Somló vára nem a hegy tetején, hanem annak északi oldalán, egy bazaltkúpon, az erdőben áll. Azért épült ide, mert a vár az ország nyugati védvonalának második vonalához tartozott, egykori védői a mai Ausztria felől várták a támadásokat.
Doba felől közelítjük meg az erődöt, autóval. (A másik, gyalogos-túraútvonalról itt írtunk korábban). A kis várparkolóban már a délelőtti órákban sincs szabad hely, ezért az autót az út szélén hagyjuk, egy motor és egy meredély között. Innen egy kb. 20 perces hegymenet következik az aszfaltúton, ahol az őszi erdő látványa eltereli a figyelmet a meredek kaptatóról. Az egyik pillanatban még levegőért kapkodunk, a következőben pedig előttünk áll a romként is lenyűgöző erőd.
Ami azonnal feltűnik, az az, hogy a korábban üreges ablaknyílásokat deszkákkal fedték be. Később, az alsóvárba sétálva tudjuk meg az információs táblákról, hogy ez a megoldás az eredeti állapotot idézi fel: korábbi falenyomatok tanúskodtak arról, hogy sok évszázaddal ezelőtt is így használták a lőréseket a gyilokjáróról (a falon körbefutó folyosóról).
Kővár, várkastély, rom
Somló vára a legendák szerint egy tatárjárás után emelt kővár volt, de az első írásos emlék csak 1352-ben említi. Sokszor cserélt gazdát a történelem viharaiban, a tulajdonosai között szerepel a Garay család, Kinizsi Pál, a Szapolyai család és Bakócz Tamás egri püspök is. Ő volt az, aki a várat teljesen rendbe hozatta és reneszánsz várkastéllyá alakíttatta, és a korszerű védelemre is áldozott.
A vár a mohácsi vész után is kivédte a kisebb török támadásokat, az 1543-as vásárhelyi csata megnyerésével pedig a térség legerősebb magyar kézen lévő vára lett. A 17. században számos épület magától pusztulásnak indult, az erőd elvesztette hadászati jelentőségét. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben Vak Bottyán kuruc katonái megszállták, majd elhagyták az akkor már romos várat.
Az alsóvár mai területe a 15. század második felében alakult ki. Az erőd akkori birtokosa, a Garay család egy falszakasz kivételével szinte az egész várat átépítette. A külső kaputól akkoriban egy falszoroson keresztül vezethetett az út a belső kapuhoz, amely az alsóvár udvarára nyílt.
A másik nagy változás, hogy helyreállították a belső vár kapuját, a felsővár és az alsóvár közötti hidat és a feljárólépcsőt, és az egykori kaszárnyaházban zárt teret alakítottak ki. Ezt az L alakú épületrészt a régészeti feltárások alapján már Devecseri-Csoron János emeltette az 1560-as években.
Az „eltemetett” háztól a konyháig
A kaszárnyaszárny délkeleti szárnya szinte teljesen elpusztult, délnyugati szárnyának falai ma is állnak. A vár felújításának talán leglátványosabb része ez a tér, amely félnyeregtetős lefedést kapott. Az évszázados kőfalak a kortárs építészettel találkoznak, az egykori zord épülettömeg és a könnyű faszerkezetek különleges harmóniát alkotnak. Az épületnek nem volt földszintje, hanem földfeltöltéssel egy egységes járószintet hoztak létre az első emelet szintjén.
Itt a lábunk alá is érdemes nézni, ugyanis egy „eltemetett házba” is bepillanthatunk felülről. A lakóépület képzeletbeli elhelyezéséhez fontos tudni, hogy a 14. század végén vagy a 15. század elején a felsővárat a maitól eltérően egy többszörös hídszerkezeten keresztül lehetett megközelíteni, és állt itt egy kapu is. Ehhez építettek hozzá északnyugatról egy földszintes házat. A 16. század közepén aztán a ház magasabban levő falait lebontották, az épületet pedig feltöltötték sittel. A mainál jóval mélyebben levő járószintet a 2000-es évek régészeti ásatása során találták meg, ekkor tárultak fel a házikó ablakai és az északnyugatra néző ajtó.
Miután alaposan körülnézünk a zárt térben, és a teremőrnek fenntartott retró fotelt is megcsodáljuk, újra a szabadtéri látnivalók következnek. A sütőház is ilyen, amit még a 2012-es feltárások során találtak meg, és amit az alsóvár udvara felől lehetett megközelíteni. Itt egy sütőkemence maradványait és kerámiadarabokat tártak fel.
A helyiség minden bizonnyal csak kenyér-, illetve lepénysütésre szolgált, mert a felsővárban volt egy külön konyha is, ami a 15. században épülhetett, és amelynek gúla alakú, a füst kivezetésére szolgáló kürtője ma is meghatározza a vár látképét. (A középkorban egyébként ez a falazott kürtő nem látszott kívülről, mert tető takarta). Érdekesség, hogy hasonló kürtők más várakban is előfordultak, de ilyen jó állapotban csak a történelmi Magyarország területén találunk erre példát, többek között a mai Ausztria területén található Lánzsér (Landsee) várában.
Még elidőzünk a fél évezredes falak között, gyönyörködünk a panorámában, és megismerjük a Kinizsi-szikla legendáját, amit most nem mesélünk el, a lényeg, hogy köze van a törökverő várkapitány hatalmas erejéhez és termetéhez. Innen már csak visszasétálunk a parkolóhoz, és azon csodálkozunk, hogy lefelé mennyivel rövidebbnek tűnik az út.
A somlói vár meglátogatása szuper program az őszi vagy a napos téli napokra, hiszen csak rajtatok múlik, milyen messziről sétáltok fel a várba. A hegyen sok borkóstolási lehetőség, szálláshely is található, tökéletes a hely, ha pár napra elvonulnátok a világ elől.
A zárt tér október 15-től előre egyeztetett időpontban látogatható, időpontot egyeztetni ezen a telefonszámon lehet: 36 30 939 5561.
A somlói vár turisztikai célú fejlesztése a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében valósult meg.
