Az utóbbi években a létező összes gasztroguru ódákat zengett minden nyári héten a Káli-medencéről, azon belül Köveskálról. Van már Kálibuli, minden második cikk magyar Provence-ot kiált, cserébe az átlagember bankrablás nélkül itt házhoz már biztosan nem jut. Az „Enyém a Balaton!” kampányunk következő állomásaként fogtuk magunkat, és végigettük azokat a köveskáli vendéglátóhelyeket, amelyeket éppen nyitva találtunk.

Mi a Kő

A Mi a Kő az egyik legkomplexebb hellyé vált azzal, hogy az étterem mellett borbolt, borbár, kvázi galéria is a vendégek rendelkezésére áll. Itt ősszel és télen a képzőművész-tulajdonossal, Trombitás Tamással bármikor nagyon hosszú beszélgetéseket folytathattok a Kassák-féle képarchitektúráktól kezdve a betonból öntött hatalmas betűkig a legkülönbözőbb kérdésekről. Nyáron azért nehezebb a dolog, mert folyamatosan nagy a pörgés, emiatt asztalfoglalás nélkül nagyobb csoportokat nem tudnak leültetni, és az ötcsillagos nyugalom érdekében a gyerekzsivajjal is csínján kell bánni.

Mit ettünk?
A tárkonyos ragulevesük centire azt hozta, amilyen ízvilágot elvár tőle az ember. Más kérdés, hogy a fotósunk memóriakártyáját összezavarta a Káli-idill, és nyomtalanul eltűnt a levesről készült kép, de a némi pirítóssal tálalt könnyed padlizsánkrémet már minden további nélkül megmutatjuk.

Mennyiért?
Főételt nem ettünk, de árban az az iránymutató. Érdemes a napi ajánlatot felfedezni, fogasfilét gorgonzolás tagliatellével vagy épp báránynyársot joghurtos padlizsánsalátával 3500-3600 forintért lehetett kapni, de az előételek és desszertek is 1000–2000 forint között mozognak.

Káli Gourmet Bistro & Delicatesse

A Káli Gourmet egy domboldal tetején trónol rendezett kerttel, belül pedig delikátbolttal, ahol környékbeli őstermelők termékeit árulják. Mi tavaly a nyitáskor ettünk náluk egy tisztességes lecsót, de akkor nem tűnt úgy, hogy a konyha extra teljesítményre lenne képes.

Mit ettünk?
Ehhez képest most azt kell írnunk, hogy a nap legpozitívabb meglepetése volt a falu főutcai nyüzsijétől távol eső Káli Gourmet. Egy tál napi ajánlatos borsólevest  és grillezett mangalicatarját ettünk. A leves sok zöldséggel és bébirépával operált, nem volt kiemelkedő, de jólesően melengetett, mint egy pálinka, a mangalicasteak viszont tökéletes volt. Itt külön kiemelendő az uborkasaláta frenetikus újragondolása: kocsonyásan csinálták meg egy kockába, ezt öntötték nyakon tejföllel.

Mennyiért?
A leves 890 Ft-ba, a főétel pedig 2190 Ft-ba került.

Pipacs

A falu legellentmondásosabb vendéglőjével, a község szélén terpeszkedő Pipaccsal folytattuk, amelyről nem csak jókat hallottunk, és a csárdajelleg is megrémisztett, de kellemes csalódás lett a vége. A Pipacsról ráadásul kiderült, hogy júliusban és augusztusban a kertjükben koncerteket szerveznek, többek között elhozzák Köveskálra a Blahalouisianát is.

Mit ettünk?
A brokkolikrémleves kellemesen sűrű és finom volt, míg a sült pisztráng béarni mártásos rizzsel maga volt a frankofón menny. A Pipacs amúgy bevallottan magyaros-mediterrán konyhával operál, és árfekvésben abszolút beleillik a Mi a Kő és a Káli Gourmet vonalába (bár nem vesz részt a Gasztrofalu-őrületben). Azonban ide bringás, kutyás, gyerekes, piknikes ember is jöhet, mindenkit szívesen látnak.

Mennyiért?
A brokkolilevest 850 Ft-ért ettük, a pisztráng pedig 2800 Ft-ba került.

Pálffy Pince

A Pálffy Pincészet terasza volt a pihenőhelyünk a nagy táplálkozások között, ahol saját borokat, sajtokat, „disznóságokat” és zsíros kenyeret is adnak a finom borok mellé. Az eddigi helyek közül talán ez a legtősgyökeresebb, Pálffyék annyira káliak, hogy csak na. Koncertek és egyéb programok is szoktak itt lenni, ottjártunkkor azonban csend volt, csak egy elhaladó Ikarus 260-as vagy egy ajtócsapódás törte meg a csendet és a borkóstolást.

Kővirág

Ha Köveskál, akkor Kővirág, ez évek óta tiszta sor. Mészáros György és Zakar Kata a kedves és szerethető, eldugott étterem prototípusát építette fel, amiről már senki sem akarja állítani, hogy titkos lenne, sőt. Kis túlzással egy hatoslottó-fődíjnak is nagyobb esélye van, mint annak, hogy nyáron asztalfoglalás nélkül itt vacsorához juttok.

Mit ettünk?
Mivel már alaposan belakmároztunk, ide egy jó desszertre tértünk be, amit meg is kaptunk. Túrógombócot ettünk, leöntve epres-tejfölös krémmel, ami az alapból aránylag íztelen gombócot frenetikussá tette. A másik desszert az elsőre bizarrul csengő kukoricamálé szilvalekvárral volt, ami gyakorlatilag egyfajta könnyű, levegős palacsintatésztát jelentett. Kellemesen laktató, enyhén édeskés étel volt, tényleg kőegyszerű, de belekötni se nagyon lehetett.

Mennyiért?
A gombócot 1190 Ft-ért, a málét pedig 990 Ft-ért mérték.
----

A teljesség kedvéért: arra most nem volt keretünk, hogy a két közismert helyi szállást, a Káli Art Innt vagy a Három Huszárt teszteljük. El akartunk menni a Káli Kövek nyílófélben lévő borteraszára és a Kerékbár nevű kultikus bringás pihenőhelyre, de az egyiket még építették, a másik pedig június előtt sosem nyit ki. A Káli Köveket érdemes kiemelni, a saját borok mellett egy hamburgerest is az udvarra költöztetnek, szuper raklapbútorokra lehet majd kiülni náluk.

Ez a cikk a MasterCard® és a We Love Balaton közös, „Enyém a Balaton!” kampányának részeként készült el.