1961-től, a Fal megépülésével a keletnémet állam kiemelt feladatnak tekintette a disszidálás megelőzését, ezáltal a Balaton térsége kiemelten ellenőrzött területté vált, hiszen itt nagy számban üdültek egyszerre kelet- és nyugatnémet turisták: 1965-ben 85 ezer, 1966-ban 125 ezer ember érkezett az NDK-ból. 1975-ben már több mint 323 ezer NDK-turista lépte át a magyar határt.
A Stasi beszervezte az utaskísérőket, idegenvezetőket, akiknek az volt a feladata, hogy kiszűrjék a gyanús viselkedést. Kiképezték őket, mire figyeljenek: miről beszélgetnek keletnémet és nyugatnémet turisták, milyen kapcsolatban vannak egymással, kik különülnek el a csoporttól és miért. Ráadásul még az utasok között is ott voltak a Stasi emberei valamennyi úton.
Akkor sem bújsz el, ha azt hiszed
Magyarországra nagyon sok keletnémet utazó érkezett egyénileg is, akik helyben választottak szálláshelyet. Sokan kempingekben, fizetővendéghelyeken éjszakáztak, túlnyomó részt nem regisztrált szálláshelyeken. Ezért 1967-től külön operatív csoportokat irányítottak a térségbe. Ezek a megfigyelők az egyénileg, turistaként autóval, repülővel érkező németeket tartották szemmel. Jobst Ágnes szavaival élve az „árnyékhadsereg” idegenforgalmi központokban töltötte nyári szezont. Ezek voltak a megfigyelés kiemelt helyszínei:
- Balatonfüred
- Balatonkali
- Keszthely
- Balatonszemes
- Zamárdi
- Balatonboglár
Az ún. Balaton-brigád elsődleges feladata a külső megfigyelés volt, a célszemély mozgásának, tevékenységének és kapcsolatrendszerének nyomon követése. Egy-egy fontos esetben azonban az ügynökök nyaralóvendégnek adták ki magukat és kötetlen baráti beszélgetések során igyekeztek az adott ember bizalmába férkőzni. Sokféle ügynököt szerveztek be szezonális munkára, hiszen sokféle társadalmi csoportot kellett megfigyelni.
Magyarországon működő keletnémet ügynökhálózat társadalmi megoszlása 1973 nyarán:
Aston Martin helyett minifényképezőgép
A hetvenes évek végére az ügynököktől elvárták, hogy tudjanak gépkocsit vezetni, alkalmasak legyenek kempingturistának, tudják használni kempingfelszerelést és a fototechnikát, valamint kapcsolatteremtő képességgel rendelkezzenek. Munkájukhoz biztosították a szállást, személygépkocsit és a megfigyeléshez szükséges eszközöket.
Dunai Andrea kutatása alapján tudjuk, hogy a magyar állambiztonság jóvoltából az alábbi eszközök álltak a keletnémet ügynökök rendelkezésére:
- fényképezőgépek teleobjektívvel
- nagylátószögű lencsék
- töltőtollnak álcázott felvevők
- lejátszó magnó
- távcsövek
- telefon-üzenetrögzítők
- minifényképezőgépek, melyeket cigaretta- vagy pénztárcába, illetve női táskába rejtettek.
A Stasi Balatoni lakóhajókról is szerette volna figyelni honfitársait, de a magyar állambiztonsági szervek ezt nem támogatták, mivel túl nagy feltűnést keltettek volna. A magyar állambiztonság emberei az operatív technikai eszközök biztosításán és a személyazonosításon túl levélellenőrzéssel, szállodai szobák lehallgatásával és telefonlehallgatással segítették a keletnémet ügynökök munkáját.
A kémfőnök, aki bezáratná a könyvtárakat
Az operatív csoport alapvetően két nagy egységből tevődött össze, a folyton, és a szezonálisan itt tartózkodók csoportjaiból. Az egész évben itt tartózkodók fontos tagjai a helyi vezetők voltak, akik hálózattartó, rezidens szerepet vittek, hozzájuk osztották be az ügynököket. Feladatuk volt az ügynökök beszámoltatása és irányítása. Általában idősebb, korábban fegyveres erőnél szolgáló emberek közül választották ki őket.
1971–1981 között Bernd Thieme fedőnevű ügynök vezette az operatív csoportot, aki egy Magyarországra nősült katonatiszt volt, a déli partról jelentett - időnként pedig a ferihegyi repülőtérről. Alá tartoztak a keletnémet utazási irodák ide telepített képviselői, akik az utazási iroda álcája alatt dolgoztak, és akiknek a turisták felügyelete, a vendégek fogadása, elhelyezése, a foglalások ellenőrzése, a reklamációkkal kapcsolatos ügyintézés volt a feladta. Emellett azonban alig maradt idejük az állambiztonsági feladatok ellátására.
Thieme pozícióba kerülését követően egy külön ügynököt állított a Balaton-környéki könyvtárakra, akinek az volt a feladta, hogy megnézze vannak-e nyugati lapok a könyvtárakban, és ha igen, milyenek. Az ügynök jelentése alapján túl sok volt a nyugati lap, Thieme javaslatot is tett arra, hogy a könyvtárak nyárra zárjanak be a Balaton-parton, azonban ez sosem történt meg.
Egy nyár, 1500 gyanús turista
A magyar hatóságok a Stasinak nyújtandó segítségképpen a Balaton-parti szállodák és kempingek személyzetéből portásokat, szobalányokat szerveztek be több-kevesebb sikerrel. A siófoki Lidó Szálló egykori ügynöke például mindössze arról tudott beszámolni kelet- és nyugatnémet kapcsolatok megfigyelése címén, hogy egy férj érkezett feleségéhez és gyermekéhez, és az ő szobájukba költözött be a nyaralás idejére.
Hasonlóan sikertelen volt az alsóbélatelepi Napsugár kemping gondnoka is, akit a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Osztálya szervezett be és az NDK, valamint NSZK-állampolgárok közötti találkozókat, érintkezéseket kellett szemmel tartania, melyekről azonban csak semmitmondó jelentéseket sikerült tennie.
Habár a Balaton-brigád nem járt sok sikerrel a leleplező tevékenységben, nagyon aktívan dolgoztak. Jobst Ágnes adatai alapján, 1970 nyarán 541 szervezett és 162 spontánul szövődő találkozóról írtak és 1551 turista ellen folytattak operatív megfigyelést, ami a többi országban állomásozó csoportok munkájához képest kiemelkedő volt.
A csoport számára a legnagyobb kihívást a keletnémet társadalom elitjéhez tartozók ellenőrzése jelentette, vagyis akik fontos állami, gazdasági funkciókat töltöttek be, esetleg a belügyminisztériumban dolgoztak. Tőlük az NDK különösen elvárta a hűséget és a nyugati kapcsolatok megszakítását. Ez a csoport azonban – lévén, hogy jobban ismerte a rendszert – nagyon ügyesen tüntette el nyomait. A határon átkelve levették autóikról a rendszámtáblát és az országjelzést, majd rendszám nélküli autójukat félreeső helyeken rejtették el, garázsokban, bokrokban. A félrevezetés másik jellemző módja volt a fiktív úti cél megadása.
Össznémet fociválogatott Balatonföldváron 1970-ben
A hetvenes években a Stasi számára az NSZK-ból érkező nyaraló fiatalok jelentettek veszélyt, akik könnyen hangot találtak NDK-s társaikkal, és számos közös kulturális- és sportprogramot szerveztek. A politikai-ideológiai diverzió réme azonban szintén alaptalannak bizonyult, habár kétségtelen, hogy a közös nyarak nem teltek el eseménytelenül. 1970 nyarán Balatonföldváron sor került az első össznémet labdarúgócsapat felállítására, ahol épp a szovjet ifitábor-válogatottal focizott együtt a német csapat. Ideológiai ellentétek ide vagy oda, a meccs teljesen békésen zajlott.
1982-től a „balatoni” operatív csoport vezetője Joachim Dröse fedőnevű ügynök lett, szintén egykori katonatiszt, aki korábban az NDK néphadseregének híradósa volt. Néhány évvel pozícióba kerülése után még termékenyebb lett a csoport munkája: több jelentés született és több műveletet hajtottak végre, mint valaha. 1986-ban 15 állandó ügynököt és 43 ideiglenes ügynököt foglalkoztattak.
A brigád hatékonysága mégsem javult. Ebben az időszakban a leggyanúsabb elemnek az a matematika-fizika szakos tanár minősült, aki nagyon megkedvelte Magyarországot és ötödször utazott hozzánk és családjával. Habár esze ágában sem volt disszidálni, a Stasinak gyanús lett az utazás, és a család mozgását 3 ügynök, egy nem hivatalos ügynök és egy társadalmi kapcsolat követte eredménytelenül.
Fonyódon volt az igazi alvilág
Sokkal nagyobb gondot jelentett azonban a szűk valutakeret, ami a keletnémet turisták rendelkezésére állt. Napi 30 márkát hozhattak magukkal, vagyis két hétre 2100 forintot, ami épphogy elég volt egy Balaton-parti nyaralásra. Ráadásul, ha ebből fizették helyben a szállást is, akkor ételre is alig futotta. A probléma ott volt, hogy a helyi utazási irodák és bankfiókok nem válthatták át a keletnémet márkát forintra.
Ezért miután elfogyott a költőpénz, többek között a fonyódi piacon próbálták pénzzé tenni az otthonról hozott holmit, vagy maradt a kényszerűségből elkövetett bolti lopás. A rendszer nyomon követte azokat, akik a fonyódi piacon szerzett forintokból próbálták kihúzni a nyaralás utolsó napjait: a Balaton-brigád egyik ügynöke tartotta szemmel és gondosan feljegyezte adataikat, többek között autójuk rendszámát.
Az orvostanhallgató hadművelet
A Stasi olyannyira komolyan vette feladatát, hogy még 1989 júniusában is beindítottak egy akciót, melynek keretében operatív ellenőrzés folyt egy lipcsei orvostanhallgató lány ellen – tudhatjuk meg Jobst Ágnes kutatásából. A titkosszolgálatot a lány anyja kereste fel, mert a lánya párjával nyugatra akart szökni Magyarországról. A keletnémet állambiztonságiak egyszerre több munkatársat is ráállítottak, hogy bizalmába férkőzzenek, azonban mielőtt az első kiértékelő jelentés megszülethetett volna, a falat lebontották.
