Fel és le, izzasztó tekerés a kaptatón, aztán hajlobogtató száguldás a lejtőn, hepehupás, padkamentes útburkolat és tükörsima aszfalt. Minden megtalálható azon a bringatúra-útvonalon, amit még szeptember 7-én teszteltünk le, egy enyhe hidegfront szeles másnapján.
A Merretekerjek.hu oldalán szépen lekövethető az útvonal, ami kerékpárútként indul Veszprémből, így is ér el Nemesvámosig, majd onnantól előbb leaszfaltozott mezőgazdasági utakon halad, aztán rátér a négy-öt számjegyű balaton-felvidéki mellékutakra. Ideális családi tekergő útvonal ez, bár ha gyerekekkel megyünk, nem árt, ha fel vannak készülve egy-egy komolyabb emelkedő leküzdésére. Nyilván nem alpesi meredek emelkedőkre kell gondolni, de azért egy-két izzasztóbb meredély akad.
Két jelentékenyebb probléma jött szembe az út során, ezeket még megemlítjük, mielőtt belecsapnánk a túraleírásba. Az egyik a szél volt. Mi megúsztuk, pont az elviselhető szintű széllökések voltak, olykor még kifejezetten jól is esett a légmozgás. De sok szakasz eléggé kitett, nem szélvédett, ezért mielőtt erre tekernénk, nézzünk meg időjárás-előrejelzést vagy széltérképet. A másik a transzfer nehézsége: a Balatoni Bringakörúton az a könnyű, hogy mindenhol közel a vasút, bárhol be és ki tudunk szállni menet közben, bárhol lehet a rajt és a cél.
Itt azonban Veszprém az, ami egyedül könnyen megközelíthető kerékpárszállítás szempontjából; Nagyvázsonyra feltekerni mindenhonnan izzasztó, a helyközi buszok meg nem igazán vesznek fel bicajokat. Lehet autóval is menni, de akkor oda-vissza úttal kell kalkulálnunk. Ezért azt tanácsoljuk, egy nagyobb kör keretében vágjatok neki ennek. Érdemes Veszprémbe érkezni vonattal, és onnan nekivágni, haladóbbak jöhetnek a Balaton-partról, pl. az általunk már megénekelt Balatonalmádi-Veszprém bringaúton. Aztán a végén le lehet csorogni a Balaton-partra, a vasúthoz.
Egy kis városi bringázás
A Balaton környékén a Budapesten már népszokássá vált városi kerékpározást egyedül a 60 ezres Veszprém adja vissza, méreténél fogva. Itt kezdődik a túránk. Ha valaki valóban vonattal jön az állomásra, az onnan kiváló minőségű kerékpársávon és kerékpárúton tekerhet be a központig, és ha nem akar az autók közt csalinkázni, érdemes a nagy körforgalomnál tovább menni az Almádi úton a Cserepes utcai kereszteződésig (ez is körforgalom). Ide fut be az Almádi felőli bicikliút, de innentől érdemes a 24-es jelzésű hazai kerékpáros főútvonalat kell követni, ami Győrtől Pannonhalmán, Zircen, Veszprémen át kanyarog Balatonfüredig.
A veszprémi városi szakasz egy ideig a Cserepes utca mentén halad, majd a Füredi úti jelzőlámpás csomópont után beveszi magát az Egyetemváros nagyon kellemes, nagyon parkos, nagyon élhető lakótelepébe. Ami hátrány, hogy sok az útátszelés, sokszor kell megállni, elsőbbséget adni. A kerékpárút aztán kiér a Wartha Vince utcára, majd balra a József Attila utcára, ennek mentén hagyja el a várost is (aki amúgy kocsival jönne és kihagyná e szakaszt, annak a városi temető parkolójában érdemes letenni az autót). A városi etapot a körgyűrűn való átkelés zárja, és jár az óriási piros pont a tervezőknek-kivitelezőknek, hisz nem jelzőlámpás átkelést alakítottak ki, hanem a térség tán egyetlen bringás alagútján tudunk átkelni a 8-as főút alatt.
Fel-fel Nemesvámosra!
Ahogy kiérünk az alagútból, szinte folyamatos emelkedés jön Nemesvámosig, miközben egy roppant balesetveszélyes keresztezésen is átkelünk a 77-es főúton. Itt elvileg egy 60-as tábla védi a bicajosokat az autósoktól, de 10 autósból 8 ezt nem tartja be, illetve sok a kamionos is. Ez az átkelés hosszú távon tarthatatlan lesz, félő, hogy egy komoly baleset világít majd csak rá erre. Innentől kellemes, mezőgazdasági térségen megyünk át, egymás után jönnek a kisebb gazdaságok, telepek, a kerékpárút végig kiváló minőségben vezet Nemesvámosra. Ezt a szakaszt azért turisták helyett inkább a helyiek használják, egyfajta agglomerációs bringaút ez az ingázóknak.
Nemesvámos méretes község, beérve a településre először egy kifogástalan és nagyon rendben tartott kerékpáros pihenő következik, ahol ivókutat is lelünk. Utána teljesen kaotikus kitáblázás jön, az óvatlan bringás simán elkanyarodik balra, Veszprémfajsz felé, de ne higgyünk semmilyen táblának: menjünk ki az utca aszfaltjára és haladjunk egyenesen (ld. a lenti képen). Innentől pár jobbra-balrával haladunk át a vámosi utcákon, kerékpárút nincs, csak normális minőségű utak és vállalható kitáblázás.
Tótvázsony de messze van, sejehaj!
Utána egy olyan szakasz jön, ami reméljük, mintaként szolgál az ország többi kerékpárút-építésénél is. Szuper sima aszfaltút vezet át a Balaton-felvidék északi peremén, zömmel erdők és mezők közt halad a kerékpáros fel és le, akár egy hullámvasúton. Ez nem kizárólag kerékpárút, nagy ritkán egy-egy méretes traktor, autó vagy robogó zúg el mellettünk, de azért ritkás a forgalom. A táj meg meseszép, a távolban végig figyelhetjük a Bakony erdős hegyeit, a 77-es úton száguldó kocsikat és kamionokat, a napraforgót betakarító mezőgazdasági gépeket. Ezen út mentén is találunk egy padokkal és Nemesvámos értékeit bemutató térképpel tarkított pihenőt.
Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, a traktor- és kerékpárút beletorkollik a hidegkúti bekötőútba, majd egy jobb-bal kombináció után már az ezen utat Tótvázsonnyal összekötő (számmisztikusoknak leírjuk: 73108-as) úton haladhatunk. Ezen van egy tisztességes kaptató, a minősége azonban inkább tisztességtelen, hisz a padkát felőrölte, elpusztította a négy évszak szüntelen váltakozása. A faluba beérve az Iskola, Kereszt és Kút utcákat lehet követni, útközben pedig megállhatunk hűsölni a parkosított forrástónál.
Itt résen kell lenni, a kitáblázás eléggé elégtelen: a 24-es bringaút ugyanis balra kanyarodik, Füred felé a Kút utca végén, mi viszont jobbra megyünk, a templom irányába. A Hajnal utcánál, ahol a buszforduló és a cukrászda is van, le kell kanyarodnunk balra, de itt már ismét van irányjelzés (apropó, az egyes települések távolságait kilométerben jelző táblák rendszeresen előfordulnak az egész bringás útvonalon). A községet a Hajnal utcán hagyjuk el.
Aprófalvakon át Nagyvázsonyig
A 7307-es számú mellékúton tekergünk tovább, ahol egy hosszú, de nem meredek emelkedő után lejtős-sík szakaszok jönnek. Itt is csodaszép kultúrtáj övezi az utat erdőkkel és mezőkkel, majd egy delta-elágazáshoz érkezünk. Aki leválna, az továbbmehet egyenesen le, Pécsely felé, de mi jobbra kanyarodunk Barnagnak. Az egyutcás kis falut egy enyhe emelkedő és egy hosszú lejtő után érjük el. A központban tavaly adtak át egy bringás pihenőt kúttal, mezítlábas ösvénnyel, pergolával, óriási malom-játékkal (ha szerencsénk van, a vegyesbolt is nyitva van, balatoni termékekkel).
Barnag után újabb kaptató, majd a hasonló felépítésű Vöröstót is lejtőn érjük el, szinte a falu végéig gurulunk. Ekkor megint vacak a kitáblázás, egy egy autó szélességű útra kell jobbra fordulnunk, ez kanyarog a határban Nagyvázsonyig. A barnagi és vöröstói (újabb szám: 73113-as) út amúgy meglehetősen rossz minőségű: ugyan nem túl kátyús, de a padka néhol ramaty, és maga az úttest is hullámos, dobálja szépen az embert. A Vöröstó-Nagyvázsony út ezek után felüdülés. Végül raktárak közt érjük el Nagyvázsonyt, majd jobbra kanyarodva a jó minőségű Kinizsi Pál utcán tekerünk be a centrumba. Gyakorlatilag itt ér véget a kerékpárút.
Ha még van erőnk, Nagyvázsonytól áttekerhetünk Mencshelyig, ami egy nagyon hosszú, de enyhe emelkedő, majd innen nagy lejtőkön, Dörgicsén át leereszkedhetünk Balatonakaliba. Itt már vonatra szállhatunk, és hazamehetünk tervezni a következő bringatúrát.
