Mozgalmasan indult az ősz Ördög Nóra számára. Ahogy még a nyári STRAND Fesztiválon elárulta nekünk, az elmúlt hónapokban egymást érték a forgatások, így több produkcióban is találkozhatunk vele hamarosan a képernyőn. Forgatta az Ázsia Expresszt és a Séfek séfét, elkészült a Megasztár felvételeinek jelentős része, ősszel pedig az élő show-k várnak rá.
A nyár vége Nóriék számára azonban nem jelenti egyúttal a balatoni szezon végét. Balatoni vállalkozásuk, a Nekem a Balaton ősszel is nyitva marad, igaz, rövidített nyitvatartással. Ördög Nóra szerint bár nem könnyű kitolni a szezon határait, mégis látja azt a tendenciát, ahogy egyre több élet lesz a tónál ősszel is. Úgy véli, ebben kiemelt szerep jut a kerékpárosoknak, akik éppen szeptemberben és októberben jelennek meg nagyobb számban a Balaton körül. Elárulta azt is, hogy a vállalkozással kapcsolatban egyelőre nem a terjeszkedés, hanem a stabilitás a cél. Szeretnék folytatni a megszokott magas színvonalon azt, amit az elmúlt években felépítettek, miközben természetesen már új ötleteken is gondolkodnak.
Most pedig nézzük, hogyan látja Ördög Nóra a Balatont:
We Love Balaton: Mi az első, legmeghatározóbb emléked a Balatonról?
Ördög Nóra: Érdekes, de nekem a Balaton nem gyerekkorban „kattant be”, merthogy én mórahalmi lány vagyok, dél-alföldi, Szeged mellől. Így nekünk nagyon messze volt a Balaton. Tehát az, hogy mi a Balatonra eljussunk nyaralni, az hatalmas dolognak és egy nagyobb túrának számított. Ezzel viszont mindig különleges alkalmat jelentett. Sokszor voltam szülőkkel vagy nagymamámmal. Emlékszem, egyszer abban a kempingben szálltunk meg, ami Szántódon a rév mellett van, és mi, gyerekek egész nap azzal szórakoztattuk magunkat, hogy néztük, ahogy ki-be szaladgálnak a kikötőből a kompok. Vannak fotók a családi legendáriumban, amikről nincs konkrét emlékem, de a képeken látszik, ahogy nagypapám nyakában üldögélve sétálunk Tihanyban, az apátság előtt meg a strandon.
WLBa: Van olyan balatoni íz, illat vagy hang, ami azonnal visszarepít egy emlékhez?
Ö. N.: Az egyik legklasszikusabb illat a part közelében nekem a hínár. És a víznek van ez a kicsit áporodott, de azért mégis szeretettel teli, finom illata. Azt nagyon szeretem. Nekem abszolút a Balaton illata a lángos is, nálam nem telhet el szezon úgy, hogy nem nyitom és nem zárom egy jó lángossal. Talán ez a kettő legmeghatározóbb és legfontosabb ilyen emlékem, és aztán felnőtt fejjel lett igazából újra elérhető szerelem a Balaton. Budapestről már nyilván nagyon közel volt, és tényleg nagyon sokszor jöttünk ide, csak úgy hétvégén is meg kirándulni. Mígnem aztán beleszerettünk Balatonakarattyába és a magaspartba, és óriási szerencsével meg is találtuk azt a nyaralót, ami most már a második otthonunk. Ma úgy intézzük az életünket, hogy az év felét gyakorlatilag itt töltjük.
WLBa: Vannak kedvenc helyeid a Balaton körül (települések, strandok, rejtett pontok), ahová újra és újra visszatérsz?
Ö. N.: Mi általában észak felé vesszük az utunkat, és a baráti körünk is ott, ezen a „karéjon” mozog, tehát Balatonkenese, Balatonalmádi, Balatonfűzfő, illetve Csopak, Paloznak és Balatonfüred. Ezen túl viszonylag ritkán jutunk, de azért megesik. Siófokon van például a kedvenc focacciázónk. Tény azonban, hogy Balatonakarattya tulajdonképpen csodálatos. Nincs is értelme kimozdulni, mert fantasztikus hely, és annál a panorámánál szebbet nem fogsz találni sehol. Nemcsak a Balatonon, de megkockáztatom, hogy a világon. Nagyon sokfelé jártunk, számos panorámát és nagyon sokféle naplementét láttunk, de mindig arra jutok, hogy a balatonakarattyai naplementénél nincs csodálatosabb.
WLBa: Mi az az egy balatoni élmény vagy hangulat, amit szerinted mindenkinek át kellene egyszer élnie?
Ö. N.: Minden este más, mindegyiknek fantasztikus hangulata van. De a leggyönyörűbb a szilveszteréjszaka. Éjszaka egyszerűen ki kell állni a teraszra, mert annál szebbet életemben soha nem láttam, ahogy éjfélkor szinte egy időben „felrobban” körbe a Balaton-part, ahogy fellövik a tűzijátékokat. Az egy sírós élmény, ettől könnyedén meghatódom. És ez egy olyan konkrét érzés, ami miatt sokszor döntünk úgy a családdal, hogy egy külföldi utazás helyett menjünk inkább a Balatonra és töltsük ott a szilvesztert.
WLBa: Az északi vagy a déli part áll közelebb hozzád – és miért?
Ö. N.: Ahogy már említettem, egyik sem. Inkább a csücsök. És ha nincs iskola, akkor azonnal jövünk. Télen is, ősszel is, nyáron is. Ilyenkor le is költözünk, és innen ingázom Budapestre a forgatásokra. És ezt a távolságot még szeretem is egyébként. Van ennek egy varázsa, hogy amíg az ember elér Budapestig, egyfajta átállás és hangolódás arra, ami ott fog történni. És amikor eljössz onnan és leérsz a Balatonra, az pedig egyfajta „agylefűzés”. Ráadásul mi pont a csücsökben vagyunk, tehát nagyon kényelmes, hiszen Balatonakarattya a legelső lehajtó, amikor eléred a Balatont. Olyankor kapok észbe, hogy mindjárt hazaérek, és ezt az érzést nagyon-nagyon szeretem.
WLBa: Mit mutatnál meg először egy külföldi barátodnak a Balatonból?
Ö. N.: Egyértelműen a balatonakarattyai magaspartot. Szeretem azt az érzést, amit a magaspart látványa kivált. Kicsit furcsa, hogy nekem korábban nem volt meg az, hogy ez mennyire gyönyörű.
WLBa: Ha egyetlen napod lenne a Balatonnál, hogyan töltenéd el reggeltől estig?
Ö. N.: Reggel innék valami nagyon finom kávét egy hangulatos a kávézóban, mondjuk, nálunk. Utána biztos, hogy lemennénk a vízhez, ez egyértelmű. Nem vagyok nagy strandos típus, de van egy picike kis csónakunk, amit elektromos motor hajt, amivel be lehet menni a víz közepére. Bevontatunk egy SUP-deszkát, és ott már nyugalomban és békében el lehet szakadni a hétköznapoktól. És persze gyönyörködni a Balaton látványában. A tökéletes napon az ebédet kihagynánk, mert az ebédidőt is a vízen töltenénk, viszont vacsorára valami nagyon hangulatos és panorámás éttermet keresnék az északi parton. De lehet a déli parton is egyébként, mert ugye ez a mondása a délieknek, hogy a déli partról a legszebb a panoráma, mert onnan nézed az északi partot. A naplementét viszont már a balatonakarattyai magaspartról kell végignézni, egy pohár fröccsel a kezedben, az biztos. És aztán este egy jó buli, egy koncert, egy fesztivál vagy valami program.
(Borítókép: Ördög Nóra – Facebook)
