A Balatontól mindössze húsz percre, egy kis faluban, Bakonybélben alakították ki évekkel ezelőtt az ország egyik legnagyobb csillagdáját. A Pannon Csillagda és Látogatóközpontban folyamatosan történik valami újítás, például nemrégen mutatták be új, Galilei életéről szóló filmjüket a csillagda planetáriumában.Megnéztük,miért érdemes ellátogatni a Pannon Csillagdába.

"Érintsd meg a végtelent!" - mondja a bakonybéli Pannon Csillagda kiállítása, és ez így még nem is fed le mindent, mert a végtelent itt nem csak megérinteni lehet, de bele is tudunk nézni. Mielőtt még elvesztenénk mindenkit, aki belezöldült Chris Nolan és az Interstellar dimenzióiba, ezt a látogatóközpontot – akár esőprogram gyanánt is - bármelyik balatoni túrázónak is bátran ajánljuk, mert még azok is élvezik majd ezt a csillagközi túrát - gyerekekkel főleg -, akik augusztusi estéken mindig kétségbeesetten keresik, hol van a Kisgöncöl meg a Nagygöncöl.

Ez nem jelenti azt, hogy csillagászok vagy a holdkutatás iránt komolyabban érdeklődők számára ne hozna új dolgokat a bakonybéli központ, de interaktív, szórakoztató táblákkal azokra is gondoltak, akik a vizuális szemléltetésen keresztül most először ismerkednek a föld körül keringő bolygórendszerrel. Sőt, olyan elemekkel mint a katapult ülés vagy a Holdra lépést szimuláló plakát és a meteorit simogató, még kisgyerekek számára is élvezetes lehet a tárlat.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága egy olyan 800 négyzetméteres komplexumot álmodott meg még 2007-ben, amiben egy-egy terem jut a Hold- és a Marskutatásnak, a bolygórendszer működésének, illetve a csillagászattörténeti kiállításnak.

Az első pillantásra kicsit távoli világ rögtön közelebb kerül, ha egy óriás érintőképernyőn közelíthetünk virtuálisan a bolygók felé, amelyen azt is kiszámolgathatjuk, hogy éppen milyen messze vannak a Földtől. Hasonlóan ötletes megoldás a meteoritsimogató. Apropó meteorit! A Pannon Csillagdában kiállított 21 és fél kilós meteorit egy egész világon jegyzett, rendkívüli, Gibeon vasmeteorit.

A Hold- és Marskutatás kiállításának szintjén elsősorban a jelen kutatási eredményeire helyezték a hangsúlyt. Ezen a részlegen életnagyságú marsjárót állítottak ki, mellette pedig felvételek mutatják, hogy beprogramozott automata kamerájával milyen kőzetekről készítettek felvételeket a Marsra telepített kisautók. Az interaktív tablókról kiderül az is, hogy 12 km/másodperces sebességgel lövik ki a Holdra az űrhajókat, egy másik tabló pedig hosszan értekezik arról, hogy a kutatás jelenlegi állása szerint van-e élet a Marson?

A csillagászattörténeti kiállítás legérdekesebb része Galileo Galilei korabeli csillagászati megfigyeléseit bemutató tárlat. Ezen a részlegen életnagyságú másolat formájában kiállítottak Galileo házilag készített távcsövét is. Az 1600-as években a tudós először hadászati célokra látott fantáziát találmányában. Bár a velencei dózse és udvara hetekig lelkesen próbálgatta az új eszközt, a hadsereg csak jóval később kezdte el a távcsövet használni.


Galilei viszont hamar másik funkciót talált találmányának: az ég felé fordította, és éjszakákon át kémlelte az eget vele, megfigyeléseit pedig leírta. Mindezt már a planetárium legújabb kisfilmjéből tudtuk meg, ami szemléletesen bemutatja a tudós megfigyeléseit és évekig elhúzódó perét a római egyházzal. Az egyház inkvizíció bizottsága végül eretneknek bélyegezte azon állításáért, hogy nem a föld, hanem a nap van a bolygórendszer központjában. Az idős Galileo végül nyilvánosan visszavonta nézeteit az inkvizíció bizottság előtt, hogy elkerülje a máglyahalált.

A félórás Galielo-kisfilmen kívül még négy másik filmet vetítenek jelenleg: egy rajzfilmet gyerekeknek, egy kisfilmet a fekete lyukakról, egyet a csillagászati kutatásokról és egyet a naprendszerről. A belépőjegy a kiállításon és a csillagvizsgáló távcső használatán kívül egy kisfilm megtekintésére jogosít. Bármelyik kisfilmet nézzük is meg a planetáriumban, az élmény eléggé egyedi lesz: Közép-Európában egyedül a Pannon Csillagdának van ilyen digitális planetáriuma.

Úgy néz ki a dolog, hogy döntött székekből egy 8 méter átmérőjű kupolára vetítenek ultra HD felbontásban a filmeket, mi pedig a Galileo-kisfilm közben időnként egészen mélyre süllyedtünk a székben, mert úgy éreztük, mintha ránk zuhannának a plafonról a csillagok.