Viszonylag kevesen tudják, de évszázadokkal ezelőtt Magyarországon nagyon komoly tradíciója volt a parfümgyártásnak. Ezt fedezte fel újra Kóthay Zsófia, aki 2014-ben beadott – és az Építészfórumon részletesen megismerhető – diplomamunkájának keretében egy tapolcai műemlék malom elhagyatott épületegyüttesébe lehelne új életet.
Az illatszerekről sokunknak a kölnivíz, valamint a franciaországi parfümgyárak, elsősorban a Grasse városa körüli régió jut eszünkbe elsőként. Ami nem is csoda, de nem lennénk magyarok, ha nem találtunk volna ki mindent egy kicsit még előbb – és ez a történet ezúttal nem városi legenda. Az Eau de la Reine de Hongrie (vagyis a Magyar Királyné Vize) az első alkoholbázisú parfüm volt Európában. Alapanyagai között a legfontosabbak a rozmaring, a kakukkfű és a levendula voltak, a sikert pedig jól jelzi, hogy a 14. századtól nagyjából a 18. századig, vagyis a kölni megjelenéséig keresett termék volt ez a parfüm.
Egy fiatal építészhallgató úgy döntött, hogy diplomamunkájában ezt a tradíciót elevenítené fel. A Balaton-felvidék abszolút alkalmas a felsorolt alapanyagok termesztésére, ezért Zsófia ebben a régióban keresett helyszínt. Így talált rá a Tapolca-patak partján álló, a 18. századból származó, majd a 20. században kiegészített malomra. A műemlék, de romos állapotban álló épületegyüttes négy egységből áll: a molnár háza, egy nyitott szín, egy gazdasági épület és maga a malom.
A terv lényege, hogy nem állítaná vissza az eredeti állapotot, a helyzetet in situ kezelve, vagyis minimális beavatkozással költöztetné be az új funkciókat. Magában a malomban kap helyet a lepárló és a labor, a molnárházban pedig a manufaktúrát vezető család lakhatna.
