműen visszaköszön.
A tó számára ilyenkor egy másik, kevésbé ismert arcát mutatja meg, ami nagyon is szerethető.
A kedvenc helyszínei között különleges szerepet kap a Badacsony és az északi part, ezért ha arra jár, szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy legalább egyetlen fotót ne készítsen. Hiába ismeri jól ezt a vidéket, mindig talál benne valami újat, amit érdemes megörökíteni.
A valóságot szeretné megmutatni
Bár a technológia fejlődése a kezdetektől fontos szerepet játszik Bulcsú munkájában, a fotózás számára elsősorban alkotói folyamat. Úgy véli, az utómunka elengedhetetlen része a fényképezésnek, hiszen a képek szerkesztése során tudja igazán visszaadni azt a hangulatot, amelyet a felvétel elkészítésekor elképzelt. A színek, a fények és a kontrasztok alakításával olykor a saját fantáziáját teszi hozzá a látványhoz, egy határt azonban tudatosan nem szeretne átlépni. Mesterséges intelligenciát nem használ, mert fontosnak érzi, hogy amit a néző lát, az pont úgy létezzen a valóságban is.
Az alkotói lendület persze nála sem töretlen. Elárulja, hogy előfordul néha, hogy a számos megrendelés mellett nehezebben talál új inspirációt a saját fotóihoz. Ilyenkor gyakran a korábban készített, de még feldolgozásra váró felvételekhez nyúl vissza. Ezek között akadnak olyan képek, amelyek egy-egy váratlan helyzetben, különleges fényviszonyok között születtek, de csak „később jön el az idejük”. Máskor jegyzeteket készít azokról a helyszínekről és pillanatokról, amelyeket egyszer mindenképpen szeretne megörökíteni.
És bár a Balaton továbbra is kifogyhatatlan inspirációforrás számára, a gondolatai időnként jóval északabbra kalandoznak. Izland az egyik kedvenc vidéke, ahová újra és újra visszavágyik, most pedig Norvégia került fel arra a bizonyos fotós bakancslistára. Nem véletlenül, hiszen a már említett, zordabb, sötétebb északi tájak világa közel áll hozzá. Akárcsak a Balaton téli, ködbe burkolózó arca, amit hamarosan mi is megláthatunk.
Addig azonban maradnak a balatoni reggelek, a fényképezőgép mellé készített kávé és a jól ismert partok, amelyek még tízévnyi fotózás után is képesek meglepetést okozni.
(Borítókép: Böröczky Bulcsú)
