„Amit most látsz, az a vihar előtti csend” – mondja Bagyó Sándor elnök, amikor délelőtt 11 óra után megérkezünk a Fedélzet Bisztróba. Jó néhány asztalnál már most is ülnek, de a csapat a déli időszakot várja, amikor nagyon gyorsan megtelik a hely, a számtalan kihelyezett foglalt tábla is erre utal. Érdekes látni, hogy vízimentős pólóban állnak a pultban, vagy hozzák ki az italainkat. Akik mentőként bevállalták a vendéglátást, azok váltva dolgoznak, a hónap adott időszakában főznek vagy felszolgálnak, míg a másikban például a strandokon figyelnek a biztonságunkra.
A bisztrót a Marina vitorláskikötő területén találjuk, tágas teraszát és pihenőhelyeit virágok szegélyezik, karnyújtásnyira van a Balaton és az itt álló hajók, de a hangulatos belső térről is belátni a környéket a hatalmas üvegfal miatt. Bent egy klasszikus étterem elemei ötvöződnek a laza, vízpartot idéző részletekkel. A hely idén húsvétkor nyitott.
Miért pont a vendéglátás?
Számomra nagyon izgalmas kérdés, hogy azoknak, akik egy ilyen komplex feladatrendszerben dolgoznak, és életet mentenek nap mint nap, hogyan jut eszükbe bevállalni egy bisztrót vagy egyáltalán a vendéglátást. Mint kiderül, logikai és érzelmi okok is megbújnak a háttérben: a minőségi életmentéshez, tehát a személyzethez, eszközökhöz és hajókhoz sok pénz kell. A VMSZ-nek nincs állami támogatása, kevés a szponzoruk is, illetve – ezt csak mellékesen jegyzi meg Sándor – nem éri el az ingerküszöböt az életvédelem támogatása.
Ez a valóság. Angliában például a teljes vízimentést adományokból tartják fenn. Rengeteg brit kocsmában és kikötőben van persely, a vendéglátóhelyeken az aprót mindenki javarészt ezekbe dobja. Professzionális eszközökkel is dolgoznak. Ott ezt megértették, itt még azért van mit változtatnunk.
A bisztrót a VMSZ üzemelteti, így a bevétel hozzájuk kerül, jelenleg új mentőeszközre gyűjtenek.
Úgy fogalmaz, ők egyébként nem egy tehetetlen társaság. Szeretnek enni, élni és jót tenni.
Az én személyes okom az, hogy kicsit kezdtem kiégni. 37 év tömény mentés után úgy éreztem, elegem lett. 21 évesen kezdtem a mentést, ezzel párhuzamosan voltam tűzoltószóvivő, 16 évet töltöttem az Országos Mentőszolgálatnál és 22 évet a Központi Különleges Mentőszolgálatnál. Láttam sok mindent, ott voltam világkatasztrófáknál, tragédiáknál
– hozzáteszi, hogy biztosan munkaholista, és fontos neki, hogy napi szinten leterhelje a kapacitásait. Ugyanakkor ezt remekül ellensúlyozza saját, otthoni kis biokertészete, ahonnan ide, a Fedélzetbe is hoz be alapanyagot. Ittjártunkkor például a rántott cukkini és a tökfőzelék alapja is az ő kertjéből jön, amelyek az elmúlt 20 évben biztosan nem láttak vegyszert.
Nosztalgikus és modern fogások, színkavalkád a tányérokon
Az ételekért Szimeiszter Béla szakács felel, aki idén szintén a vízimentő csapat részévé vált. Béla szívvel-lélekkel főz, sokszor jár más éttermekbe motivációért, felismeri a jól és kevésbé jól elkészített ételeket, remek érzéke van. Azt már az elején leszögezték, hogy félresöprik a túltolt koncepciókat, itt az állag és az ízek egyaránt megmaradnak olyannak, amilyennek lenniük kell. A kínálat egyszerű és átlátható: levesek, házias főzelékek, kihagyhatatlan rántott hús, de ezek mellett megfér a bélszínjava és a garnélás tészta is. Desszertfronton is hibátlanok, jól ismert édességekhez nyúltak.
Az egyik legnépszerűbb fogásuk a zöldborsófőzelék fasírttal. El kell felejteni a lisztes mellékízt, itt minden falatban a borsó uralkodik, a főzelék lágy és krémes, és nem utolsósorban csak úgy vibrál az asztalon, ahogyan a lecsó is, amely egyszerre melengető és frissítő, némi kenyérrel a tikkasztó nyári napok egyik legjobb fogása. Volt, aki szinte könnyes szemmel ment oda hozzájuk,
hogy ilyen ételeket utoljára a nagymamájánál evett.
A konyhán többféle hal is készül, választásunk a pisztrángfilére esik, a puha hal céklás raguval érkezik, a spenótfelfújtat pedig akár külön fogásként is tudnánk enni, annyira remek íze van.
Minden ételt a jó alapanyagok mellett a tiszta és intenzív ízek jellemeznek, a tányérok pedig gyönyörűek.
Az egészségügyben egyet megtanultunk: a beteg és az ellátó között ha nincs bizalom, nincs semmi. Mi gyógyszert adunk a vérkeringésébe, a vénájába. Az étel ugyanez, a te testedbe adunk valamit, te megveszed és megeszed. Ez a legnagyobb bizalom a földön, és rengetegen visszaélnek vele, hiszen »úgyis jó lesz az a vendégnek«. Á!
– legyint hevesen Sándor.
Nem akármilyen desszertre esik a választásunk, a túrógombóc sülve pihen a szamócás szószon. Bundája ropogós, a belső pedig már-már túrókrémre hajaz, olyan selymes.
Nyitáskor a környék miatt – vízpart, kikötő – sokan gondolták úgy, hogy ez egy puccos hely, válaszul erre a heti menüt is bevezették. Mindennap kapható egy leves és főétel 2990 forintért, péntekenként és alkalmanként más napokon is húsmentes a kínálat. Az ötlet bejött, a legerősebb napokon akár 90 adag menü is elmegy.
A Fedélzet Bisztró egyébként üzletként is üzemel, ahol a VMSZ merchtermékei mellett borokat és sört is árulnak, amelyek jól jönnek a vitorlázóknak kikötéskor.
Egy vízimentő élete és tapasztalatai
Sándor tipikusan az az ember, aki nem kertel: egyből van véleménye, és nem is fél kimondani. Az évek megedzették, nem is akar finomkodni. A személyzetet is összefogja, és remek érzékkel kommunikál egy teljes gyerekcsapattal, akik a szomszédos táborból jönnek át a napi ebédre. Gyerekkorában belelátott egy-két dologba, szülei úsztak, nagybátyja vízi rendőr volt, aztán ő is belekeveredett az egészbe, amikor Keszthelyen megfogalmazódott egy társadalmi igény a mentésre. Az a típusú ember, aki 100 százalékot beleadva végzi a munkáját. „Csináld jól vagy sehogy” – a vízimentésről is így gondolkodott.
Az elmúlt évtizedek munkájáról úgy nyilatkozik, már nem rúgnak beléjük, inkább elismerik őket. Szélesítették a tevékenységüket, van mentőautójuk, sürgősségi betegellátást is csinálnak vízen, komoly műszereik lettek: míg az elmerült ember megtalálása régen 1-2 napos munka volt, most már ha van kellő információ, pár perc. Kellenek is a jó műszerek, hiszen a magyar édesvizeken – mondhatni – vakon mennek, nem látszik át egyik tó sem.
Szerinte a közöny az egyik legveszélyesebb tényező. Az emberek, legyenek horgászok, strandolók vagy bárki más, nem foglalkoznak a másikkal. „Tudod, mi a másik jellemző? Az emberek hazudnak maguknak, és túlvállalják magukat. Nem ismerik a vizet, és nem foglalkoznak ezzel, fel sem fogják. A zöme hazudik magának, és az ego szól belőlük: »Majd én megcsinálom!«”
Ha egyetlen dolgot üzenhetne az embereknek, mielőtt vízbe mennének, azt mondaná, étkezés után legalább 1-1,5 órát várjunk, és az sem mindegy, maga az étkezés hol történik:
mindenki jöjjön a Fedélzet Bisztróba!
2026 júliusában a levesek és előételek 2000–5900 forintba, a főételek 3900–16 000 forintba, a desszertek 2300–3000 forintba kerültek.
Elérhetőség
Fedélzet Bisztró
(Borítókép: Pesthy Márton – We Love Balaton)
