A rómaiak csatornarendszerével kezdődött
A Római Birodalom idején a Balaton vízszintje jelentősen ingadozott, ezért az északi parton, a víz közelében húzódó hadi útvonalat is gyakran elöntötte a belvíz. Sextus Aurelius történetíró számolt be arról, hogy Galerius császár idején, 293-ban a rómaiak egy csatornarendszert készítettek, amelyen keresztül a Balaton felesleges vizét a Dunába vezették, hogy biztosítsák az egyenletes vízállást. Így vált használhatóvá a tihanyi révátkelő (már nem zárta körül minden oldalról víz), amelyet evezős és vitorlás hajóik számára tartottak fenn.
A bencések felügyelték
Az 1055-ben alapított Tihanyi Bencés Apátság számára alapvetően fontos volt, hogy a déli parton található birtokaival folyamatos legyen a vízi kapcsolat. A Tihany és Szántód közötti közlekedést sokáig a bencések felügyelték. Az apátsági múzeum kiállításából is kiderül, hogy az apátságnak egykor komoly szerepe volt a bajba jutott hajósok biztonságos partra jutásában is: a szerzetesek a toronyban lámpásokat gyújtva mutattak irányt a vízen levőknek.
Evezős-vitorlás fakompokkal közlekedtek
A motoros kompok előtt evezős csónakok és evezős-vitorlás fakompok közlekedtek Tihany és Szántód között. Ezeken nemcsak embereket, hanem hintókat, szekereket is szállítottak. A révészek munkája nagyon kemény volt, hosszú szárú evezőkkel húzták át a szekerekkel, emberekkel, állatokkal megrakott kompot az egyik partról a másikra. Amikor vihar volt, megesett, hogy a szél elsodorta a kompot, és órákon át kellett visszafelé evezni a hullámokban. Menetrend természetesen nem volt, aki csak késő este ért a révhez, annak reggelig várnia kellett az erre a célra épített, nádfedelű építményben.
Az evezőhajtásos kompnak ezenkívül nem volt feljárópallója, és alacsony vízállás esetén a járművek nem tudtak felhajtani a kompra, mert a komp hátsó korlátdeszkája nem ért ki a partra. „A kocsikat a révészek emelik be a dereglyébe, automobilok pedig csak úgy hajthatnak fel, ha az utasok maguk rónak össze pallót” – írta Az Est 1928. július 21-i számában.
Füstjelekkel kommunikáltak
A vízi útvonal hívta életre a XII–XIII. században a Tihanyi-félsziget csücskén Újlak, a déli parton pedig Szántódpuszta révészfalvakat. A révészek füstjelekkel kommunikáltak egymással. A hajók a tihanyi révben várakoztak, így a szántódiak üzentek: ha gyalogos akart átkelni, és egy csónakra volt szükség, egy szalmalángot gyújtottak, ha szekeret kellett átvinni, akkor kettőt.
A Balaton fenekéről emelték ki az első motoros kompot
Az 1920-as évek végén beüzemelt, a Ganz Danubius Hajógyár által jegyzett motoros komp hatalmas előrelépést jelentett. A Komp I. 60 utast és 8-10 szekeret vagy gépkocsit tudott szállítani, 12 perc alatt kelt át a másik partra, és a tó befagyásáig menetrendszerűen közlekedett. Azért szükség volt egy tartalék fakompra a gyakori üzemzavarok esetére.
A II. világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a balatoni hajókat (csak a Kelén gőzös és a Tünde motoros menekült meg, ezeket saját személyzetük süllyesztette el). A II. világháború után, 1945-ben a Komp I. volt az első vízi jármű, amit kiemeltek a Balaton fenekéről. Azonnal a balatonfüredi hajógyárba szállították javításra, és még abban az évben elindulhatott ismét a forgalom Tihany és Szántód között. A megnövekedett forgalomra való tekintettel 1961-ben, 1964-ben és 1968-ban új kompokat állítottak forgalomba. Ezeket 1969-ben Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról és Kisfaludy Sándorról nevezték el.
Komp helyett alagút?
A Tihany és Szántód közötti, 600 méter széles szakaszon többször is felmerült, hogy alagúttal oldják meg a két part közötti közlekedést. Először a XIX. század végén merült fel az ötlet, de elvetették, mert a technológia még nem tartott ott, hogy ilyen széles víztömeg alatt alagutat hozzanak létre. A II. világháború után került újra napirendre a terv. A lelkesedést fokozta, hogy 1968-ban már elkezdődött a Duna alatti alagút fúrása, eljutott Magyarországra is a hír, hogy a La Manche csatorna alatt alagút készül. Így hát nem csoda, hogy a kommunista blokk is versenybe akart szállni a Nyugattal, például egy grandiózus Balaton alatti alagúttal, ami megoldotta volna a két part közötti közúti összeköttetést.
...vagy híd?
A hatvanas évek közepén az is felmerült, hogy Szántód és Tihany között híd épüljön, hogy tehermentesítsék a hajóforgalmat, és jobban bevonják az üdültetésbe az északi parti településeket. Olaj volt a tűzre, hogy 1969-ben állítólagos római kori hídmaradványokat fedeztek fel Tihanynál és Szántódnál a víz alatt. (Kiderült aztán, hogy ezek nem egy híd, hanem egykori kikötők romjai voltak.) A Balaton felett átívelő híd terve egészen 1972-ig napirenden volt, végül elvetették arra hivatkozva, hogy a híd nem tett volna jót a látképnek, és ellehetetlenítette volna a kelet-nyugati irányú hajózást.
Koncert, jóga, gasztropiknik
A kompok funkciója nem merül ki a személy- és járműszállításban. Koncerteknek és partiknak is helyet adnak, ilyenkor egymáshoz kapcsolják a két révből érkező járműveket a rendezvények idejére. De szerveztek már jógát és gasztropikniket is a kompok fedélzetén.
Az új kompok 400 km-t tettek meg
A két új komp, a Tihany és a Szántód már 2021-ben elkészült a komáromi hajógyárban, a BAHART és a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) közreműködésével. Aztán két évig várt a társaival szállításra előkészített állapotban, addig a Balaton vízállása, valamint az időjárás nem tette lehetővé a Dunán és a Sió csatornán át vezető utat. A Sió-zsilipet végül 2023. június 13-án nyitották meg, és a kompok összesen 400 kilométert tettek meg a Balatonig (útjukat mi is követtük).
Hosszabbak, gyorsabbak és csendesek
Az új kompok hosszabbak néhány méterrel, mint a régiek: 45 méter hosszúak és 11 méter szélesek. A méretüktől függően kb. 24 gépjárművet, 30 kerékpárt és 120 utast képesek egyszerre szállítani. A menetidő valóban rövidebb, az új kompok akár 15 km/órás végsebességet is el tudnak érni (a régebbiek 11 km/órásat tudtak). Az elektromos meghajtású motoroknak köszönhetően a közel 300 tonnás monstrumok hangtalanul közlekednek, és további újítás, hogy a felső fedélzet, ami a komp több mint felét lefedi, árnyékot ad az utasoknak és a kocsiknak.
A Tihany nevű komp, amit mi is kipróbáltunk, kap egy személyzeti pihenőteret. A beépítés idejére, február második felében felváltja új „testvére”, a Szántód, márciusban pedig mindkét új jármű szolgálatba áll, az új katamaránokkal együtt.
A cikkhez használt források:
Az Est 1928. július 21-i száma
Lévai Júlia: Révészek és kompok a hazai vizeinken
Benkő Mihály: A szántódi Révcsárda, Utazási Magazin, 1979. február 1.
Komp helyett alagút a Balaton alatt (Tó-retró blog)
Balatoni hajók katalógusa
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
