A tapolcai használtcikkpiac – vagy ahogyan sokan hívják, a „lomi” vagy „mutyipiac” – a nyár után is jó program: lehet nézelődni, szörnyülködni és nosztalgiázni, alkudni pedig nem lehet, hanem kell. A piac választékának nagyjából a fele hatalmas, az elején még szépen elrendezett ruhakupacokból áll, a másik fele pedig egy szinte feldolgozhatatlan és kategorizálhatatlan káosz. Lomokból. Van itt csúnya baba, rengeteg porcelán, szomorú, kopott Algida-napernyő, mindenféle vezetékek, az árusok által „retrónak” nevezett régi tárgyak, bicskák, kések, fazekak, szobrok, amott egy szobabicikli, emitt egy mini tévé. A kevésbé értékes holmik ponyván hevernek szépen egymás mellé halmozva, az értékesebbeket kézből árulják. A legjobb üzleteket közvetlenül pakolás előtt lehet kötni, ilyenkor már türelmetlenek az árusok, pakolni nem szeretnek és a helypénzt is ki kell fizetniük.
