Odafelé izzasztó, de teljesíthető emelkedő, visszafelé sok óvatossággal suhanós lejtő, erdők, mezők, ligetek, ez a Veszprémet Almádival összekötő bringaút, amit kipróbáltunk, és most elmeséljük, milyen volt.

Az idei év egyik, a Bringakörút felújítása miatt méltatlanul háttérbe szorított balatoni kerékpáros fejlesztése volt a 15 kilométeres Veszprém-Balatonalmádi bicikliút befejezése. Nem gondolták túl a dolgot az építtetők nyomvonalügyileg, fogták magukat, és nagyrészt az egykori vasútvonal (melynek megszüntetése nagy kár volt, újraindulni már nem fog) vonalán húzták végig az aszfaltcsíkot. Mivel csupa jót hallottunk és olvastunk róla, kipróbáltuk mi is, milyen élményt nyújt.

Hogy milyet, az rögtön azon múlik, melyik irányból veselkedik neki az ember. Mi oda és vissza is végigmentünk a távon, és úgy értékelnénk az eredményt, hogy odafelé kell egy jó átlagos edzettség, hisz majdnem végig emelkedik a terep, visszafelé ez viszont áldás: alig kell tekerni. Odafelé 1 órán belüli idővel értünk célba, vissza a Balatonhoz pedig kevesebb, mint háromnegyed óra alatt. Hangsúlyoznánk, hogy épp ezért veszélyes is lehet az út gyakorlatlan kerékpárosoknak, mivel nagyon hosszan lejt, nagyon fel lehet gyorsulni, jó fék nélkül ne is erőltessük a túl gyors lejtmenetet.

Kertvárosi kirándulás

A káptalanfüredi vasúti megállótól indultunk el. Aki vonattal érkezik, annak ez kiváló kiindulópont. Arra nem árt számítani, hogy népszerű útvonal a Veszprém felé vezető, szóval egész sok bicajossal fogunk találkozni, pláne Szentkirályszabadja és Veszprém között, mivel az a szakasz egyfajta elővárosi bringaút szerepét is betölti. Frissítőt is vigyünk, mert ugyan több bolt, borozó és büfé is épít a bringásokra, mégsem lehetünk benne biztosak, hogy ősszel nem zár be egyik-másik.

Tehát Káptalanfüredről indulva egy ideig a Bringakörúton kell menni Almádi centruma felé, majd egy tábla mutatja az utat Veszprém felé balra (a Kócsag utca magasságában, a benzinkút felé kell tekerni). Piktogramok jelzik az utunkat egy kurta kerékpárútig, amely aztán egy (csak szezonban működő) jelzőlámpás kereszteződéssel szeli át a 71-es főutat. Átérve gurulunk pár métert a Dr. Óvári Ferenc utcán, majd követve a felfestést és táblázást egy olyan újraaszfaltozott sikátorban találjuk magunkat, amit még a Google Maps sem ismer. Ez az első combosabb emelkedő, de ez sem vészes. A végén egy jobbkanyarral a Vécsey Károly utcában vagyunk, ez már tényleg a régi vasút vonala.

Innen kilométereken át tartó, szinte folyamatos enyhe emelkedő következik a kiválóan újraburkolt utcákon, kertvárosi házak és nyaralóvillák között, egyre gyönyörűbb panorámával. A Vécseyből idővel Töltés utca lesz, utalva a régi vasútra, ahogy arra utal az a gőzmozdony is, amit a régi vasút megmaradt kis hídján helyeztek el. Ez az első szuper pihenőhely, külön kerékpárutat is építettek a hídra, vannak padok, akad kilátás, na meg a MÁV 375.680-as pályaszámú gőzmozdonya.

Erdőn, mezőn, falun

A pihenőhelyet elhagyva egy ideig még a városban tekerünk, majd egyszer csak véget ér az utca és a vadiúj bringaúton haladhatunk tovább. Széles, jó minőségű és hosszan megy az erdőben. Az idill egyedülálló, a természet lágy ölén megyünk, és végre nem egy olyan kerékpárúton, ami egy forgalmas közút mellett fekszik. Egy idő után átvált a régebben átadott, kevésbé pazar, de még vállalható minőségű kerékpárútba, erdők, mezők váltakoznak, elhaladunk a szuper kenyérlángost kínáló A Zöld mellett is.

Az út folyamatosan emelkedik, de ismételjük, átlagos edzettséggel abszolút tűrhető. Mi csak Szentkirályszabadja szélére érve fáradtunk el egy kicsit, mivel pihenő nélkül tekertünk fel odáig. Végül egy széles földút mellé ér ki a bringaút, ezzel párhuzamosan, nyílegyenesen visz be a községbe. Szentkirályszabadján még a régi, rossz beidegződések mentén alakították ki a bringautat, magyarul a járdán kell tekerni, együtt a gyalogosokkal, ami konfliktusokat is szülhet (mi is kaptunk megjegyzést, hogy miért a járdán haladunk, hiába az a kijelölt nyomvonal). A Rákóczi-Kossuth-Balatoni utcák mentén kell haladni, majd egy ékes székelykapun átmenve egy jelzőlámpás kereszteződés következik. Itt átkelünk a Veszprém és Almádi közti közúton, majd annak a jobb oldalán haladunk hosszú kilométereken át, egészen a városig.

Ez a szakasz változó minőségű, az elején sokat dobálja az embert a gyökerek miatt felpúposodott aszfalt, de a kerékpárút nagy része jó minőségű. Domborzatilag se vészes már, enyhe emelkedők és lejtők váltják egymást, hosszú szakaszait árnyékot adó fasor szegélyezi. Aztán egyszer csak a veszprémi körgyűrű előtt találjuk magunkat egy nagy csomópontban, ahol mindenképp nyomjuk meg a gombot, másképp nem kapunk zöld jelzést. Átkelve ezen városi, járdán vitt, osztott bringaúton érünk el a város belső körútjához, amely mentén szintén kerékpárút fut. Ebbe olvad bele az Almádi felől jövő, ez a végpontja. Piros pont jár amúgy az itt lévő benzinkútnak, ami komplett bringaszervizpontot létesített szerszámokkal.

Alternatívák

Akinek ez kevés, az egyfelől visszagurulhat Almádiba, ami természetesen lényegesen könnyebb a sok lejtő miatt. Az útvonalon lehet kicsit csiszolni, lefelé mehetünk a régi, a mostani városon belüli kerékpárút kiépítése előtt útvonalon, csak kövessük az alábbi utcákat: Remetevölgyi-Vödörvölgyi-Kisberényi-Veszprémi-Árpád-Kövesalja utca.