A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet a Tihanyi-félsziget keleti részén találjuk, és kívülről inkább arra tippelnénk, hogy egykor üdülőközpontként vagy iskolaépületként funkcionált, pedig eredetileg is kutatóintézetnek épült. Látogatásunk során dr. Vasas Gábor, az intézet főigazgatója vezetett minket körbe, miközben az intézmény története mellett munkájukról és a Balaton jövőjéről is szó esett.
Száz évvel ezelőtt
1926-ban a Bethlen-kormány Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter döntése alapján jött létre az első, akkori nevén Magyar Biológiai Kutatóintézet. A miniszter személyesen járt itt, és vette meg ezt a kifejezetten vizenyős területet, ahol ekkor egy épület sem állt. Miután feltöltötték, megkezdődött az építkezés, és az intézet megalapítása után egy évvel, 1927-ben át is adták. Alapja az volt, hogy a trianoni békeszerződés után, amikor elkerült Magyarországtól az abbáziai terület, itt, Tihanyban megteremtsék a „Kis-Abbáziát”, ennek részeként pedig egy olyan kutatóintézetet hozzanak létre, amelynek a fő fókuszában a Balaton áll. Mára alapvetően limnológiai kutatóintézetként működik, a limnológia pedig magyarul tótan, édesvizekkel foglalkozó tudományág.
Az intézméyben nagyjából 100-an dolgoznak, ebből 50-60 fő kutató. Főleg biológusok, környezetmérnökök, vegyészek, biotechnológusok, agrármérnökök, akik többek között halakkal, algákkal, vízinövényekkel foglalkoznak. Hamarosan indul molekuláris biológiai csoport, de már az ökotoxikológia területén is lehet kutatni, utóbbi keretében a Balatonban is előforduló vegyületek, például gyógyszermaradványok, növényvédő szerek, mikroműanyagok, napvédő krémek jelenlétét és élettani hatásait vizsgálják.
Mint egy régi kastély
A neoreneszánsz stílusú épületet belül hatalmas kőlépcső, tágas, fehér falú terek és a könyvespolcokkal teli nagyobb termek jellemzik, ennek képét a különböző laborokban a korszerű kutatásokat és méréseket biztosító modern gép- és eszközpark töri meg.
A főépületben zajlik a kutatások nagy része, a laborokban összetétel-elemzéseket, beméréseket végeznek, az egyikben például vízi élőlényekből származó mintákból mérnek be adott mennyiséget: ezeket apró golyókba göngyölik fel, és ez megy egy forgó tárcsába, amit egy műszer segítségével elemeznek.
Egészen furcsa helyeken fordulunk meg néha, például az épület egy része teljesen más helyre kalauzol egy pillanat alatt: egy sötét, fával borított, szűkebb lépcsősor újabb helyekre vezet, Vasas Gábor itt fel is hívja a figyelmet az egyik eredeti táblára, amelyen a víztartányok felirat olvasható, így, elírás nélkül. Hozzáteszi, hogy egyébként régen – nem túl logikusan – itt, az emeleten voltak az édesvízi és tengervízi tartályok, amelyekből a laboratóriumokban található akváriumokat töltötték fel a különböző kísérletekhez. Azóta ezeknek a helyét persze már rendezték, az emeleti tartályok eltűntek, és egy jóval korszerűbb kültéri tartályrendszerben úgynevezett mezokozmoszrendszerben tárolják a vizet, ahol mesterségesen tudnak előállítani bizonyos körülményeket, és így végzik a vizsgálataikat. A 12 darab 5 köbméteres tartályok közel vannak a Balatonhoz, így sokkal egyszerűbb a vizet beszivattyúzni.
Ezen a különös területen találjuk a mikroszkópszobát, ahol számtalan algatenyészet sorakozik lombikokban. Főleg olyan algafajok ezek, amelyek a Balatonban és más hazai vizekben megtalálhatók. Itt fenntartják és tenyésztik őket annak érdekében, hogy vizsgálni tudják, hogyan lehet őket hasznosítani, mennyire veszélyesek vagy hogyan viselkednek eltérő környezeti hatások, például hőmérséklet-változások vagy különböző fényviszonyok mellett.
Egy másik helyiségben épp csigákat találunk, a kisebbek külön üvegben, egy „csigaóvodában” fejlődnek, mondja az egyik kutató, míg a nagyobbak már a salátaleveleket majszolják ottjártunkkor.
A teraszra kiérve igazán festői környezet fogad, előttünk az intézethez tartozó park és a Balaton terül el, mögöttünk pedig a tihanyi bencés apátság adja a hátteret. Le is megyünk körülnézni, az egyik partközeli területen találjuk meg a mezokozmosztartályokat, és két kutatóhajó is pihen a kikötőben, amivel ki tudnak hajózni mintavétel, szemle miatt. Egy érdekes szobor mellett is elhaladunk, itt található ugyanis Schaár Erzsébet Tudósok című alkotása, sokan kifejezetten amiatt keresik fel a kutatóintézetet, hogy megcsodálhassák. A parkban egy saját hivatalos strand is helyet kapott, ezt az idetartozó vendégház lakói használhatják tavasztól őszig, a vendégházban régi műszereket is kiállítottak.
Sokat várnak tőlük
Vasas Gábor elmondja, hogy az intézet a tudományos és elért eredmények miatt mindig a társadalom előtt volt, de az kétségtelen, hogy amikor kérdés vagy probléma van a Balatonnal kapcsolatban, akkor kicsit jobban előtérbe kerülnek.
„Nem vagyunk hatóság, nem vagyunk a döntéshozatali mechanizmus közvetlen részesei, ennek ellenére sokan várnak tőlünk például olyan beavatkozásokat, hogy nyittassuk meg vagy zárassuk el a Sió-zsilipet.” Az intézet sok mindent megtesz, de hatósági döntéseket nem hozhat, viszont a különböző állami szervek és döntéshozók gyakran keresik őket, főleg ha probléma van.
Olyan kutatóintézet vagyunk, ami amellett, hogy rangos szakmai közleményeket készít a tudományos közösség számára, lehetőleg minél többet kommunikál az eredményeiről a társadalom felé is. Ebből a szempontból mi egy picit talán mások vagyunk, mint néhány alapkutatással foglalkozó intézmény. Ugyanakkor a fő fókuszunk természetesen az a nemzetközi színvonalú kutatómunka, amellyel az intézetünk a nemzetközi publikációkkal és pályázatokkal nagyon magas szinten jelen van. Ezen túl én személyesen is úgy gondolom, hogy a társadalommal eddig is nagyon jó volt a kapcsolatunk, de most még szorosabbnak érzem. Egyesek többször és hangosan alkotnak véleményt annak kapcsán, hogy mi legyen a Balatonnal, de természetesen mi ahhoz ragaszkodunk, hogy a Balaton élőlényközössége, élővilága a legfontosabb szereplők a tó fenntarthatóságának érdekében.
A BalatonScience az intézmény hivatalos Facebook-oldala, amellyel azt szeretnék elérni, hogy a társadalom számára közelebb hozzák a tudományt az érthető és hasznos tartalmakkal. Az elmúlt évben például nem egy tanulmány eredményeit osztották meg közérthetően, de rendszeresen reagálnak olyan témákra is, amelyek foglalkoztatják az embereket, így a Balaton alacsony vízszintjére, a nádasokra, az algavirágzásra vagy az árvaszúnyograjzás jelenségére is kitértek már, ezek során nemcsak okokat és összefüggéseket mutatnak be, de sokszor egyszerű és kézenfekvő megoldásokat is felsorakoztatnak. Évente egyszer, a nyár első felében nyílt napot is tartanak, amikor az érdeklődők bejárhatják az intézetet, és előadásokon keresztül kerülhetnek közelebb a Balaton működéséhez, annak megértéséhez.
Hogy látja a Balatont egy olyan ember, aki évtizedek óta kutatja?
Vasas Gábor évtizedek óta szoros kapcsolatban áll az intézménnyel, két és fél éve főigazgató, de előtte is itt dolgozott. A Balatonnal kel és fekszik, számtalan kutatási eredményt ismer munkatársaival, így azt is látja, hogyan változott a tó az elmúlt néhány évben és az elmúlt évtizedekben, ezek tükrében pedig mik a kilátások. Hiába elcsépelt a kifejezés, a klímaváltozás miatt eszméletlen kihívások előtt áll a társadalmunk.
A Balaton alapvetően egy viszonylag nagy és sekély tó, és nagyon érzékeny, könnyen felmelegszik. Ezért szeretjük nyáron, ezért jönnek ide sokan. Könnyen át is hűl, nemcsak a csekély vízmennyiség miatt, hanem azért is, mert egy széllel átjárt területen fekszik, így gyakran hullámzik.
Elmondta, hogy azok a változások, amik az elmúlt 1-2 évtizedben történtek és amik az elmúlt néhány évben figyelhetők meg, drasztikus mértékűek az élővilág válaszreakciója és a vízháztartás szempontjából. Korábban megszokott dolog volt, hogy a tó csapadék-utánpótlással jelentős vízutánpótlást kapott, ennek következtében pedig természetes volt, hogy elvezetése is volt a Sió csatornán keresztül. Most már jó ideje, két éve nincs nyitva a Sió-zsilip.
Ezzel kapcsolatban van is egy elég komoly félreértés a Balaton kapcsán, amelyet nehéz megérteni: a 90 centis vízszint, ami például most is van, az alapvetően nem alacsony, hosszú évtizedeken keresztül ez a felső szabályozási szint körüli érték volt és számos alkalommal ennél jóval alacsonyabb szintet mértünk
– hangsúlyozta a főigazgató, hozzátéve: a probléma sokkal inkább az, hogy egyre kevésbé számíthatunk elegendő csapadék-utánpótlásra, ezért az elmúlt években rákényszerült a rendszer arra, hogy viszonylag magasan tartsa a vízszintet, és ha tartósan magasan tartjuk a vízszintet, az a Balaton szempontjából
egyáltalán nem jó.
A vízszint ennél jóval nagyobb skálán ingadozott
A tó életében mindig jellemző volt, hogy nemhogy centimétereket vagy tíz centimétereket, hanem akár fél métereket, métereket is változott, csak az elmúlt években a társadalom megszokta, hogy a vízszint állandó és viszonylag magas, pedig ökológiai szempontból ez nem megfelelő.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ideális vízszint egy káros és rossz kifejezés. Felső szabályozási szint és alsó szabályozási szint létezik, ha a kettő között megtaláljuk a Balaton szintjét, az összességében rendben van.
A probléma magával a vízháztartással van, nincs elegendő vízutánpótlás ahhoz, hogy el tudjon folyni, ennek következtében a vízveszteség párolgással, az erőteljes felmelegedéstől következik be, ezért a Balaton egyre töményebb lesz. Azt szokták mondani, hogy édesvíz, de az édesvíz definíciója 500 milligramm/liter ásványi anyagig tart. A Balaton jelenleg 700–750-nél tart, tehát ez már az édes-sós tartományba esik. Nem kell megijedni, ettől nem sós, de hivatalosan már nem az édes tartományban van. Ez egy jelentős változás a tó életében.
A beépítettség a Balatont rombolja
A másik kihívás a beépítettség, emeli ki Vasas Gábor. Nemcsak beépült a Balaton, hanem a természetes parti vonalakat is elveszítjük. Már csak egészen apró területekként maradtak meg azok az egyébként vizes élőhelyek, amelyek körbevették a tavat, pedig a működés és ellenállóság miatt nagyon fontos, hogy ezek létezzenek. Egy körbebetonozott, szabályozott víz sokkal sérülékenyebb és érzékenyebb, mint amikor alapvetően természetes élőlényközösségek megfelelő arányban jelen vannak. A Vízparti Tervvel kapcsolatban azt gondolja, hogy annak valóban van értelme, hogy gátat szabjunk a rengeteg körbeépítésnek, viszont nem biztos benne, hogy ennek pont a terv fog eleget tenni.
A társadalom a Balatont nagyon sokféleképpen akarja használni. A 80-as években megszoktuk, hogy ez egy nagy össznépi strand, és leginkább fürdőzésre használták, amely valamilyen szinten megmaradt, de a fürdőzők mellett jelenleg a Balatont horgászok, vitorlázók is használják, és sokan nem tudják, de ivóvízbázisként is szolgál. Ezek az érdekek sokszor egymás ellen dolgoznak. A horgászok minél több halat akarnak kifogni, tehát nekik lehet termékenyebb, kicsit zöldebb a víz, a fürdőzők nagyon tiszta vizet szeretnének, a hajósok magas vízszintet, és persze ivóvíz esetén nem kérdés, hogy jó minőségű vízre van szükség
– sorolja Vasas Gábor, aki fontosnak tartja: a Balaton azon kívül, hogy egy természetközeli élőhely, igenis egy turisztikai desztináció is, az emberek idejönnek, használják, amivel semmi gond nincs, viszont cserébe
ennél sokkal jobban kellene figyelni rá.
A beszélgetés alapján is érezni, de sokszor saját magunk is tapasztaljuk, hogy a Balaton komoly kihívások előtt áll. Elsősorban azzal tehetünk a legtöbbet, ha megfelelően tájékozódunk, és úgy élvezzük az itt töltött időnket, hogy közben nem ártunk a környező élővilágnak.
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
