13 lovat és csaknem félszáz kecskét fogadtak be a ma kezdődő, és augusztus 12-ig tartó, negyedik Samsara Fesztivál alapítói a Siófok-Töreki melletti rétre. A kecskefejés szépségeiről, a lovasterápiás foglalkozásokról és a „lenyugodott hippikről” meséltek, akik a Balaton látnivalóira is kíváncsiak a fesztivál után.

A cikk megjelenésekor már javában váltják egymást a chill színpadon és a Tilos Forestben a dj-k, de amikor a helyszínen jártunk, még csak néhány konténer, sátor és épülő installáció utalt arra, hogy itt nemsokára ezrek fognak jógázni, meditálni és az Ozoránál kevésbé veretős zenékre bulizni.

Czinkóczky Csabával és Berecz Gabriellával, a fesztivál alapítóival egy faháznál találkozunk, ami a főszervezők lakóhelye és ilyenkor iroda is egyben. A magaslatról belátni az egész völgyet. Csabáék az utóbbi évben gyakorlatilag ideköltöztek a töreki erdő szélére, mivel közel félszáz kecskéről és 13 lóról gondoskodnak. 

A fesztivál-alapítók úgy döntöttek ugyanis tavaly, hogy befogadják az elhanyagolt, szabadon kóborló, annak idején rengeteg hírben szereplő „jakabszállási lovakat” a területre, akik a beszélgetésünk közben éppen a villanypásztor mögött legelnek békésen. Érkezett azóta hozzájuk két „rozoga” ló is: az egyiket korábbi gazdája verte, a másik, fájós lábú lovat pedig már nem tudták ellátni. Jól vannak, bár egyelőre külön bandáznak a többiektől.

A Dharma Lómenhely nevű területre később 47 kecske érkezett Siófokról. A gazdájuk nem gondozta őket, a portáján szörnyű körülmények uralkodtak, Csabáék pedig megvették őket, mielőtt még rosszabb állapotba kerültek volna.

„Ha kecske lennék, nem akarnék innen elmenni”

„Ez itt a kecskevölgy” - mutat körbe a fesztivál-alapító. A Dharma-völgy nevet viseli ez a katlan a fesztiválon, és ez az acrojóga, a bodywork és a kortárs tánc helyszíne is. A fesztivál előtt pár nappal még a kecskéké volt a terep. „Nekünk jó, hogy tisztán tartják a területet. A fesztivál idejére el lesznek kerítve a szomszédban, de lehet egy-két kisebbet lehozunk majd, megpróbáljuk, bevetjük őket” – mondja Csaba.

A kecskék érkezése után sürgősen ki kellett alakítani egy rendszert, a 12 anyakecskét ugyanis minden reggel fejni kell. Sokáig nem sikerült erre embert találni, így nem volt más lehetőség, a korábban haditudósítóként és producerként is dolgozó Csaba megtanult kecskét fejni. „Eleinte azt sem tudtuk, melyik az eleje és a vége a kecskéknek, de aztán belejöttünk, egymáshoz csiszolódtunk - mesél a kezdetekről. „Ezt a sok zsivány kecskét már lefejem egyedül is, egy óra alatt megvan”.

Nem is a fejés a nehéz, hanem a logisztika, melyik kecske jön be, melyik megy ki, néha beakadt a szarvuk. Most már van egy állandó kolléga is – az egyik befogadott ló gazdája. Ő is nehéz helyzetbe került, nem hagyták cserben, ő gondozza most a lovakat és feji a kecskéket.

„Ha kecske lennék, nem akarnék innen elmenni, de ők ezt nem így gondolják, felfedezték sajnos a közeli lucernást” – mesél a kecskékkel közös életről Csaba. Naponta kétszer fix program volt, hogy valamelyik elkóborolt kecske után kellett rohangálni. Az egyik notórius szabadulóművész kecske gps nyomkövetőt is kapott, mutatja Csaba a hi tech nyakörvet. „Látom a telefonomon, hogy merre somfordál.”

A Samsara közönségét a Balaton is érdekli

Lejjebb, a völgyben egy hegesztőcsapat táborozik. „Tegnap bevásároltunk a roncstelepen mindenfélét, most abból készítenek installációkat” – mondja Csaba. A helyszínbejárást lerövidíti a hirtelen leszakadó, háromnegyed óráig ömlő eső, amit egy készülő tereptárgy alatt várunk ki.

A fesztivál minden évben egy kicsit jobb lesz, gazdagabb lesz a program, jobban működik a logisztika, folytatja az alapító. Az idén is egy baráti társaság szervezi az egészet és „tolja bele a lelkét” a fesztiválba, szponzorokat továbbra sem engednek be. Tavaly 6000-en jöttek el, az idén 5 és 10 ezer közé saccolja az alapító a látogatók számát.

„Nehéz megmondani, hogy melyikhez leszünk közelebb. A mi közönségünket a lenyugodott hippik adják, akik már családdal együtt jönnek. Érdeklődnek, milyen lehetőségek vannak itt még. Gyakran keresnek biciklikölcsönzőket, mert körbe akarják bringázni a Balatont. Sokan átkompoznak az északi partra is a fesztivál után, és ez a környéknek is jó” – mondja Csaba.

A környék nemcsak a fesztivállátogatókkal jár jól. Az állatmenhelyen lefejt tejet szétosztják a faluban, a helyi sajtkészítők is kapnak belőle, de rendszert erre még nem hoztak létre. „Ha a tejre mennénk, a gidákat le kellene választani, lenne napi 60 liter tejünk, mennénk vele a piacra, keresnénk vele pénzt, stb. de nem ez a célunk” – teszi hozzá Csaba.

40 hektárnyi paradicsom

A fesztivál sokat szerepelt a hírekben, amikor a helyi vadásztársaság el akarta érni, hogy ne tarthassák meg többé. Ezen már nem kell stresszelniük, a hatóságok ugyanis „kíméleti területté” nyilvánították a 40 hektáros helyszínt. „Én alapból nem ölök állatot, ugyanakkor el kell fogadjam, hogy más ezt csinálja. A vadászok eljöhetnek ide sétálni, hallgatni a madárcsicsergést, de nem puffogtathatnak” – osztja meg velünk a véleményét Csaba.

A Dharma Lómenhely nemcsak a nem megfelelően gondozott, vagy az anyagi okokból „utcára került” lovak menedékhelye. Terápiás központként is működik: hátrányos helyzetű, autizmussal élő és sérült gyerekekkel is foglalkoznak, bevonják őket az állatgondozásba is, etetésbe, pajtatakarításba. Csaba reméli, hogy másokat is inspirál ezzel. A fesztivál csak egy hét, de ide egész évben lehet jönni önkénteskedni, segíteni.

Jár ide egy szakemberekből álló csapat is, ők a félig elvadult lovakkal foglalkoznak. Fontos, hogy a lovak elfogadják az embert, lehessen őket gondozni, ápolni. Feladatokat adnak nekik, kötőféket tesznek rájuk. „Ha ló lennék, én nagyon szeretnék itt lenni, de ha kecske lennék, akkor is” – mondja Csaba.