„Aki megmentette egy spanyol életét, annak nem kell vízum”

Gerardo Seeliger majdnem két évtizeden keresztül volt a Finn-hajóosztály elnöke, majd az Osztályszövetség örökös tiszteletbeli elnöknek is megválasztotta. Idén eljött Balatonföldvárra az Opel Finn Gold Cup-ra, és 39 évnyi kihagyás után hajóba is ült, mert jövőre otthonában, Barcelonában lesz a masters világbajnokság. Magyarországhoz azonban egy személyes élmény is köti az idős sportembert: „Az 1970-es Európa-bajnokságon történt Írországban, Dublin közelében. Az egyik futamon nagyon-nagyon erős szélben a befutó után a part felé vitorlázva felborultam és elsodródtam a hajótól. Akkoriban nem volt korlátozva a ruházat súlya, tehát erős szélben nehéz, 25-30 kilós vízszívó súlymellényeket használtunk, hogy segítse a hajó kiülését. Ráadásul mentőmellény nélkül, mert annak egyszerűen nem jutott hely. Nagyon fáradt voltam és úgy három percnyi vergődés után elvesztettem az eszméletemet.” – mesélte Seeliger Ruják István szakújságírónak.

Fináczy György, az akkori bajnokság bronzérmese látta a felborult hajót üresen sodródni és elkezdett keresni a vízben. Kőrözött a hajó körül, majd megtalálta és a partra vitte az eszméletlen versenyzőt. „Az EB után hazautaztam Spanyolországba és elmentem az olimpiai bizottsághoz. Mondtam, hogy adnunk kell egy kitüntetést a magyar Fináczy Gyurinak a sportszerű viselkedésért és életmentésért. Ezután felhívtam Gyurit telefonon, hogy mikor tudna eljönni a kitüntetést átvenni [Fináczy még abban az évben megkapta nemzetközi Fair Play-díjat – a szerk.]. Azt válaszolta, hogy ő egy kommunista országban él, nem engedik ki, de ha eljön «zálogba» teszik a feleségét és a gyerekeit, nehogy kinn maradjon. Csak egy nemzetközi vitorlás versenyre engednék el. Megkérdeztem, mikor tudna jönni, mire azt válaszolta, hogy karácsonykor.”