Még neve sem volt, de törzsvendégei már igen. Meg híre: mi is egy ismerőstől hallottunk róla. Nem verték nagydobra a húsvéti nyitást, olyannyira, hogy amikor Balatonszőlősre érkezve érdeklődünk, hol találjuk a Szőlősi Kocsmát, a fecskenadrágban sziesztázó bácsi nem is tudja, mit keresünk. „Kocsma? Azt a @&%©, akkor megyek.”
Lassan gurulunk a csendes, békés Fő utcán, hogy biztosan észrevegyük. Egy jellegtelen, szürke kockaépületnél állunk meg, aminek a külseje semmit sem árul el abból, mi rejlik odabent.
Jól emlékszünk még gyerekkorunkból a falusi kocsmákra, ahol Tarr Béla-filmbe illő hangulat honolt. Cigifüstös félhomály, savanykás bor- és sörszag, kásás hangú férfiak. A balatonszőlősi kiskocsma inkább Jiří Menzel világa: eleven, barátságos és életigenlő.
Fagyi az asztalostól, szörp a polgármestertől
Dobos Szilárdné Katika, a szőlősi szakácsnő a saját tyúkjaiból főzi a húslevest. Az étlapon házias ételek sorakoznak: töltött paprika (1650 Ft), amit petrezselymes krumplival és a Búzalelke Pékességből jött kenyérrel kínálnak. Katika nem ám eldugva, hanem a szemünk előtt serénykedik a nyitott konyhában, így aztán szabadon fogadhatja a közönség elismeréseit és udvarlását. Sose hitte volna, hogy egyszer kocsmában fog dolgozni.
A desszert most túrós pite. Halványlila levendulás citromsorbet csücsül a tetején, amit egy falubeli, Kauker Ákos készített, aki nem mellékesen elfoglalt asztalosmester, ultramaratonfutó és Spartan Race versenyző. A levendulaszörptől (100 Ft/dl) ujjongani kezd a lélek, és ez sem egy mindennapi ember keze közül került az asztalra: Rákos Mártától, Vöröstó polgármesterétől hozták, aki a falu irányítása mellett szörpöt és kecskesajtot is készít. Ahogy ezeket hallgatjuk, egyre inkább erősödik a gondolat: ez a falu tényleg filmbe illő.
A vezérigazgató urak sem restek felállni
A belső tér tágas, levegős és világos, a nyers, ipari részletek – szürke betonkockák és vakolatlan felületek – találkoznak a natúrfával, a nagyvárosi minimál dizájn a leleményes vidéki praktikummal. A gyerekasztalon színes ceruzák, a falon fekete-fehér fotók a balatonszőlősi GellaVilla birtokról, a plafonról meleg fényű villanykörték lógnak. A székkavalkád pedig a nagy családi ünnepeket idézi, amikor összehordtunk mindenféle színűt, formájút, hogy mindenki le tudjon ülni. Itt is ez a lényeg: mindenkinek jut hely.
Szőlősiek, fürediek, balatoniak és turisták, melósok és menedzserek jönnek. „Nálunk nincsenek kasztok, és mindenki így is viselkedik” – mondja a kiskocsma projektmenedzsere, Steiner Réka, aki az indításnál és az ötletek megvalósításánál bábáskodik. „Tudják a nevünket, és nem csak a falusiak, hanem a top10-be tartozó cégvezetők is. A vezérigazgató is odaballag Katikához, visszaviszi a tányért, és hiába mondjuk neki, hogy hagyja, le akarja szedni az asztalt, mert otthon érzi magát.”
Itt régen is kocsma volt, és miután bezárt, évekig nem történt semmi. Tálos Attila, a Bortársaság alapító-tulajdonosa, akinek régóta szőlőbirtoka van a Gellán, várt, hogy az önkormányzat talán majd nyit egyet, míg végül ő maga lett az, akiben volt elég elszántság és akarat. Móni és Réka helyette mesélik el, hogy ezzel tenni akart az 550 lelkes közösségért, a falu újjáéledéséért. Ezért kerül egy pohár sör 250 forintba, és ezért lesznek nyitva télen is.
A tökéletlenség szexi
Gyakran belefutni kocsmákba, amiknek olyan nevet adnak, mint Nemillő vagy Aligálló – a szőlősi kiskocsmában a közösség a lényeg, nem az, hogy minél gyorsabban talajrészegre igya magát a kedves vendég. Amikor már látják, hogy valaki eleget ivott, egyik cimborája hazaviszi. Röviditalok nem is szerepelnek az itallapon. Viszont van fekete, zöld és citromfű tea a Zhao Zhoutól. Mindig kétféle sör van, ebből a Soproni állandó. A kávé presszó (300 Ft) és kérhetünk minden mást is, csak nem lesz tejcsík, se tejszínhab sapka. „Szeretjük az egyszerűséget” – mondja Móni.
„Amerikás Tibi és a sorfal beül egy rizses húsra vagy velős pirítósra. Ez nagy szó falun, mert minek enne itt, ha otthon is lehet. Attól is teljesen meghatódtam, amikor a névnapomon egymás után hozták a virágokat. Én azt sem tudtam, milyen nap van” – emlékszik vissza Móni, aki Katika mellett a kiskocsma másik élő cégére. Egyszer, amikor busszal utazott, míg elért az első ajtótól az üléséig, a buszvezető hangosbemondón kísérte: aki nem tudná, Szőlősön megnyílt a kocsma!
Motoszkál bennünk, hogyan kerülheti el a hely, hogy bisztró legyen belőle. „ A vendégektől és a kínálattól kocsma a kocsma. Meg kell őrizni az egyszerűséget és dédelgetni kell a helyieket, hogy visszajárjanak” – mondja Réka. Móni hozzáteszi: „Megkeresnek minket borászok, hogy áruljuk a boraikat, de mi ragaszkodunk hozzá, hogy csak szőlősi borok legyenek. Ugyanez igaz a sörre, üdítőre. Nincs Sprite vagy kóla. Emiatt amúgy nagy a nyomás. Itt nincs bolt, nincs semmi, halál.”
Néhány hete nyitottak, „még sok minden folyamatban van, de nincs rajtunk nyomás, hogy rögtön mindennek tökéletesnek kell lennie. „Ez a kis tökéletlenség a hely szexepilje, ettől lesz szerethető” – súgja Réka, és ezt Móni is megerősíti. A konyha koncepcióját Tálos Attila Tóth Attilával dolgozta ki. Elsődleges szempont volt, hogy a helyiek igényeinek meg tudjanak megfelelni, ezzel „nem túl nagy változást, nem szörnyet szabadítva a szőlősiekre. Nem az a fontos, hogy minden centire ki legyen számolva, hanem, hogy életszagú legyen” – mondja Tóth Attila. Beszámol arról is, hogy az bejárattal szembeni, eddig parlagon heverő földrészt a falusiak beültették paradicsommal, amit majd a kocsmában használnak fel.
Az öreg, a köpcös és a nyurga
Péntek délután a fülledt, nyári melegből három munkásember tér be: egy öreg, egy nyurga középkorú és egy köpcös fiatal. Először járhatnak itt, mert azt kérdezi az öreg, a főnök, hogy van-e kóla (nincs, és amúgy mikrosütő sem). Hát citromos sör? Az sincs. Van helyette viszont csipkebogyó szörp, azt kap a fiatal, a sofőr, és elégedett. Kérdezősködnek, milyen a fasírt (950 Ft), a tócsnis csirkecomb (1650 Ft), a velős pirítós (750 Ft). Az öreg elégedetten bólint minden szó után: kovászolt kenyér, sok velő, lilahagyma, pirospaprika. Jutalomból vesz egyet a fiatalnak, „mert jó voltál”.
