A tópart környéke az 50-es és 60-as években a kifejezetten újító szellemiségű építészet kísérleti terepe volt, aztán a Kádár-korszak sufnituningja a színvonal hanyatlásához, a silány anyagok használatához és a menő ötletek típustervekké egyszerűsödéséhez vezettek. A 90-es évek divathulláma által diktált mediterrán remekekkel a legfőbb probléma, hogy meg sem próbálnak a helyi építészethez alkalmazkodni. Napjainkra viszont egyre több, kifejezetten színvonalas, kortárs építészeti alkotás járul hozzá ahhoz, hogy a Balaton partja ne a szánalmas építészeti megoldásokról legyen híres.
Manapság – szubjektív benyomásunk szerint – a legmerészebb megrendelők a borászatok tulajdonosai, de szép számmal találunk új vagy átépített villákat, nyaralókat, présházakat is, utóbbiak azonban kisebb méretüknél és a magánfunkció miatt sokszor rejtve maradnak az érdeklődők előtt. Játsszunk el a gondolattal: miért ne lehetne a tópart környéke manapság is egy jó értelemben vett kísérleti terep? Miért ne lehetne egy olyan hely, ahol megmutatjuk a világnak, hogy ilyen menő is lehet a magyar építészet? Vagány, mégis a tájba illeszkedő, szerény, de az anyagválasztásban és a részletekben sem igénytelen? Tíz olyan épületet mutatunk, amelyek bárhol megállnák a helyüket, és mégis helyhez kötődnek.
1/10
Zánka, Gyógynövény-völgy Központ
Eleve nagyon tetszett az ötlet, amikor először meghallottuk, hogy a sokáig csak gyerekvárosáról híres, de egyébként nagyon szép kis falu mellett egy nonprofit gyógynövényközpont, teljes nevén Gyógynövény-völgy Ökoturisztikai Látogató- és Oktatóközpont létesül. Aztán kiderült, hogy az üzemeltető csapat kedves, a teák és fűszerek finomak, a mintakert mellé pedig egy egyszerű tömegekkel rendelkező, tájba illeszkedő épület kerül. A Balaton-felvidék építészeti hagyományaira reflektáló épület az ófalu és az összesen 7000 négyzetméteres, 400-féle gyógynövényt rejtő kert határára került. A központ területét és a falut természetes, permi vörös homokkőből rakott fal határolja el egymástól.
A kéttraktusos, nyeregtetős, fehérre festett oromfalas épület ad helyet a kiszolgálóhelyiségeknek, a boltnak, a jegypénztárnak, de alkalmas oktatási célokra, vetítésekre, és itt történik a gyógynövények szárítása, rendszerezése, feldolgozása is. A másik részben egy kis teaházat találunk. Természetes anyagokból épült, a helyi hagyományokra építve, a jövőben akár a Káli-medence kapujaként is funkcionálhat.
Vezető tervező: Krizsán András (Modum Építésziroda)
Építés éve: 2013–2014
Ezért szeretjük: a tájba illeszkedik, a környező tanúhegyekkel és a közeli református templommal jó összhangban áll.
2/10
Tihany, Porta Pacis
A latin kifejezés annyit tesz: a Béke Kapuja. A tihanyi bencés apátság fogadóépülete-látogatóközpontja valóban ilyen épület. Visszahúzódó, kicsi, a domb felől észrevehetetlen, miközben a bejárat üvegfelületein tükröződik a bencés apátsági templom két tornya, kicsi oldalablakából pedig az egyik legszebb balatoni panorámát kapjuk. Mivel az apátságot évente legalább 200 ezren keresik fel, régóta nagy szükség volt a kulturált fogadásukat lehetővé tévő látogatóközpontra. Ezt az építészek a környezet terepviszonyait és épületeit figyelembe véve, az apátság műemlékileg védett együttesétől különállóan, a szomszédos Csokonai-liget fákkal, cserjékkel, kerti ösvényekkel parkosított kertjének domborzatába süllyesztve helyezték el az 1920-as években épített, de nem használt kripta területén. Az új épület jelentős része, mintegy 70 százaléka a föld alatt található, csak a bejárat monolitikus tömbje emelkedik ki valamelyest.
Az épületen három domináns elem emelhető ki: az egységes, visszahúzódóan elegáns szürke színű csiszolt falfelület, a homlokzat nagyjából harmadát kitevő üvegfelület és az épület oldalát mára befutó növényzet. A domb felől ezenkívül csak a mozi felülvilágítói látszanak. Belépve a lejtős terepbe szépen illeszkedő épületbe a jegypénztárnak és boltnak is helyet adó előcsarnokban találjuk magunkat, innen nyílik a vetítőterem, ahol az apátsági látogatás is kezdődik egy nagyjából 10 perces kisfilm megtekintésével. Ez egyben lehetőséget teremt a bencések és a zarándokok közötti kommunikációra, a szerzetesek megszólítják a nézőt, elmondják, hogy hová is érkezett a látogató.
Vezető tervező: Czigány Tamás (Czita Építész Iroda)
Építés éve: 2010–2011
Ezért szeretjük: funkcionális, egyszerű és észrevétlen tud maradni.
6/10
Gilvesy Pincészet, Hegymagas
Ahogy a Szent György-hegy felé közelítünk, már messziről feltűnik az egykori Esterházy-présház és vincellérház fehér tömege, éppen a hegy közepén. A környékbeli présházakhoz képest tekintélyes méretű épületben nemcsak a szőlő és a bor feldolgozása zajlott, hanem itt volt a birtok uradalmi szőlőmunkásainak szálláshelye is. A házat és a pontosan alatta található pincét szokatlan módon nem a hegy gyomra felé, hanem rá merőlegesen építették. A Kanadából hazatért tulajdonos még néhány évvel ezelőtt újította fel az 1958 óta műemléki védettségű, romos állapotú épületet. Az új megoldást Sajtos Gábor (SAGRA Architects) és a szintén építész tulajdonos, Gilvesy Róbert tervezte. Mivel az épület eredeti állapotáról viszonylag keveset tudunk, ezért teljes rekonstrukcióról nem is lehetett szó.
Az építészek az egykori ház arányainak, tömegének, kontúrjainak megőrzésére törekedtek, de a végeredmény egy kortárs épület lett. A tető sötét árnyalatú síkpala burkolatot kapott, amely összhangban áll a bazalt színével. A tornác eredeti oszlopai elpusztultak, és sajnos ábrázolás sem maradt róluk, így – mivel a pótlásukra használt téglapillérek elütöttek az épület karakterétől – az építészek egy másik megoldás, a konzolos alátámasztás mellett döntöttek. A hagyományos tetőablakok helyett szabálytalan ritmusban elhelyezett, keret nélküli, dobozszerű ablakokat alkalmaztak, amelyek amellett, hogy nagyon egyediek, több fényt engednek be a belső térbe. A földszint padlója vágott bazaltkő burkolatot kapott, ez kifut a teraszra is. Az alsó szint elsősorban a lenti világgal, a fenti szint a heggyel áll kapcsolatban. A nyugalmat és egyszerűséget sugárzó épület minden részlete átgondolt, amit a nemes anyagok használata erősít meg.
Vezető tervező: Sajtos Gábor (SAGRA Architects) és Gilvesy Róbert
Építés éve: 2014
Ezért szeretjük: kortárs és mégis hagyománytisztelő épület.
7/10
Kreinbacher, Somlóvásárhely
A Kreinbacher-birtok néhány éve egy merész húzással vágott a pezsgőkészítésbe a somlói régióban. Nem is akárhogy: főként a helyi furmintra alapozva, Christian Forget francia pincemester segítségével és a tradicionális champagne-i metódus követésével. Nem elég azonban a kiváló alapanyag és a szaktudás, ha nincs hely a megvalósításhoz: a pincészet egy neves építészt kért fel, hogy tervezze meg az új üzemeket. Az együttes és az egyes épületek alaprajza is olyan, mintha "az utolsó lávafolyamot" szemlélnénk, a törések, az belső terek pedig a tektonikus mozgásokat és a lávaalagutakat idézik.
Az épületegyüttes magába foglal egy kétszintes pezsgőkészítő üzemet irodákkal és szakmai kóstolók számára épített helyiségekkel és a feldolgozóval. A szőlő innen pontosan egy szinttel lejjebb kerül, ahol a következő munkafolyamatok zajlanak a hipermodern technológia segítségével. A föld alatt is át tudunk menni a mesterséges domb alatt található, borászatot rejtő részbe és a kóstolóhelyiségbe. Az épületegyüttes egyszerre komplex és egyszerű, szögeket bezáró és legömbölyített, egyenes és ferde. Tele van metaforával: ilyenek például a pezsgő buborékjait jelképező körablakok; a borászat negatívjaként megjelenő amfiteátrum pedig egy archaikus-modern tájépítészeti elem. Az épületegyüttes Ekler Dezső hullámzó, mégis rendezett kézjegye a somlói tájban.
Vezető tervező: Ekler Dezső
Építés éve: 2012
Ezért szeretjük: tele van metaforákkal, az egész együttes „az utolsó lávafolyam”.
8/10
Kristinus, Kéthely
Ha megállunk az épület előtt, és nem tudjuk, hogy hol vagyunk, akár egy kisebb repülőtér központi épületének is nézhetnénk a high-tech anyagokkal burkolt, rendkívül látványos épületet. Pedig itt egy borászat központjáról van szó, ám az tény, hogy nem a hagyományos fajtából. Bár teljesen más karakterű épületekről van szó, léptékében a somlóvásárhelyi Kreinbacher-birtok központjával mutat hasonlóságot, csak éppen a „másik oldalon” a tó déli partjának közelében. A hasonlóság abban is felfedezhető, hogy a feldolgozóüzem mellett más funkciók is helyet kaptak mindkét épületben.
A kéthelyi együttes többek között koncerttermet, mozitermet, konferencia-központot, kóstolótermet, bormúzeumot, éttermet, érlelőpincét, szabadtéri színpadot és 10 szobás hotelt, pontosabban vinotelt is találunk. A high-tech külső érdekes kontrasztot alkot a hatalmas, jóformán osztatlan belső tér natúr fafelületeivel, amelyek barátságosabbá teszik a korszerűen szervezett tereket. Ebben az együttesben 55 hektárnyi területről érkező szőlőt dolgoznak fel. Annyiban kivétel az előzőekhez képest, hogy nem a „tájba illeszkedő” az a jelzős szerkezet, ami elsőként eszünkbe jut róla, ennek ellenére mégis egyensúlyra törekszik.
Vezető tervező: Horváth Gábor (Architectbau Építész Iroda)
Építés éve: 2010
Ezért szeretjük: a belső tér fafelületeinek találkozása a legmodernebb anyagokkal.