Különleges bazaltképződményekkel nemcsak a népszerű tanúhegyeken találkozhatunk, hanem a Tihanyi-félszigeten, Magyarország első tájvédelmi körzetében is megfigyelhetjük ezeket. A település Óvár részén található meredek bazalttufa fal a mai napig megőrizte egy remetetelep (Barátlakások) nyomait.
Színkavalkád, panoráma a félszigetre
A túrát több kezdőpontból is indíthatjuk, mi az Árpád utca végén parkoltunk (fizetős zóna), innen egy egyértelmű tábla jelzi nemcsak az irányt, de még az útidőt is: Barátlakások 1,3 kilométer, 25 perc. A zöld turistajelzést kell végig követni, néhány perc után máris egy szűk, fákkal körbeölelt ösvényen találjuk magunkat. Igazi őszi idő, a levelek különböző színei csak úgy vibrálnak körülöttünk, így könnyű kikapcsolni az időérzékelést is.
Rálátunk az egész félszigetre, a Belső-tó, egy kis balatoni panoráma, az Apáti-hegy. Ezek után lefelé haladunk, egy lépcsős rész után kifejezetten völgyszerű környezetbe érkezünk, mintha a Bakonyban járnánk.
Amikor egy nagy sziklafalhoz érünk, tudjuk, hogy jó helyen járunk. Ez itt egy egykor működő vulkánmező maradványa körülbelül nyolcmillió évvel ezelőttről. Az említett remetetelep időben egy óriási ugrással később, a 11. században jött létre itt, I. András király idején. A bazalttufa falba vájt „lakásokat” a királyt és feleségét – aki kijevi hercegnő, Anasztázia volt – kísérő szerzetesek alakították ki egy úgynevezett lavrarendszer (barlangkolostor) szerint.
Ezekben a lakóüregekben kápolna, de ebédlőterem is helyet kapott egymás mellett, különálló helyiségekben. Manapság – amikor egy barátlakással megegyező méretű lakásban is bőven laknak emberek – nem is olyan nehéz elképzelni, milyen lehetett itt egykor élni.
Kelet és Nyugat között
Szimbolikus történelmi helyszínként is tekinthetők a Barátlakások, hiszen a királlyal érkezett keleti (bizánci) szerzetesek tulajdonképpen egy helyen éltek a nyugati bencésekkel. A tihanyi apátság weboldalán úgy fogalmaz: találkozóhely volt Kelet és Nyugat között. Tartott mindez a 14. század közepéig, amikorra elnéptelenedett a terület.
Az elmúlt évszázadban több alkalommal is kutattak fellelhető üregek után, bár ma összesen három maradt meg épen; körülbelül tíz volt azoknak a száma, amelyet fel tudtak térképezni, de ezek közül is a legtöbb beomlott. Rejtély, hogy fénykorában összesen hány elkülönített részben élhettek itt.
A szűk ösvények, egyes helyeken lépcsős részek miatt babakocsival nem ajánlott útvonal, de kisgyerekekkel már kifejezetten kalandos kirándulás, amelyet az év bármely szakában ideális beiktatni.
(Borítókép: Pesthy Márton – We Love Balaton)
