Húsvétkor feltámadt a kocsma Balatonszőlősön. Teljesen újjászületett, mintha az előző évtizedek nem is léteztek volna. A szomjas szőlősiek évekig a szomszédos Füreden és a környező falvakban szóródtak szét, ha sörre és egy jó beszélgetésre vágytak. De nincsen falu kocsma nélkül –Tálos Attila is tudta ezt, és nyitott egyet. Nem azért, hogy legyen hol inni, hanem hogy legyen hol együtt lenni. Télen-nyáron.

Még neve sem volt, de törzsvendégei már igen. Meg híre: mi is egy ismerőstől hallottunk róla. Nem verték nagydobra a húsvéti nyitást, olyannyira, hogy amikor Balatonszőlősre érkezve érdeklődünk, hol találjuk a Szőlősi Kocsmát, a fecskenadrágban sziesztázó bácsi nem is tudja, mit keresünk. „Kocsma? Azt a @&%©, akkor megyek.”

Lassan gurulunk a csendes, békés Fő utcán, hogy biztosan észrevegyük. Egy jellegtelen, szürke kockaépületnél állunk meg, aminek a külseje semmit sem árul el abból, mi rejlik odabent.

Jól emlékszünk még gyerekkorunkból a falusi kocsmákra, ahol Tarr Béla-filmbe illő hangulat honolt. Cigifüstös félhomály, savanykás bor-  és sörszag, kásás hangú férfiak. A balatonszőlősi kiskocsma inkább Jiří Menzel világa: eleven, barátságos és életigenlő.

Fagyi az asztalostól, szörp a polgármestertől

Dobos Szilárdné Katika, a szőlősi szakácsnő a saját tyúkjaiból főzi a húslevest. Az étlapon házias ételek sorakoznak: töltött paprika (1650 Ft), amit petrezselymes krumplival és a Búzalelke Pékességből jött kenyérrel kínálnak. Katika nem ám eldugva, hanem a szemünk előtt serénykedik a nyitott konyhában, így aztán szabadon fogadhatja a közönség elismeréseit és udvarlását. Sose hitte volna, hogy egyszer kocsmában fog dolgozni.

A desszert most túrós pite. Halványlila levendulás citromsorbet csücsül a tetején, amit egy falubeli, Kauker Ákos készített, aki nem mellékesen elfoglalt asztalosmester, ultramaratonfutó és Spartan Race versenyző. A levendulaszörptől (100 Ft/dl) ujjongani kezd a lélek, és ez sem egy mindennapi ember keze közül került az asztalra: Rákos Mártától, Vöröstó polgármesterétől hozták, aki a falu irányítása mellett szörpöt és kecskesajtot is készít. Ahogy ezeket hallgatjuk, egyre inkább erősödik a gondolat: ez a falu tényleg filmbe illő.

A vezérigazgató urak sem restek felállni

A belső tér tágas, levegős és világos, a nyers, ipari részletek – szürke betonkockák és vakolatlan felületek – találkoznak a natúrfával, a nagyvárosi minimál dizájn a leleményes vidéki praktikummal. A gyerekasztalon színes ceruzák, a falon fekete-fehér fotók a balatonszőlősi GellaVilla birtokról, a plafonról meleg fényű villanykörték lógnak. A székkavalkád pedig a nagy családi ünnepeket idézi, amikor összehordtunk mindenféle színűt, formájút, hogy mindenki le tudjon ülni. Itt is ez a lényeg: mindenkinek jut hely.

Szőlősiek, fürediek, balatoniak és turisták, melósok és menedzserek jönnek. „Nálunk nincsenek kasztok, és mindenki így is viselkedik” – mondja a kiskocsma projektmenedzsere, Steiner Réka, aki az indításnál és az ötletek megvalósításánál bábáskodik. „Tudják a nevünket, és nem csak a falusiak, hanem a top10-be tartozó cégvezetők is. A vezérigazgató is odaballag Katikához, visszaviszi a tányért, és hiába mondjuk neki, hogy hagyja, le akarja szedni az asztalt, mert otthon érzi magát.”

Itt régen is kocsma volt, és miután bezárt, évekig nem történt semmi. Tálos Attila, a Bortársaság alapító-tulajdonosa, akinek régóta szőlőbirtoka van a Gellán, várt, hogy az önkormányzat talán majd nyit egyet, míg végül ő maga lett az, akiben volt elég elszántság és akarat. Móni és Réka helyette mesélik el, hogy ezzel tenni akart az 550 lelkes közösségért, a falu újjáéledéséért. Ezért kerül egy pohár sör 250 forintba, és ezért lesznek nyitva télen is.

A tökéletlenség szexi

Gyakran belefutni kocsmákba, amiknek olyan nevet adnak, mint Nemillő vagy Aligálló – a szőlősi kiskocsmában a közösség a lényeg, nem az, hogy minél gyorsabban talajrészegre igya magát a kedves vendég. Amikor már látják, hogy valaki eleget ivott, egyik cimborája hazaviszi. Röviditalok nem is szerepelnek az itallapon. Viszont van fekete, zöld és citromfű tea a Zhao Zhoutól. Mindig kétféle sör van, ebből a Soproni állandó. A kávé presszó (300 Ft) és kérhetünk minden mást is, csak nem lesz tejcsík, se tejszínhab sapka. „Szeretjük az egyszerűséget” – mondja Móni.

„Amerikás Tibi és a sorfal beül egy rizses húsra vagy velős pirítósra. Ez nagy szó falun, mert minek enne itt, ha otthon is lehet. Attól is teljesen meghatódtam, amikor a névnapomon egymás után hozták a virágokat. Én azt sem tudtam, milyen nap van” – emlékszik vissza Móni, aki Katika mellett a kiskocsma másik élő cégére. Egyszer, amikor busszal utazott, míg elért az első ajtótól az üléséig, a buszvezető hangosbemondón kísérte: aki nem tudná, Szőlősön megnyílt a kocsma!

Motoszkál bennünk, hogyan kerülheti el a hely, hogy bisztró legyen belőle. „ A vendégektől és a kínálattól kocsma a kocsma. Meg kell őrizni az egyszerűséget és dédelgetni kell a helyieket, hogy visszajárjanak” – mondja Réka. Móni hozzáteszi: „Megkeresnek minket borászok, hogy áruljuk a boraikat, de mi ragaszkodunk hozzá, hogy csak szőlősi borok legyenek. Ugyanez igaz a sörre, üdítőre. Nincs Sprite vagy kóla. Emiatt amúgy nagy a nyomás. Itt nincs bolt, nincs semmi, halál.”

Néhány hete nyitottak, „még sok minden folyamatban van, de nincs rajtunk nyomás, hogy rögtön mindennek tökéletesnek kell lennie. „Ez a kis tökéletlenség a hely szexepilje, ettől lesz szerethető” – súgja Réka, és ezt Móni is megerősíti. A konyha koncepcióját Tálos Attila Tóth Attilával dolgozta ki. Elsődleges szempont volt, hogy a helyiek igényeinek meg tudjanak megfelelni, ezzel „nem túl nagy változást, nem szörnyet szabadítva a szőlősiekre. Nem az a fontos, hogy minden centire ki legyen számolva, hanem, hogy életszagú legyen” – mondja Tóth Attila. Beszámol arról is, hogy az bejárattal szembeni, eddig parlagon heverő földrészt a falusiak beültették paradicsommal, amit majd a kocsmában használnak fel.

 

Az öreg, a köpcös és a nyurga

Péntek délután a fülledt, nyári melegből három munkásember tér be: egy öreg, egy nyurga középkorú és egy köpcös fiatal. Először járhatnak itt, mert azt kérdezi az öreg, a főnök, hogy van-e kóla (nincs, és amúgy mikrosütő sem). Hát citromos sör? Az sincs. Van helyette viszont csipkebogyó szörp, azt kap a fiatal, a sofőr, és elégedett. Kérdezősködnek, milyen a fasírt (950 Ft), a tócsnis csirkecomb (1650 Ft), a velős pirítós (750 Ft). Az öreg elégedetten bólint minden szó után: kovászolt kenyér, sok velő, lilahagyma, pirospaprika. Jutalomból vesz egyet a fiatalnak, „mert jó voltál”.