A Balaton legnagyobb építménye, a Kőröshegyi völgyhíd belülről él és mozog. Ritka alkalom, ha beengednek a szerkezet belsejébe, de megéri elcsípni egy túrát. Teflonsaruk, vonuló bárányok és egy kiváló hídmester, aki mindent elmagyaráz.
A Tihanyi apátság megépülése óta, majdnem ezer éve nem épült semmi a Balatonnál, ami annyira meghatározta volna a tó látképét, mint az M7-es autópálya viaduktja, a Kőröshegyi völgyhíd, 88 méter magasan Köröshegy és Balatonföldvár fölött.
Egy ekkora szerkezet olyan, mint az emberi test. Él és mozog: tágul, összemegy. Belsejét csatornák, merevítők, járatok hálózzák be, ahova csak ritkán pillanthat be egyszerű látogató, ahogy a hídmesteri telepre is, ahonnan folyamatosan figyelik a híd forgalmát.
Alkalmanként indul túra a völgyhíd belsejébe: érdemes a balatonföldvári turisztikai egyesület híreit figyelni.
A Kőröshegyi völgyhíd 1872 méteres szerkezete belülről teljesen végigjárható. A pillérjeiben is lehet közlekedni, kettőben lift is működik. A legmagasabb pillér csak pár centivel marad el a 80 méteres magasságtól.
A híd belsejében vastag főcsatorna húzódik. Szerepe kulcsfontosságú: ez gyűjti be a hídon összegyűlő, olajjal, sóval, kipufogógázzal szennyezett csapadékot. A híd mellett van külön tároló a hónak is, ha egyszer olyan sok esne, hogy nem lehetne hova félrekotorni.
Állatok nem juthatnak be a hídszerkezetbe, de azért próbálkoznak. A fészek tulajdonosa talán még az építés idején költözött be.
A túra során gyalogoltunk a felszerkezetben és leereszkedtünk az egyik pillérbe is. Mindehhez a narancssárga sisakok mellé szakértő vezető járt a hídmester személyében, aki a kőröshegyi mellett még közel 300 másik hidat is felügyel.
Lépcsőkön és létrákon kellett másznunk a különféle szintek között. Ez a létra az egyik pillér tetejére vitt. A pillérek tetején egy-egy "terasz" épült, hogy a szakemberek kényelmesen hozzáférjenek a teflonsarukhoz, amiken a hídszerkezet csúszkál. Innen a kilátás sem utolsó.
Mindenhol beton és acél: előbbiből 120 ezer köbmétert, utóbbiból 19 ezer tonnát építettek be a völgyhíd szerkezetébe. Csak a pilléreket tartó cölöpök teljes hossza 19 kilométer.
Fényjáték a betonon. Természetes fény csak a betonfuratokon szűrődik be, de a szerkezet szellőzik. Nem kell tartani sem dohszagtól, sem penésztől, de télen nagyon hideg, nyáron pedig nagyon meleg tud lenni a vasbeton szerkezet belsejében.
Az egyik pillér lépcsőháza belülről. Egy kis tériszony előfordulhat, a belső közlekedő szerkezetek rácsán lelátni mélyre.
A hídba állatok nem juthatnak be, de a híd alá igen. Báránycsordák gyakran legelésznek a völgyhíd alatti lankákon.
A völgyhidat a Magyar Közút Nonprofit Zrt. engedélyével járhattuk be.
