Évek óta próbálom meggyőzni a környezetemet arról, hogy a parton tartott hajó leginkább a szolgáltatóknak kedvez. Téliesítünk, ponyvázunk, párátlanítunk, elszállítjuk a cuccokat, majd visszavisszük, küzdünk a penésszel, aggódunk, mert a tél hidege nem javítja az átnedvesedett héj állapotát. Azonban a legnagyobb baj, hogy amíg vízre nem kerül a hajó, addig nincs vitorlázás.
Mégis egyre többen követik a példámat és kimerészkednek a kikötőkből, kihasználva az enyhe telek jégmentességét. Népszerűek a BL Yacht Club (BLYC) téli versenyei, de hosszabb túrára nem igen akadt vállalkozó. Hová is mennénk? A zárt kikötők nem túl csábítóak.
Szürreális ígéretek a téli Balatonról
Tóth Balázs, a BLYC nyughatatlan hoppmestere már az őszi hónapokban arról győzködött, hogy lenne értelme a túrázásnak is, ha képesek lennénk a téli Balaton adottságait jobban kihasználni. Kételkedtem, mert nem igazán tudtam a kikötőhöz közeli, télen is nyitva tartó vendéglátóhelyről a keleti medencében. Balázs azonban közös túrára invitált, elég szürreális ígéretekkel. Azt próbálta velem elhitetni, hogy egy 4-5 napos túra során akár körbe is vitorlázhatjuk a tavat, és nem lesz hiányunk az élvezetekben.
A találkozót február első szombatjára időzítette. Nem véletlenül, ekkor volt az I. Lellei Gasztro Farsang. A helyi vállalkozók által életre hívott eseményen már a kora délutáni nyitás után azonnal megtelt a sátor és környéke és hiába fogyott el minden étel és ital, este 11-kor még mindig dübörgött a rendezvény.
Szigorú biztonsági szabályokra volt szükség
A túra látszólagos spontaneitása ellenére komoly biztonsági figyelem mellett szerveződött. Bagyó Sanyi, a VMSZ (Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata) vezetője kemény feltételeket fogalmazott meg még indulás előtt. A mentőmellények állandó viselése mellett rögzített mentőhevedert is kiköttetett, mert a jeges csúszós fedélzetről nem kunszt a vízbe csobbanni. A sötétedés utáni hajókázást sem tanácsolta, mert a csoportnak mindvégig látótávolságon belül kellett haladnia.
A túra után jöttem rá, hogy a téli vitorlázás nem sokban különbözik a síeléstől. Síelni is megbízható felszereléssel indulunk, vigyázunk egymásra, nem próbáljuk átlépni határainkat és ha fázunk, bemegyünk a legközelebbi hüttébe átmelegedni. Eszünkbe nem jut sötétben sízni, mert éjszaka a huplis pálya és a hullámos víz is közeli rokonok. A másnapi indulásra végül 5 hajó 27 fővel jelentkezett. Később csatlakozott még egy hajó és folyamatosan bővült a létszám a váratlanul hangos médiavisszhangnak köszönhetően.
Felébresztették az alvó Balatont
Az első napunkon szikrázó napsütés, kellemes észak-északkeleti szél tolta el a csapatot Balatonfenyvesre. Kikötés után elfoglaltuk a Fenyves Yacht Club ultramodern hotelszobáit, bár volt néhány megátalkodott, aki ragaszkodott a hajón való alváshoz. Állítólag ők sem fáztak, annak ellenére, hogy a fedélzeteket és a móló-szárakat reggelre belepte a dér. A finom vacsorát követően szauna, bowling és biliárd csatákban mértük össze erőinket.
A hétfői nap is a tavaszt idézte, kevés széllel, a csapat így a vonyarcvashegyi Szent Mihály-kápolnánál keletre fordult, hogy még világosban, köthessünk ki Badacsonyban. Aki járt már itt télen, annak nehéz elképzelnie, hogy mit lehet itt ilyenkor csinálni. A Balatoni Körnek köszönhetően azonban bőven volt programunk. Már a kikötőben UAZ-nak kinéző klasszikus terepjárók várták a csapatot: aggodalommal gyömöszöltem magam az orosz hadipar már-már elfeledett reliktumába, de kiderült, a badacsonyi UAZ-ok alig kétévesek és az öreg dizájn korszerű Toyota-hajtást rejt.
Az első helyszínen, a Laposa Birtok teraszán még megbámulhattunk egy téli naplementét, majd élvezhettük az elmaradhatatlan borkóstolót, sajt–sonka–kolbász-tállal kiegészítve. Laposa Bence, a Balatoni Kör elnöke tudatosította bennünk, hogy amit mi vitorlázók ezzel a túrával megvalósítottunk, az egy komoly lépés az alvó téli Balaton lehetőségeinek feltárására. Büszkén érkeztünk a következő állomásra, az Istvándy család birtokára. Gergő, a harmadik borászgeneráció képviselője először a mozivászon elé ültette a csapatot, hogy képekkel is alátámassza, mit jelent egy elkötelezett balatoni borászat. Megható emlékek elevenedtek meg a családról, ahol a nagypapa még ünneplőbe öltözött az újbor kóstolására. Az Istvándy-borokról, a finom ételekkel nagyon elfogult vagyok, legyen annyi elég, hogy ide nagyon is érdemes ide ellátogatni.
Este bevonultunk a Neptun Szállóba, amely valamikor hadikórházként működött. A sebesült Egry József itt szerelmesedett bele ápolónőjébe és választotta Badacsonytomajt lakhelyéül. A Bonvino Hotel reggelije után Révfülöpre, majd onnan Balatonboglárra hajóztunk, ahol a tó legöregebb menetrendi hajóján a múzeumként funkcionáló 1873-ban vízre került csavargőzösön merenghettünk a múlt dicső emlékein. Estére ismét a BLYC vendégszeretetét élvezhettük kiegészítve némi kulturális kitérővel a Budapest Bár siófoki koncertjére.
Olyan élmény, amit minden hajósnak át kell élnie egyszer
Szerdára megjött az igazi tél. Havazás, viharos szél nehezítette utunkat Balatonfüredre. Az erős szél, az arcba fúvó havazás egyáltalán nem vette kedvünket. Amíg az első napok napsütése inkább a korai tavaszt idézte, a hamisíthatatlan telet legalább annyira élveztük. A hófödte hegyek látványa a víz felől olyan élmény, amit minden balatoni hajósnak meg kell élnie.
A közel ötórás kreuzolás után a füredi Karolina előtt kötöttünk ki, ahol a cukrászda tulajdonosa személyesen hozott nekünk forró teát, feltételezve, hogy csonttá fagytunk a hosszú cirkálás alatt. Tévedett, most sem fázott senki, sőt az egész út alatt sem volt megfázás vagy hasonló kellemetlenség. A szerdai naplementét már a csopaki Márga Bisztróból élvezhettük. A gasztroélmények itt kiegészültek egy részletes tudattágítással a család Szent Donátról elnevezett pincéjében.
