Kevés két olyan település létezik a Balaton medencéjében, amely ennyire egy egységet alkot, mint Balatonlelle és Balatonboglár. Mára mindkettő elérte a városi rangot, sőt mivel Fonyód is város, igazi agglomeráció alakult ki a déli vasút mentén. Boglár és Lelle szimbiózisa 1978-ban tetőzött, amikor a pártállam úgy határozott, ideje egyesíteni őket Boglárlelle néven, ami a rendszerváltás utáni, 1991-es népszavazásig így maradt. A két város azóta is két olyan külön világot képvisel, amely mégis szimbiózisban él, és ettől az édestestvéri viszonytól mi sem akartunk eltekinteni, amikor összegyűjtöttük a Fortepan legcsodálatosabb archív fotóit Boglárról és Lelléről, illeszkedve régi fényképes várostörténeti sorozatunkba.
A török korban szinte elnéptelenedett, sokáig oszmán fennhatóság alatt álló térség lassan talált magára, de ahogy az egész ország, úgy Boglár és Lelle is üstökösként indult fejlődésnek a Balaton 19. századi turisztikai felfedezésével. 1904-ben alakult meg Bogláron a fürdőegylet, megépültek az első, cölöpökön álló fürdőházak a nyílt víz felett (lásd az 1908-as fotón), és ekkoriban ültették el a gyönyörű platánsort is.
"Épül a bal oldali móló a Kikötő sétány végében. Háttérben a Badacsony" - olvasható a Fortepanon az 1910-es fotóról, amely Balatonboglár kikötőjében készült. Ezt 1890-ben kezdték el építeni és Kaáli Nagy Dezsőről, a balatoni kikötők nagy építtetőjéről nevezték el.
Kicsit ugrunk az időben, az 1935-ös fotón a Belügyminisztérium (továbbiakban: BM) üdülője látható Balatonlellén. A Honvéd utcai épület ma már Park Hotelként üzemel, de évtizedeken át itt üdültek a belügyi dolgozók. Ez a szocializmusban sem változott.
Az 1936-os fotón, a képaláírás szerint "Ney Ákos, a Duna-Száva-Adria Vasút igazgatója a Balatonboglári Fürdőegylet ünnepélyén beszédet mond". Ney a magyar vasútmérnöki szakma nagy alakja volt, felsorolni is nehéz lenne, hány pozíciót töltött be a vasútnál a Monarchiától a szocializmusig. Számos találmányt jegyzett, valamint több állomásépítés fűződik a nevéhez.
Életkép a boglári mólóról 1936-ból. A Balaton ekkoriban a tengerétől elszakított Magyarország turisztikai gócpontjává vált, dübörögtek az üdülőépítések, és persze fejlesztették a hajózást, vitorlázást is. A 20. század első felének nagy fejlesztői közül mindenképp kiemelendő Gyulai Gaal Gaston földbirtokos és Sümegi Vilmos lapkiadó, akik rengeteget tettek Boglár modernizálásáért.
Ez az 1938-as fotó nagy magyarázatot nem érdemel: naplemente, Balaton, nyár, Boglár, és ráadásul úgy tűnik, itt már akkor divat volt a jóga, amikor a mostani pesti jógaklubok alapítóinak nagyszülei is legfeljebb kamaszok voltak.
A boglári kikötő ikonikus főépülete így festett 1939-ben. Ekkor még élvezhették a szelet a nyaralók, azonban ősszel kirobbant a második világháború, és minden megváltozott.
Magyarország 1941-ig még nem sodródott bele a konfliktusba, ezen a gondtalan, 1940-es lellei fotón is ez látszik. A két település közül Balatonboglár második világháború alatti története érdemel említést, ugyanis sok lengyel menekültnek nyújtottak szállást a Balaton partján. A németek és szovjetek nagy egyetértésével lefejezett lengyel értelmiség utánpótlásában minden bizonnyal nagy szerepe volt a Lengyel Gimnáziumnak, amit 1939-ben nyitottak meg Zamárdiban, majd a következő évben Boglárra költöztettek. A Múlt-Kor cikke szerint mintegy 600 menekült diák érettségizett le itt a háború alatt.
A németek utolsó ellenoffenzíváját, majd az országon végigsöprő szovjet hadsereget valahogy átvészelte a vidék, majd lassan újraindult az élet. Ennek is emlékműve lehetne Romák Éva fotója 1947-ből, szintén Boglárról.
Az 1952-es fotón a híres Kelén csavargőzös látható a boglári kikötőben. A Helkával együtt 1891-ben, Újpesten épített hajó több mint 100 éve szeli a habokat a Balatonon. A háború vége felé el kellett süllyeszteni, de 1946-ban már ki is emelték, majd helyreállították. Kiemelve a szárazföldre, másfél évtizeden át presszóként üzemelt, majd 1996-ban ismét vízre bocsátották. Érdekesség, hogy a Balaton gőzös ma is a szárazon van, múzeummá alakítva várja a látogatókat Balatonbogláron.
Korábbi cikkünkben már felhasználtuk ezt az 1952-es fotót, amely a Rákosi-korszak nagy erejű képi emlékműve, és a lellei úttörőtáborban készült. Lellén már a Horthy-korszakban is rengetegen üdültek (állami vonalon is), ez nem változott a szocializmusban sem, amikor az egyik fő úttörőtábort létesítették itt.
A következő kép is a lellei úttörőtáborban készült, ráadásul a forradalom évében, 1956-ban. Ekkor alakult meg a Balatonboglári Állami Gazdaság, illetve itt töltötte élete utolsó szabad nyarát Nagy Imre.
1959, Balatonlelle, régi csodakocsik, büszke üdülők. A kép a Honvéd (aka. Táncsics Mihály) utca 27., Park étterem és Hotelnél készült.
A szintén 1959-es, szintén lellei fotó a Köztársaság utca 4. alatti Vörös Csillag éttermet ábrázolja, ami akkora név volt, hogy odajártak az Aranycsapat egyes tagjai is.
1960, Balatonlelle, Móló sétány, Móló bisztró. Felhívnánk a figyelmet a nyers kőből készült falakra és a modern asztalokra. Ez az enteriőr 2019-ben is el tudnánk képzelni a Balatonnál.
Eddig csak a boglári kikötőről írtunk, de ez az 1961-es fotó is bizonyítja, hogy Balatonlellének már akkor is volt hajóállomása. Természetesen manapság is üzemel, Balatonboglárra, a Badacsonyhoz, Balatonszemesre és Tihanyra indulnak hajók innen.
A déli vasút átadása persze Boglárnak és Lellének is nagy lökést adott, könnyebb lett lejutni Pestről, elérhetővé vált a turizmus (sőt, azóta csodák csodájára az M7-es autópálya is elérte és meghaladta a két várost). Az alábbi kép 1961-ben készült a boglári vasútállomáson.
1958-ban mutatkozott be a brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonjában a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat alumínium-remekműve, amely egy ideig a budapesti Hungexpó területén állt, majd a hatvanas évek végén Boglár 60 méteres dombjára vitték kilátónak. A domb korábban teljesen kopasz volt, a már említett Gaal Gaston telepítette rá a feketefenyőket. Ezek a mai napig meghatározzák. A lenti kép 1963-ban készült, még Budapesten.
Az ABC épülete a mai napig létezik, persze nem ilyen formában, nem a modern neonokkal együtt. A kép 1965-ben készült a lellei Köztársaság utcában.
1968 viharos év volt a világban. Ez a művészi lellei fotó is jól mutatja ezt.
Az 1974-es képet a balatonaligai KISZ-építőtáborban lőtték, a Balatonboglári Állami Gazdaság alsótekeresi üzemegységében. A fotón ugyan ribizliszüret látható, de Boglártól elválaszthatatlan a borászkodás. A területen már a római időkben is borászkodtak, a filoxéravészt túlélte a vidék, azóta pedig zömmel fehérborokat termelnek, de a vörösek és a pezsgők is jelen vannak. Nem csoda, hisz Szőlőskislak és Kishegy is a két város egyikéhez-másikához tartozik.
A Balaton egyik régi kertmozija a lellei, amely a nagy balatoni mozihullámnak köszönhetően 2016-ban újranyitott, sőt már digitális eszközparkkal adja a legújabb mozisikereket. Az alábbi fotó 1975-ben készült.
1979-ben, a két város egyesítésekor a helyére került a ma is látható boglári Gömbkilátó. 2012-ben hosszas felújítást követően nyitották újra a kilátót, 2018-ban pedig a helyszín a Balaton Piknik fesztivál helyszíneként mutatkozott be. 2019-ben a MOL Nagyon Balaton fesztiválsorozat részeként ismét megrendezik a fesztivált, ezúttal szeptember közepén olyan ismert fellépők érkeznek ide, mint José González, Roísín Murphy vagy a Morcheeba.
A szocializmus esszenciája látható az 1979-es képen, amely Balatonbogláron, a Kodály Zoltán utca 64. alatti OKISZ-üdülő előtt készült. Az OKISZ az iparszövetség rövidítése, ami persze átalakulva, de a mai napig létezik. Mellesleg egy korábbi cikkünkben ezt a szenzációs, roburos fotót is felhasználtuk már, érdemes azt is átolvasni, hogy megtudjuk, hogyan autóztak az emberek a Balatonnál.
Az 1988-as kép a lellei BM-üdülőben készült, ahol épp Kern András és Sztevanovity Zorán szórakoztatta a nagyérdeműt. Talán ekkor még ők se sejtették, hogy az összedőlő pártállami rendszer magával rántja Boglárlellét is, ami három év múlva ketté is szakadt. Azóta pedig külön, de mégis egységben éli életét a két öt-hatezres kisváros.
