Van, aki autóval, más (csiga)busszal érkezik a Művészetek Völgye falvaiba. Mi most egy olyan utat választottunk, amit nem sokan: a Köveskáltól Kapolcsig vezető túraútvonal érintetlen tájakon vezet keresztül és sok látnivalót tartogat. A nagyjából két óra alatt teljesíthető útvonal azoknak is jól jöhet, akik már Kapolcson vannak, de túráznának egy kicsit.
A Káli-medencéből a Művészetek Völgye egy egész szép kis autóút, de a hegyen keresztül egy kellemes túrával elérhetjük. Mi a köveskáli Városkúttól indulunk, amit a legegyszerűbben úgy találunk meg, hogy kikerüljük a Miakő előtt szétszórtan elhelyezkedő Porsche terepjárókat, majd felkeressük a két templom előtt található mosóházat. Innen észak felé indulunk tovább a kék kereszt jelzésen. A falut a Városkút utcán keresztül elhagyva kétfelé ágazik az út, itt a bal lehetőséget válasszuk – ennek helyességéről hamarosan egy jelzés segítségével is megbizonyosodhatunk. Innen a Fekete-hegy lábánál lévő szőlők, gyümölcsösök és présházak között vezet utunk.
Nagyjából 15 perc alatt egy erdősebb részhez érünk, itt jobbra induljunk el a kék csík jelzésen. A kereszteződéstől néhány méterre találjuk a Nagy-Csere-kút nevű helyet. A kiváló vizű forrást elődeink négy nagy jegenyével jelölték meg, így a vízlelőhely az egyik legfontosabb tájékozódási pont volt a hegyen dolgozók számára. Az erdős szakaszon kicsit keskenyebb, néhol növényekkel benőtt az út, de a csapáson haladva nem lehet eltéveszteni az irányt.
Az Országos Kéktúra részét képező szakaszon haladunk egészen Balatonhenyéig, ahol a központba érve balra kanyarodunk és a sárga jelzésre térünk át. A falu első említése 1181-ből származik, az Árpád-korban pálos kolostora volt, a főutcáján pedig ma is több szép népi építészeti emléket találunk. Ezen az utcán végigsétálva több táblával is találkozunk, ami az ősbükk és Kapolcs irányába mutat. A falu határában, az utolsó ilyen táblánál azonban fontos, hogy ne egyenesen, a patak irányába menjünk tovább, ahogy a tábla mutatja, hanem kanyarodjunk el balra! A patak mellett is haladhatunk, ahol az út elágazik, a bal lehetőséget választva, de ez a rész egy kis eső után nehezen járható.
Ez az út fokozatosan egy fennsíkszerű részhez visz, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a falura. Az út mellett nem lesz tábla, de több helyen a sziklákra festették fel a sárga jelzéseket, igaz, ezek kicsit már megkoptak. Egy helyen az út háromfelé válik, itt a bal lehetőséget válasszuk, amerre néhány kaptár is áll. Az út ezután nagyon változatos és háborítatlan tájon vezet keresztül, legelők, napraforgómezők, ligetes erdők, és a henyei ősbükkös mellett haladunk el. Az utat egy helyen a sárga kereszttel jelzett út keresztezi – innen egy kis kitérővel felkereshetjük a hegyen kialakult különleges tavakat, de mivel ezeket nem mindig könnyű megtalálni, ehhez nem árt egy térkép. A faluba ugyan a sárga csík és a sárga kereszt is levisz, de utóbbit jóval könnyebb megtalálni, gyakorlatilag annak az útnak a folytatása, amin eddig szinte egyenesen haladtunk Balatonhenyéről.
Végül megérkezünk Kapolcsra, illetve a Művészetek Völgyébe. Az erdei ösvényen egy szaxofonos gyakorol feltehetőleg az esti koncertre, a faluban kenyérlángosok, kemencék és szalma illata keveredik. A pajtákban filmvetítések, a kertekben kiállítások, néhány árusnál olyan kedves feliratot láthatunk, mint a „nagyon finom kávé”, de találkozunk egészen furcsán árazott kürtőskalácsokkal és az elengedhetetlen auraméréssel. Aztán igyunk meg egy fröccsöt, hogy a templom kertjében leheveredve végképp ellazultan hallgathassuk a koncertet.
Végül, ha kedvünk tartja, elsétálhatunk a Kapolcs és Vigántpetend között fekvő Csóromföldére, hogy megnézzük a Hello Wood építőtáborában készült fainstallációkat, vagy a Kata Borház mellett induló sárga háromszög jelzésű úton felkapaszkodhatunk a Királykőhöz, ahonnan páratlan kilátás nyílik a falura.
