Ha az északi parti borvidékekről van szó, biztos, hogy mindenki a változatosságra gondol. Nem véletlenül, hiszen itt találjuk a Badacsonyi-, Balaton-felvidéki- és a Balatonfüred-Csopaki borvidéket is. Talajadottságait tekintve igen színes a kép, akár egy dűlőn belül is jelentős a különbség. A déli parti kedvenc dűlők bemutatása után következzenek az északiak!
KovácsTamás (Szent Donát Borkúria) – Csopak,Slikker-dűlő, Szent Donát Parcella
„Csopakon azért is van értelmük a dűlős boroknak mert két különböző talaj is található. A Balatonhoz közel vöröstalaj, magas vasoxid tartalommal, míg fentebb, a hegyoldalban magasabb mésztartalmú márgát találunk. Már magában ez a kettősség is érdekes, így nekem is két kedves dűlőm van. A Slikker talán a legjobb vörös talajú dűlő, nevét a 19. századbeli talajdonosairól kapta, házuk a mai napig ott áll a dűlőben. Itt található a paloznaki plébánia megmaradt területe, miénk a keleti, az övéké a nyugati rész. A plébánia ezt a területet 1079-ben szerezte, akkor Guden vitéz felajánlotta a területet a plébániának, cserébe misét kért lelke üdvöségéért. Ez az ország második legrégebbi írásos emléke, egyben a legrégebbi, amiben szőlőt említenek. A plébánia a mai napig tizedet szed, a jelenlegi bérlők pedig kérték, hogy legyen mise újra, amit a Veszprémi Érseknél kellett kijárni. Október harmadik szombatján tartják Guden tiszteletére a misét, általában ekkor kóstoljuk először az évjárat friss borait a paplakban, amit este zenés rendezvény követ.
"A másik számomra kedves dűlő a birtokközpont mellett van, a Szitahegy-dűlő egy apró parcellája, a saját tanszőlőm, amit magam telepítettem. A birtok kialakításakor látszott, hogy szép rész, de modern gépekkel nem lehet művelni, ezért kértem édesapámat, hogy próbáljuk meg a hagyományos bakművelést. Beleegyezett, az volt a feltétele, hogy én műveljem. Vállaltam, cserébe a bevétele is az enyém. A 2001-es telepítés után 2006-ban készítettem először innen bort, 192 palack lett, és Jásdi István szerint az évjárat legjobb csopaki bora volt. A parcella termése olyan jó bort adott, hogy a sorszámozott, kézzel aláírt palackokat két-háromszoros áron tudtam eladni. Ennek a területnek a bevételéből vettem meg első saját autómat és a befolyt 'zsebpénz' alapozta meg az egyetemi éveim.”
Liszkay Mihály (Liszkay Pincészet) – Monoszló, Pangyéri-dűlő
„Sokfelé sodort az élet, de korábban nem foglalkoztam borral. 1956-ban, 17 évesen hagytam el az országot, Hollandiába kerültem, az iskolák után vendéglátással foglalkoztam. Később Kanadába kerültem, innen érkeztem vissza Magyarországra, ahol egy kanadai céget képviseltem. Akkor tévedtem Monoszlóra és azonnal beleszerettem a környékbe. Azt gondoltam, jó lenne itt egy nyaralót építeni az unokáimnak. Sok minden történt azóta, de a legfőbb oka annak, hogy most is itt élek, az az, hogy a szőlőt is megújítottam a birtok körül. Halvány fogalmam sem volt, mibe fogtam, de egyetlen percig sem bántam meg, hogy így alakult.
Egy borász kolléga árulta el, hogy a Pangyéri-dűlő milyen magasan jegyzett terület, a hivatalos szőlőkataszteri besorolás szerint 400-ból 385 ponttal az ország egyik legértékesebb szőlőterülete. A különleges mikroklímájú, vulkanikus ásványokban gazdag, gyengén mészköves, agyagos talajú dűlőben már a rómaiak is termeltek szőlőt, ez a rész a filoxéravészig vörösborairól volt híres. Kékszőlőt telepítettünk, cabernet franc-t és sauvignon-t, merlot-t, pinot noirt, de a saját ízlésem miatt, akkor még nem tudtam az ókori előzményekről. Jó érzés ma itt lenni, gyönyörű a birtok, a vendégek imádják. Viszont annyi kiszámíthatatlan feladatot ad, hogy fájó szívvel úgy döntöttem, eladom a kúriát, szeretnék fiatalon megöregedni, szabadon utazgatni.”
Laposa Zsófi (Laposa Birtok) – Badacsony, Istenmeredekje
„Ez volt az első területünk, amit apa megvásárolt a 90-es években kárpótlásból. Nevét nem véletlenül kapta, ugyanis a borvidék legmeredekebb, legmelegebb és szerintünk a legszebb területe. Itt volt az egykori európai hírű Bogyay-birtok központja. Bogyay Lajos komoly fajtagyűjteményt hozott létre még a filoxéra előtt, fontos szakmai munkát végzett, igazi megszállottja volt a szőlőnek és Badacsonynak.
Amikor mi megvettük az Állami Gazdaság által otthagyott területet, csupán egy egybefüggő bozót volt. Én még elég kicsi voltam akkor, a családi történet szerint el is bőgtem magam, mikor megmutatták. Mostanra itt van a birtokunk központja a kóstolóteraszunkkal. Annyira meredek rész, hogy csak mikroteraszokon, kézzel lehet művelni. Fokozatosan építettük fel és telepítettük be a dűlőt, először szürkebarátot, majd olaszrizlinget és kéknyelűt. Ez utóbbi fajtának ideális ez a fekvés, a meleg részen tökéletesen beérik. Könnyen lehet, hogy a felmelegedő klíma miatt egyszer csak kéknyelű lesz itt. Úgy látjuk, hogy a hegy veséje, a közepe adja a legjobb bort, ezt szeretem a kéknyelű válogatásunkban is. Illatában neutrális, ízében viszont jól közvetíti a termőterületet és jól lehet hozzá ételt is párosítani.”
Ádám Gábor (Sabar Borház) – Sabar-hegyi dűlő
„Érdekes nálunk dűlőről beszélni, hiszen a Sabar egész kis hegy, magassága is csak 217 méter. A vekni formájú hegynek van egy nyugati és egy keleti dűlője, mi a nyugati oldalán vagyunk. Régen egész a tetőig felmentek az ültetvények. Ha ma felmászunk rá, akkor ott találjuk még a támfalak maradványait, lehet látni, hogy hol voltak a teraszok. Az előző rendszer nagyüzemi termelésébe nem passzolt a kézi művelés, ezért lecsúsztak az ültetvények a hegy lábához.
Véletlenül kerültem ide, úgy beszéltek rá, hogy vegyek errefelé területet, készítsünk bort. Több pinceépületet is megnéztem a környéken, ez tűnt a legjobbnak. Ugyan a helyi öregek azt mondták, hogy itt nem érik be a szőlő, de a mostani melegedő klíma mellett nem volt eddig ezzel gondunk, sőt inkább előnyként látom, hogy meg tudjuk őrizni a szép savakat. A talaj a borvidékre jellemzően bazaltos, vulkáni törmelékes, de kisebb mennyiségben, mint máshol és ezen vastagabb löszös-agyagos termőréteg található, ami jól megtartja a csapadékot.
Főként olaszrizlingünk van itt, 1988-as telepítés, amit évről-évre fiatalítunk. Izgalmas kérdés a kékszőlő, hiszen a filoxéra előtt foglalkoztak vele itt, ezért telepítettünk cabernet franc-t és kékfrankost. Utóbbi jövőre terem először, a franc-ból viszont 2017-ben készítettünk már bort. Kicsit más arcát mutatja itt a fajta, mint Villányban vagy Szekszárdon, inkább a könnyedség és elegancia kerül előtérbe. Az egyik legnagyobb vonzerőnk a kilátás, a pincétől 100 méterrel feljebb építettünk egy kóstolóteraszt, ahonnan pazar a naplemente a tanúhegyekkel. Jó rezgések vannak, ahogy egy palack borral ül ott az ember, azt érzi, hogy nagy baj nem lehet.”
Váli Péter (Válibor) – Tóti-hegy, Ágyús-dűlő
„Korabeli leírások szerint 384 kataszteri pontos dűlő volt, ami az egész borvidék legmagasabb értéke, a mádi Király-dűlőhöz hasonló szintű. Csúcsdűlő volt régen is, akkor Semillon-tetőnek hívták, mert az a fajta volt odatelepítve. Nekünk kéknyelűnk és budai zöldünk van itt, minden harmadik sor budai zöld, hogy beporozza a kéknyelűt. Jövőre kerül piacra borász pályafutásom eddig legjobb bora, Ágyús néven egy kéknyelű válogatás. Szűretlen bor, minimális kénnel. Vérbeli kéknyelű, ízben és illatban is virágokkal, erdei fákkal, a hosszú szárazság utáni esővel, ami felverődik a köveken.
