Az első Anna-bált 1825. július 26-án rendezte meg Balatonfüreden, a Horváth-házban Szentgyörgyi Horváth Fülöp János leányának, Krisztinának (több forrás szerint Anna-Krisztinának) a tiszteletére. A Horváth család története a 17. századig nyúlik vissza, akik évszázadokon át fontos tisztségeket töltöttek be a helyi közéletben. Anna az első bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, aki később a szabadságharc altábornagyaként a tizenhárom aradi vértanú egyike volt.
Két évszázada még majdnem minden fürdőhelyen tartottak Anna-bált
A hagyomány szerint az első füredi Anna-bált 1825-ben rendezték, de az első írásos beszámoló ezzel kapcsolatban csak 1836-ból maradt fenn. Ez természetesen nem zárja ki, hogy korábban is tartottak hasonló eseményeket, de a bizonyítható történeti források ettől az időponttól kezdve állnak rendelkezésre.
A bálokkal kapcsolatban a másik, igen elterjedt félreértés, hogy azokat a Szentgyörgyi-Horváth család házában tartották. Ez sem igaz, mert azokat a korabeli Nagyvendéglőben rendezték meg, majd később az 1879-től működő Gyógyteremben (más néven a Kúrszalonban). Bizonyos, hogy minden olyan 19. századi Anna-bált itt tartottak, amelynek a helyszínét ismerjük, később, a 20. században is csak ritka kivételek akadnak. A fürdőtelepet ekkoriban a fejlesztésekben és modernizálásban gondolkodó bencés rend tulajdonolta, akik a vendéglőt rendszerint bérbe adták. Tehát a bérlő, nem pedig a Horváth-család volt a bálok szervezője. Az időpont sem névnaphoz kötődik, hiszen július 26. akkoriban a főidény zárónapját jelentette a Balatonnál. Ráadásul ilyen idényzáró Anna-bálokat szinte minden nagyobb fürdőhelyen, sőt Pesten is tartottak, tehát nem kizárólagosan füredi sajátosság volt. Egy másik gyakran elhangzó romantikus elem, hogy Anna a bálon ismerkedett meg Kiss Ernővel. A lányt valójában Krisztinának hívták (egészen pontosan Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstanciának), és bár valóban feleségül ment a huszártiszthez, de nem az Anna-bálon találkoztak először. Krisztina tragikus módon 1827-ben belehalt a szülésbe, és kislányuk sem élte túl a gyermekkort
– mondta Katona Csaba történész, aki évek óta kutatja a füredi fürdőkultúra és társasélet múltját.
Egy helyi idegenforgalmi menedzser négy évszakos Balatonról álmodott
És ne feledkezzünk meg a két világháborúról sem, amikor nyilvánvaló okokból nem rendezték meg az Anna-bált. Sőt, a két háború közötti évtizedekben sem. Ennek ellenére ezeknek az esztendőknek is van „sorszámuk” a hagyományos számozás szerint, de ez a folytonosság szimbolikus.
„A balatonfüredi Anna-bál újraélesztése az 1950-es években elsősorban Zákonyi Ferenc helytörténész és idegenforgalmi szakember elszánt munkájának köszönhető, aki azért dolgozott, hogy a Balaton nem kizárólag nyári, hanem négy évszakos élmény legyen. A bál hagyománya azonban a balatoni fürdőszezon végéhez kötődött, amit akkoriban július végén jegyeztek, ezért az időponton nem kívánt változtatni. Ahhoz azonban, hogy a bál a korszak politikai klímájában is elfogadhatóvá váljon, olyan értelmezést dolgozott ki, amely a rendezvényt a nemzeti érzés és a függetlenségi hagyományok ünnepeként mutatta be. Ez a konstruált hagyomány beépült a köztudatba: a bál emléke tüntető magyaros viseletekkel, csárdással és a Habsburg-ellenesség szimbolikus terepeként él tovább. Az Anna-bál a valóságban azonban a nemesi és polgári kultúrához kapcsolódott, és nem rendelkezett szilárd, egységes tradícióval a 19. században és a 20. század elején. Zákonyi Ferenc személye és tekintélye révén az újkori, 1954-ben újrakezdett Anna-bálok presztízse azonban hamar kialakult, hagyományrendszere megszilárdult, híre máig megmaradt”
– vázolta a bálok újraéledésének hátterét a szakember. A füredi Anna-bál tehát az első világháborúig a fürdői főidény záróbálja volt, ami komoly ranggal rendelkezett, presztízs volt ott megjelenni. Fogalmazzunk úgy, hogy a fürdőn nyaraló polgárok és nemesek „bulija” volt, egyúttal azonban a nyilvánosság terepe, társadalmi tér is, ahol ismerkedni lehetett, és férjhez adni a lányokat.
Mire táncolt és mit viselt a báli forgatag?
A kutatások szerint a reformkori Anna-bálokat nem a nemzeti demonstráció, hanem a korszak európai divatja határozta meg. A vendégek többek között frakkot, míg a katonák egyenruhát viseltek. A díszmagyar nem volt jellemző viselet. A táncrendben a német és a francia táncok domináltak, magyar táncot csak ritkán játszott a zenekar. A bálozók szórakozni akartak, nem pedig politikai üzenetet közvetíteni. A korabeli források, mint Slachta Etelka naplója vagy Tanárky György tudósítása inkább a bálozók önfeledt szórakozását mutatják be.
Anna-báli hagyományok újragondolva
A balatonfüredi Anna-bál napjainkra a magyar kulturális örökség egyik legismertebb társasági eseményévé vált. De ahhoz, hogy idáig eljusson, ahhoz nemcsak idő, hanem jó adag kreatív emlékezet is kellett. Az Anna-bálokkal egy folyamatosan alkalmazkodó társasági forma született újjá, csak épp más világban, más közönséggel és más jelentéssel.
„Az 1954 júliusában megrendezett bál, az újjáélesztett hagyomány a rendelkezésünkre álló források szerint négy jelentős tényező mentén valósulhatott meg, amelyek a következők: a lokális fejlődés elindulása, a hazai turizmus alakulása, az enyhülést hozó politikai rendszer támogatása, valamint a helyi hagyományőrző közösség emlékezete és szervezőmunkája” – írja Purgel Réka történész, valamint a 194. Anna-bál szépe a most megjelent, A balatonfüredi Anna-bál története címet viselő könyvben.
Ebből kiderül az is, hogy az Anna-bál tudatosan újra és újra definiálta önmagát. A néhai arisztokrata, nemesi és polgári körök helyett a „dolgozó nép fiatalsága” kezdte el betölteni a tánctermeket az 1950-es években, ismerve a korabeli politikai berendezkedést, nem is lehetett ez másképp. Az esemény az 1960-as, 1970-es években már a szocialista Magyarország idegenforgalmi arculatának is a részét képezte. Kivételes példáját jelentette annak, hogyan lehet egy polgári hagyományból „rendszerkompatibilis” látványosságot csinálni úgy, hogy közben a nosztalgia és a tradícióélmény is megmaradjon. A bált az 1960-as évektől fokozatosan újabb és újabb tartalommal töltötték meg: többek között tematikus népművészeti programokkal, újfajta viseletekkel, aranyalmával, palotással és báli szívekkel gazdagították. Úgy tűnik, a mindenkori hatalom nem tiltani, hanem átformálni akarta azt. A rendezvény fokozatosan vált országos, majd nemzetközi presztízseseménnyé. A Kádár-korszak végére a bálra már az IBUSZ is nyugatnémet vendégeket hozott, miközben a hazatérő emigráns magyarok egyre gyakrabban jelentek meg már az 1960-as évek második felétől.
Bálkirálynő, aranyalma, szívek
A hagyomány szerint 1861-ben választottak először bálkirálynőt, Huszár Etelka, a „szende, bájos és kellemdús honleány” személyében. A következő évben alakult ki az aranyalma adományozásának a hagyománya, ami Kozma Irma kezébe került – bár a titokzatos gyümölcs nem mindig kerül elő az Anna-bálokkal kapcsolatos beszámolókban, az tehát nem állítható, hogy innentől mindig volt aranyalma a bálokon. A bálkirálynői cím kezdetben inkább szimbolikus érvényű játékot jelentett, ami nemcsak a külső, hanem a belső értékeket is tükrözi. Egy emelkedett hangulatú társasági estét, ahol táncoltak és ismerkedtek. A fennmaradt forrásokból kiderül, hogy a bálhoz a valódi életöröm, a flört és az önkifejezés is társult. Ám a korabeli sajtó már akkor sem kímélte a kiválasztottakat: a bál szépe cím már akkor is megosztó szerepet képviselt.
De ott a másik ikonikus tárgy, a szív. A bálozó lányok nyakába akasztott, számozott, díszített szívek eleinte papírból vagy textilből, ma már azonban értékes és finoman kidolgozott herendi porcelánból készülnek a világhírű, 1826-ban alapított Herendi Porcelánmanufaktúra jóvoltából.
Hogy mi a mítosz és mennyi a valóság az Anna-bálok történetében, az örökre rejtély marad. Az azonban biztos, hogy a füredi bálok hagyománya töretlen népszerűségnek örvend. Már hetekkel ezelőtt elkelt minden jegy a kétszázadik forgatagra, amit július 26-án rendeznek meg. Az évforduló előtt tisztelegve idén számos kísérőrendezvény és program színesíti a palettát.
Források: Katona Csaba–Purgel Réka: A balatonfüredi Anna-bál története, Elek Miklós: Az első füredi Anna-bál. Szentgyörgyi Horváth Krisztina legendája
A balatonfüredi Anna-bál története
- Balatonfüred Város Önkormányzata, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., a Tihanyi Bencés Apátság és a Magyar Nemzeti Levéltár közös kiadványa
- 152 oldal
- Megjelenés: 2025. július
(Borítókép: Fortepan / Urbán Tamás)
