Somló tökéletes helyszín egy őszi hétvégéhez, hiszen több, kisebb-nagyobb pincészetben ismerkedhetünk a juhfark ezer arcával, napsütötte borteraszokon élvezhetjük a panorámát. Egy ilyen hétvégébe még egy túra is belefér, néhány órás séta alatt egy szabadtéri kiállítást, több romos pincét, egy kilátót és egy várat is útba ejthetünk. Persze érdemes mindezt még a borkóstolás előttre időzíteni.
Egy néhány km-es túrával is bejárhatjuk a Somló nevezetességeit, mielőtt belevetjük magunkat a helyi borok felfedezésébe. A Szent Margit-kápolnától indulunk, a sárga jelzésen. A 15. században, gótikus stílusban épült templomot a 18. század során átépítették, most a barokk stílus jegyeit viseli magán. Mögötte még egy kisebb kápolna található, amit Keresztelő Szent János tiszteletére emeltek. Csaknem 300 méterrel vagyunk a tengerszint felett, már innen elképesztő a panoráma.
Elsétálunk a Somló híres hársfája – illetve annak megmaradt hajtása mellett. Villámcsapás végzett az állítólag 300 éves matuzsálemmel.
Nagyon él a hegyoldal, ezerrel megy a szüret egy közeli birtokon Tankcsapdára szedik a szőlőt. Kicsit feljebb kell mennünk, ha egy kis nyugalmat szeretnénk.
Szabadtéri fotókiállítást találunk a dűlőben: Nagy Gábor Somlói arcok című fotókiállításán portrékat láthatunk a hegyről. Azért a lábunk elé is kell néznünk, elég meredek a terep.
40 éve még szőlő volt a hegytetőn
Innen indul a kb. 3 km hosszú, 9 állomásos Kitaibel Pál tanösvény is, de mi most nem követjük szigorúan a vonalát. A Rompincéket keressük meg először a hegytetőn. Kiérünk a tisztásra, követjük az utat, és hamarosan meg is látjuk az első táblát.
A Somló fennsíkját egészem az 1980-as évekig művelték. Ma már nehéz elhinni, hogy 40 évvel ezelőtt itt még ugyanolyan szőlőültetvények voltak, mint a hegy szoknyáján. Ez az oka annak, hogy nem látunk itt fent igazán öreg fákat. Egyszerű, földbe vájt, két helyiségből álló présházakat építettek a helyi kövekből, és zsúpfedéllel látták el őket.
Már régen a természet az úr, a pincékből csak romok maradtak. Sajnos nem látszik sok az egykori pincékből, a romok egy részét eltakarják a növények.
Továbbsétálunk, nagy a kísértés, hogy a bazaltperemekről csodáljuk a tájat. De ezt senkinek nem ajánljuk, a Somló bazaltja ugyanis más szilikátok mellett egy nefelin nevű ásványt is tartalmaz, és emiatt könnyen málik, könnyen megindulhat a lábunk alatt. Minden egyes lépésünkkel ezt a gyorsan morzsolódó kőzetet koptatjuk.
Innen a tanösvények táblái mentén haladunk tovább, egészen a Szent István-kilátóig. A büfében kávéhoz és szénhidráthoz juthatunk, az árnyas padokon pedig lehet pihenni egy jót, mielőtt felkapaszkodunk a kilátó tornyába.
Nem túlzás azt mondani, hogy innen a fél Dunántúl látható tiszta időben, csaknem 120 km-re el lehet látni.
Egy vár bújt el az erdő mélyén
A kilátóval szemben állva, balra kell tartanunk, ha meg akarjuk célozni a várat. Egy idő után a hegy északi oldalán, meredek, erdős terepen, talajba vájt lépcsőkön kapaszkodunk lefelé. Aszfaltútra érünk, jobbra néhány száz méterre magasodik előttünk a vár.
A Somló a legendák szerint egy tatárjárás után emelt kővár volt, de az első írásos emlék csak 1352-ben említi. Sokszor cserélt gazdát a történelem viharaiban, a tulajdonosai között szerepel Kinizsi Pál, a Szapolyai-család és később Vak Bottyán is megszerezte, de a 18. századtól csak romlott az állapota.
Visszafelé ugyanezen az útvonalon megyünk. Ha rövidíteni akarsz, a kilátóval szemben, a Szent István emlékműnél van egy ösvény, ami azonnal a hegyről levezető úthoz visz, és nem kell végigsétálnod a tanösvény mellett.
A konyha, ami kőből van és nem lehet benne főzni
A másik irányban van, de megér egy kitérőt a Kőkonyha nevű geológiai képződmény. Bazaltorgonák által körbevett, felülről nyitott, oldalról zárt elvarázsolt hely, ahová egy szűk nyíláson át lehet belépni. Szőlők között, kőlépcsőkön át vezet ide az út.
