Egész különleges karriert tudhat magáénak a Balaton nyugati nyúlványa, amit ma Kis-Balatonnak hívunk, de korábban a tó egy ágas-bogas öble, a Zala eredeti torkolatvidéke volt. A mai világban, amikor minden jó érzésű ember a tó körbebetonozásától és az összes part menti terület felparcellázásától tart, felbecsülhetetlen nemzeti kincs a Kis-Balaton majdnem érintetlen ökoszisztémája. Főleg, mert ez a terület a Balaton fő tisztítója. Sok kérdésünk volt emiatt, amikre Tóth Viktor, az MTA-ÖK tudományos főmunkatársa válaszolt a tihanyi Limnológiai Intézetben.
Miért van szükség a Kis-Balatonra?
"Amikor megépítették a kis-balatoni vízvédelmi rendszert a nyolcvanas évek elején, akkor az megmentette a Balatont" - kezdett bele a Balaton kistestvérének szövevényes történetébe Tóth Viktor, akinek szakterülete a vízi növények elterjedése. Hozzátette, esetenként már annyira tiszta a Zala, hogy nem is lenne szükség a Kis-Balatonra mint vízszűrőre. Sőt, a tórendszer ma már inkább forrása a nem annyira tiszta víznek. Ez nem szennyezést jelent, hanem az ottani nádas lebomlásából származik az a barnás szerves anyag, amit a Zala a Balatonba szállít. Ez emberre, állatra, növényre nem káros, az algák viszont nem szeretik. A szénben gazdag vízcsóva csak a Zala-torkolat környékét érinti.
Mindenesetre 2010-13 között a vízügy felújította a Kis-Balatont: többek között létrehoztak egy olyan lehetőséget, hogy a Zala vizét direkt beleengedjék a Balatonba, a Kis-Balaton kihagyásával (ez gátakkal, zsilipekkel lehetséges). Csak ha árad a Zala, akkor vezetik be a mocsaras területekre a vizet, hogy oda rakja le az üledéket. "Nem mondanám ülepítőnek, de gyakorlatilag az" - zárta rövidre a kérdést Tóth Viktor. Műholdképeket is mutatott, amiken látszik, mennyire más a kis-balatoni tavak színe, amikor kevesebb vagy több hordalék mosódik be.
Miből áll a Kis-Balaton védelmi rendszere?
A Zala és a Kis-Balaton története szorosan összefügg. Történetileg már az iparosodással elkezdődött a lecsapolási folyamat, a Balaton déli partjánál ki akarták szárítani a nádasos-mocsaras területeket. Művelhető földeket akartak, illetve új utak, vasúti vágányok építésére szánták ezeket: a töltések, utak, vasutak megépültek, de a kiszáradt területek művelés alá vonása kudarcba fulladt. A berkek lecsapolása igazán az 1920-as években vett lendületet, később a "Zalát töltések közé helyezték". A vízutánpótlást részben elvesztett mocsarak így sem száradtak ki a talajvíz és a befolyó patakok miatt. Ezt a részben még lápos területet próbálták újra kihasználni a vízvédelmi rendszer kiépítésekor, helyreállítva a régi vizenyős vidéket.
A hetvenes évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy "nem lehet a Balatonba már bejutott tápanyaggal mit kezdeni, tehát gátoljuk meg az utánpótlást". Így az első lépés a legnagyobb szennyező, Zalaegerszeg szennyvizének teljes tisztítása volt, ami után sokkal kevesebb tápanyag (főleg foszfor) került a Zalába. A folyók alapvetően megoldják a szennyvíztisztítást (kötött formában lerakják a foszfort), de Egerszeg már túl nagy falat volt a Zalának.
A második védelmi rendszer (azaz második ütem) az 1982-re elkészült mesterséges, kb. 18 négyzetkilométeres Hídvégi-tó volt, ahol az algák elfogyasztják a Zala által szállított maradék tápanyagot. A Zala vize itt körbeáramlik a belső töltések mentén a tóhálózaton, csak a középső, sötét színű tó van leválasztva teljesen, ez egyfajta vésztározó. A Kis-Balaton mélysége egyébként elenyésző, az idei csapadékos időben másfél méter mély is volt, de szárazabb években csak 60-70 centis a vízmélység.
A védekezési rendszer harmadik részei lettek a berkek, a Kis-Balaton keletebbi, láposabb részei, ami pedig az algákat állítja meg. Itt "járulékos pozitívum" lett, hogy a madárvilág is megszállta a vidéket. A lápvidék arra is jó, hogyha nagy áradás van a Zalán, és nem akarják a vízügyesek a Balatonba ereszteni a többletvizet, ezt a vidéket is el lehet árasztani. A teljes Kis-Balaton 51 négyzetkilométeres, de a teljes védett terület 150 négyzetkilométer. Az biztos, hogy a nyolcvanas évek közepére a beáramló foszfor mennyisége a negyedére esett vissza a több intézkedésnek hála. Azonban a Balaton üledékében lerakódott foszfor eltűnéséhez még legalább tíz év kellett, addigra élték fel az algák a mennyiséget.
Háború: alga vs. hínár
"Létezik egy folyamatos háború az algák és a makrofiták, a magasabb rendű vízinövények között, amit mindig az algák fognak megnyerni, ha megfelelő tápanyagmennyiséghez jutnak" - magyarázta Tóth Viktor (vízi makrofita növénynek nevezi a tudományos zsargon azokat a növényeket, amik élővizek part menti részén nőnek, például a hínárokat - ld. bővebben). Ez jól látszik a Kis-Balaton második ütemének (azaz a mocsaras keletebbi résznek) Zala-torkolati részén, ahova még bejut alga, de nem is marad meg ott vízinövény. Főleg azért, mert a kékalgák is megjelennek. Ettől függetlenül "önmagában ez a víz nem toxikus", bár azzá válhat. A halaknak nem lehet ebből gond, elúsznak, ellentétben a nádassal, ami nem tud elmenekülni.
"Két alternatíva van: vagy hínáros víz vagy algás víz" - mondta a kutató, aki szerint a Balaton vize "gyakorlatilag elérte a tengerek tisztaságát", tehát annyira kevés benne az alga, mint az óceánokban, így a jövőben inkább a hínár fog dominálni. Tóth Viktor készített egy térképet is az eutróf eseményekről, azaz az alga túlszaporodásáról: ezen látszik, hogy csak a Zalából jön nagyobb mennyiség, de ez csak a túl tiszta tóvíz miatt látszik egyáltalán. A többi befolyásból maximum a Lesence emelhető ki.
Más szennyezés
Ha másféle szennyezés érné a Zalát, elvben meg lehetne azt állítani a Kis-Balatonban. Ilyen szerencsére még nem történt, bár Zalaegerszegen van egy-két olyan gyár, ami akár okozhat szennyezést. A gyógyszermaradványokat viszont a Kis-Balaton sem tudja megállítani, "az egy az egyben le fog jönni a Balatonba". Fürdésre még a jelenlegi állapotára sem alkalmas a Kis-Balaton. "Ebből a vízből a halat se szívesen enném meg" - mondta Tóth Viktor.
A második ütem, azaz a Kis-Balaton mocsarasabb vidékének egy része már jobban látogatható, például kerékpárral, az élővilág is jobban pezseg itt. Hogy mindez jó-e vagy nem jó, az Tóth Viktor szerint nagyon emberi megközelítés, pedig egy természeti folyamatról beszélünk.
A túl tiszta Balaton például azt is jelenti, hogy a tó szegény lesz biomasszában, ami végső soron a halállományt is érintheti. "Hiába rakunk bele több száz tonna halat a Balatonba, éhen fog pusztulni, mert nem lesz mit ennie. Döntsük el, halastavat akarunk vagy egy szép, tiszta, diverz ökológiai állapotú tavat" - tette hozzá. Jövőre szerinte a hínarasodás miatt lesz majd pánik, de ez jár egy oligotróf, azaz tápanyagban szegény, ám emiatt szemmel láthatóan tiszta tóval. A hínár viszont jól elvan az ilyen vízben, hisz nem a vízből, hanem az üledékből veszi fel a tápanyagot.
