1937 és 1971 között készített fotókat gyűjtöttünk össze jégtáblákon egyensúlyozó fotósról, befagyott tóra leheveredő korcsolyázókról, jeges parton magassarkúban modellt álló nőről, jégvitorlázókról és jégvágókról.
Kevés rémisztőbb hang van, mint amikor a lábunk alatt hajszálvékonyan felreped a 20 centiméteres jégpáncél. Cholnoky Jenő is a Balaton téli durrogásáról nosztalgiázik A Balaton télen című művében. A mennydörgéssel vetekedő hang a régi nagy öregeket, a helyieket és a halászokat kicsit sem lepi meg, ők tudják - ilyenkor hízik a jég.
A mostani, hosszan tartó hideget sokan hasonlítják a régi, rendkívüli telekhez. Nem is tévednek, hiszen a múlt században többször is előfordultak ilyenek. 1929-re, 1939-re és 1940-re valószínűleg már kevesen, az 1962-1964-es telekre többen emlékezhetnek – ezek voltak azok az évek, amikor a leghidegebb téli hónapokat élhettük át hazánkban. Úgy tartják, hogy az országban mindenhol 50 évente legalább egyszer -20 °C alá süllyed a hőmérséklet.
A rendkívül extrém hidegek -20 fok alatti hőmérséklettel leginkább Somogy és Zala megye térségére jellemzőek, köszönhetően annak, hogy „szélvédett helynek” számítanak. Szerencsére emiatt a Balaton sem idén fagyott be először, a sokak által emlegetett "régi nagy telekről" pedig bőven találtunk képes bizonyítékot az archív fotókat gyűjtő Fortepan adatbázisában.
A balatonföldvári kikötő, 1937
Veszprém, 1939
Keszthelyi Sziget-strand, 1959
Badacsonyi jégzajlás, 1959
Siófok, 1966
Balatonszemes, 1966
Balatonfüredi jégvitorlás, 1966
Jégvágás, 1966
Siófoki "vízibicikli", 1971
