Fenséges erdők és szikár sziklák uralják az Északi-Bakonyt, a tájegységet, ami magába fogadta az ötszázlelkes falut, Cseszneket. A községet az emberek nagy része a vára miatt ismeri, pedig a kirándulóknak és természetimádóknak is tökéletes a környék. Számos túraútvonal található itt, a kerékpárosok is el tudnak tekeregni az egyre jobb minőségű panorámautakon (a cseszneki bekötőutat épp mostanság aszfaltozták tükörsimára) és bizony a sziklamászóknak is paradicsom a vidék. Ráadásul mindez Balatonfüredtől 1 óra, Budapesttől 1,5 óra autózásra van.
Cseszneken tehát jókat mászhat az, aki otthon van ebben a sportágban, aki pedig kevésbé, annak kiépítettek egy vasalt utat, olaszosan via ferratát. Az Alpokban már nagy hagyománya van a ferratázásnak (német neve is van: Klettersteig), ami lényegében abból áll, hogy a sziklákba vas kapaszkodókat, fellépőket, létrákat, kötélhidakat és persze a folyamatos biztosítást lehetővé tevő sodronyhálózatot építenek ki. Így ha valakinek nincs egyensúlyzavara vagy nagyon durva tériszonya, túravezetővel előképzettség és gyakorlat nélkül is kijöhet mászni egyet. Figyelni így sem árt, mivel ahogy növekszik a ferratázás ismertsége, egyre többen és egyre vakmerőbben másznak, sok a baleset.
Ezért mi is túravezetővel, Kiss Bélával vágtunk neki a szurdoknak. Mielőtt leírnánk, miket is mondott a Magyar Kalandsport Egyesület munkatársa, pár szó a megközelítésről: érdemes a temető melletti parkolót használnunk, ha kocsival jövünk (a váré fizetős), majd egy kb. negyedórás túrával jutunk el a Kőmosó-szurdokba, ami a pályák origója. A kitáblázottság nem a legjobb, de azért nem nagy tudomány odatalálni: induljunk el a főuton a falu felé, majd az első jelentős balos utcán (a vicces nevű Totya utcán) forduljunk balra; itt egyből jobbra kell kanyarodnunk, egy kapubeállótól indul az ösvény, ami a szurdokba vezet. Onnan tudjuk, hogy jó úton vagyunk, hogy egy tábla figyelmeztet az engedély nélküli mászás kockázataira.
Ostromlók útja
Kiss Béla mesélt kicsit a via ferraták történetéről. Elmondása szerint "hegyi emberek által alakult ki", akiknek kellett némi biztosítás, miközben veszélyes, sziklás vidékeken jártak-keltek. Az egész az első világháborúval kapott lökést, amikor a Monarchia és Olaszország közötti alpesi fronton ilyen kiépített utakon mozgatták a hadtesteket, az ellátmányt. Sok ilyen út a mai napig használható, ellenőrzik, fel-felújítják, a Dolomitokban így akadnak százéves via ferraták is. Mára a kedvtelési ferratázás az egész világon elterjedt, Magyarországon 2013-ban építették ki az elsőt, hol máshol, mint Cseszneken.
Először három pálya épült meg: az Ostromlók útja, a Várpanoráma út és az igen nehéz Tálos Zoltán emlékút. "Akkoriban még nem volt túl nagy az érdeklődés" - merengett Kiss Béla, aki szerint a kezdetekben csak ritkásan jöttek ide mászni az emberek. Aztán 2015 környékén megépült a tatabányai via ferrata is, és az új sportág egyre több rajongót vonzott. Az építés profi alpinizmust igényel, felülről lelógva fúrják meg a sziklát, majd helyezik be a vasakat, amiket gyorsan kötő ragasztóval rögzítenek.
Papucsban ne másszunk
Szabályok nélkül persze ez a sport se működne. A lényeg, hogy első a biztonság, ahogy a kalandparkoknál, itt is mindig legalább egy karabinerünknek felcsatolva kell lenni a sodronyra. A biztonság alapfeltétele persze a megfelelő felszerelés is, ami ez esetben három kötelező elemből áll: a beülőből, a kantárból és a sisakból. Súlykorlát alapvetően nincs, a gyártó persze meghatározhat ilyet a felszerelés kapcsán. Ami inkább lehet akadály, az a fizikai állóképesség hiánya, illetve az egyensúlyzavar. Cseszneken speciális tiltás még, hogy várfalra felmászni tilos.
A ruházat terén a túraruhák a legalkalmasabbak, de akár egy melegítőnadrág is elegendő. A hosszú nadrágot szokták ajánlani még nagy melegben is, ez legalább minimálisan védi a térdet, lábat. A cipő legyen keménytalpú, akár túracipő, bár azt tapasztaltuk, hogy még a túracipő is tud csúszni a sziklán. Kiss Béla szerint a legjobb megoldás erre a beszállócipő. A túravezető elrettentő példát is hozott, szerinte valaki egyszer Crocs-papucsban jött mászni, ami nyilván alkalmatlan e célra. Ezeken kívül vizet is vigyünk, attól pedig nem kell félni, hogy hátizsákkal másszunk, simán működik ez is.
Hamar bele lehet jönni
A pályák nehézségi fokát egy A-tól G-ig terjedő skálán határozzák meg, Cseszneken C-F közöttiek vannak, bár a Várnaporáma útról levezető sziklás túraútvonal a B kategóriának is megfelel, ezen is kiépítettek sodronyt. Fontos, hogy mindenki mérje fel, melyik szint fekszik neki tudás, felkészültség és fittség szemszögéből. Kezdőknek érdemes az egyszerűbb pályákon nyitni, majd fokozatosan menni a nehezebbekre. Kiss Béla szerint akár egy kezdő is gyorsan belejöhet, és az F jelű pályán is felmehet a tudás megszerzése után. Mi vegyes múlttal érkeztünk - egyikőnk már kétszer ferratázott, másikunk sziklát mászott egykor -, a fittségünk se volt a topon, mégis élvezeteseket másztunk, bár tény, csak a D nehézségi fokig merészkedtünk.
Érdemes még betartani a követési távolságot: egy szakaszon csak egy ember legyen, függőleges részeken pedig akár 7 méteres távolságot is tartani lehet. Még ha csábító is egy-egy vízszintesebb párkány, ha azzal a sodrony nagyon alacsonyra kerülne, az veszélyes, nagyobbat tudunk onnan esni. Kiss Béla azt ajánlja, inkább legyen mellkas magasságában a sodrony, így "bármilyen helyzet kitaposható lábbal". Olyan esetek is előfordulnak, hogy inkább ne is jöjjünk el mászni. Ami inkább lehet akadály, az a fizikai állóképesség hiánya, illetve az egyensúlyzavar. Az időjárás tekintetében kevésbé vészes a helyzet, bár a mennydörgős vihar idején történő mászást túravezetőnk sem ajánlja, hisz "a kábel gyakorlatilag egy villámhárító".
A teljes cseszneki ferrata-rendszert 3 óra alatt végig lehet mászni. Mindegyik pálya elején van tájékoztató tábla, ami térképesen is jelzi, milyen nehéz szakaszokból áll a fal. Fontos információ még az árlista: felszerelést már 2000 forint/fő áron is lehet bérelni, ha vásárolni akarunk, az már zsebbe nyúlós, a 40 ezer forintos ár az alja. A legjobban az éri meg, ha minimum tíz fős társaság összeáll, és így túravezetéssel és felszerelés bérlésével együtt is megoldható 2000 forint/fő áron egy mászás, amihez biztonsági tájékoztatást is kapunk. Pályahasználati díj nincs, elvileg kérhetnek engedélyt a hatóságok, de gyakorlatilag nem szoktak. Tanfolyamokra is el lehet menni túraszervező egyesületekkel, ezek ára változó, célpont függvénye is (a Kalandsport Egyesület Ausztriába is szervez például túrákat).
