Lehet, hogy nincs is köze Füred nevének a fürdőhöz? Balatonfüred egy ismeretlen, és – mint a séta közben kiderül –, láthatatlan arcát mutatja meg a Hosszúlépés által szervezett Kóser Füred séta. Csak jártuk az utcákat, néztük a házakat, hallgattuk a sztorikat, de így is olyan érzésünk volt, mintha bepillantottunk volna az egykori vidéki zsidó közösség életébe.

Ki is lehetne autentikusabb kalauzunk Balatonfüred zsidó múltjában, mint Olti Ferenc, aki „a balatonfüredi zsidó”? Tudomása szerint a városnak nincs más állandó zsidó lakosa, akinek a családja a második világháború előtt itt élt volna. Kilenc állomáson át vezet minket Balatonfüred falunak nevezett részében, és közben mesél.

Mintha Balatonfüred történetének írását valahol a reformkorban abbahagyták volna, erről a fejezetről – a zsidóság itteni életéről és eltűnéséről – nem esik szó. Ezért is nagy szám, hogy a Hosszúlépés. Járunk? a MOL Nagyon Balaton keretein belül megszervezi ezt a sétát. Egyszintes házak között járunk, távol a Tagore sétánytól, még a vasútállomáson is túl, „felső-Füreden”. Gyér a forgalom, ember is alig van. A kiindulópont, egyben a célpont az egykori zsinagóga (itt találjátok, honnan indul a túra), legalábbis annak helye – azóta átrobogott az épületen a történelem... Most viszont valami olyan attrakció készül a nemsokára újjászülető épületben, ami a szervezők szerint világszám lesz és még a füredieknek is tud újat mutatni, nemhogy a más városból érkezőknek – de erről egyelőre nem árultak el többet.

Különös sétára indulunk: zsidó ünnepekről, szokásokról, a közösség mindennapi életéről szóló színes mozaikokból áll össze a túra. Visszaemlékezésekből, családi beszélgetéseken elejtett félmondatokból, emlékfoszlányokból elevenedik fel az egykori kóser Füred és annak lakói, és persze a kutatásból, amit Olti úr nem volt rest elvégezni. Egy kicsi, de egykor virágzó közösség számos alakját megismerjük a túra során. Nem személyesen, csak hallgatjuk a történeteiket, ők kísérnek minket végig a másfél órás túrán, ami fizikailag egyáltalán nem fárasztó, de lélekben annál nehezebb, amikor látjuk a pusztuló, magára hagyott szellemházakat, halljuk az élet- és családtörténetek hirtelen elszakadását.

Szerencsére ezt remekül oldja Olti Ferenc közvetlen stílusa, jól egyensúlyozza a szomorúságot, a fájdalmat az élni akarás, a megbékélés, a túlélés üzenetével. Mesél a mindentudó rabbikról, a tiltott gyümölcsnek számító hurka gyönyöréről, a békés és vicces zsidó hétköznapokról, és ami különösen szíven üt minket, saját családjáról, ami a sétát személyessé, a hallottakat még inkább átélhetővé teszi.

Választ kaphatunk többek között arra, hogy mit keresnek középkori lovagok a füredi zsinagógában,  hogyan döntötte el a sakter, hogy elég éles-e a kése az állatvágáshoz, és hogy milyen tanár volt Polák Izidor, de szóba kerül az is, hogy milyen szerepet játszottak Füred felvirágzásában a tehetős zsidó értelmiségiek és kereskedők. Tanúi leszünk annak, hogyan lesznek a gazdag múltból emlékek, és hogyan próbál új gyökeret ereszteni a városban a zsidó kultúra.