Balatonederics közelében, a Keszthelyi-hegység keleti peremén nyílik Magyarország tizedik leghosszabb (5200 méter hosszú, 121 méter mély) barlangja. Nevét a bejáratánál élő szúrós, piros csodabogyóbokorról kapta. A Csodabogyós azért jó program, mert egy strandról idekeveredett laikus számára is tartogat izgalmakat, ami nem csak „szép köveket” meg „triász-kori képződményeket” jelent, hanem igazi fizikai igénybevételt, mászást meg hajladozást.
Túrázás overallban, dombon felfelé
A bázisépülethez az Afrika-múzeumtól gyalog lehet eljutni, de a bemelegítés már önmagában is élmény a hátunk mögött feltáruló balatoni kilátás, az út menti pipacsos rét és a Balaton-felvidéki parasztházak látványa miatt. Az alaptúra 400 méter hosszú, kb. 1,5-2 óra, 6000 forintba kerül, az extrém csaknem 5 órás és 10 000 forint. Emellé viszont jár korrekt túravezetés, balesetbiztosítás meg elsőre kicsit röhejesnek tűnő mikuláspiros overall és sisak is. Utóbbiak a nagy melegben ijesztőnek tűnnek, de szerencsére lent kellemesen hideg van.
A fejlámpák fényében
A bázisépülettől még fél óra a barlang bejárata, az overallok már hideg után kiáltanak, megváltás látni a szembejövő, sáros barlangászcsapatot: legalább megéri a tortúra. A bejárat 391 méterrel van a tengerszint felett, itt aztán rögtön meg is lehet ragadni a létrát, és fenékkel lefelé elindulhatunk a mélybe. Az Elosztónak nevezett teremnél elágazik az alaptúra és a 900 méteres extrém, mi az alap felé megyünk. Lent már csak a fejlámpák világítanak, klausztrofóbiásoknak és türelmetleneknek nem ajánlott a kaland: a másfél-két óra alatt a fenéken csúszástól a négykézláb mászáson át van minden, létrázás, szűk üregben araszolás, sárban csúszkálás, egymás kiráncigálása a hasadékokból.
A mészkő, amely körülveszi az üregeket, késő triászkori (több mint 200 millió éves!). Néhol cseppkövek csipkézik a falakat, a mennyezetet, máshol hatalmas kőtömbök között lehet haladni. A hőmérséklet egyenletesen 9,5 Celsius fok, kicsit kell az overall alá öltözni, a páratartalom csaknem 100 százalékos. Ha zsibongó strandról jössz, még inkább arcul csap a barlang nyugalma, akkora a csend, és a több millió éves mészkövek amúgy is tiszteletet parancsolnak. A levegő különlegesen tiszta, és jót tesz a légutaknak.
Újjászületés a Szülő-sziklánál
A túra alatt összemelegedik a csapat, fel sem merülhet, hogy valaki nem nyújtja a kezét, amikor szükség van rá. A Szülő-sziklánál túravezetőnk szerint száznegyven kilós embert is áttuszkoltak már a barlangászok, mert egy tévéműsort nézve a fejébe vette, hogy neki ez KELL. A Függő-kertnél a túra végén újabb pihenő vár. Itt érdemes megcsodálni a víz, a kő és a tektonikus mozgások alkotta szépséges belső tereket, a törékeny, védett cseppkőcsodákat. Aztán ugyanazon az úton haladunk visszafelé, ahol jöttünk. Bár felfelé menni szinte mindig nehezebb, könnyítés, hogy már ismerjük a terepet, és a fáradtság innentől már nem számít. Az ember adrenalintól feltöltődve, nyugalomtól eltelve létrázik vissza a nappali világosságba.
