Előző nap vihar volt, még fodrozódnak a délelőtti szélben a tapolcai vasútállomás vágányai közt a pocsolyák. Megszólal a mindenki által ismert, pár hangból álló MÁV-szignál, közölvén, hogy a vonatunk 5 percet késik. Az ember ilyenkor mosolyog, annyi rémtörténetet hall és tapasztal elromlott biztosítóberendezésekről (vasutas szlengben csak biztber), leszakadt felsővezetékekről, sínekre dőlt fákról és 120 perces késésekről, hogy ez a pár perc szinte semmi.
A vonat nem vár, elindult már
Aztán befut a vonatunk, amely évtizedek óta hozzátartozik az északi part látványához, szinte elválaszthatatlan tőle. Ez a Bzmot motorkocsi, melyet vérmérséklettől függően hívnak a beavatottak Bézének, Buzenykának, Bűzmotnak és Piroskának is, mi ez utóbbinál maradunk, mégiscsak jobban megtiszteli a csehszlovák gyártmányú járművet. A morvaországi Vagónka Studénka (motor)kocsijai a hetvenes évektől kerültek a magyar mellékvonalakra, a Piroskák gyakorlatilag sínen gördülő buszokként járták a csekélyebb forgalmú szárnyvonalakat. A Fonódó blog írása szerint 1977-86 között 203 motorkocsi, 280 pótkocsi (Bzx) és 100 poggyászteres kocsi (BDzx) érkezett. Ezeket azóta folyamatosan újította fel MÁV, új motorokat, váltókat, üléseket kaptak, de a hazai mellékvonalak bezárása, sok vonal villamosítása és új motorkocsik (Siemens Desiro) beszerzése miatt egyre többet selejteznek le.
A szerelemvonatból nincs kiszállás
Manapság a Balaton északi partján főleg főszezonon kívül jellemző látvány a Piroska, amely részben a Székesfehérvár-Tapolca (29-es) és az Ukk-Balatonszentgyörgy (26-os) vonalakon közlekedik. A Fehérvár és Tapolca közti szakaszon dízelmozdony vontatta kék szerelvények, illetve Desirók szállítják az utasokat a csúcsidőszakban, szóval piroskázásunkhoz Tapolcán szállunk fel az Ukk felől jövő, és Keszthelyen át Balatonszentgyörgyig haladó vonatra. Ezt Keserű Attila vezeti, aki készségesen avat be minket a vasutas létbe és a mozdony igazításának művészetébe, miközben elsuhannak mellettünk a tanúhegyek.
Hamar megtudjuk, ugyan egy vonatot nem kell úgy kormányozni, mint egy autót, a figyelem egy pillanatra se lankadhat. Kiderül, hogy ottjártunkkor épp késnek a vonatok, mert Fenékpusztánál "egy pesti taxis kidöntötte a sorompót", ezért csak lassan haladhatnak az átjárónál a szerelvények. Eközben 80-nal hasít a Piroska-Studentka a Tapolcai-medencében, ami nem kis tempó, pláne ha a 200 méteres fékutat vesszük alapul. Azonban a gyalogosok erre sokszor nem figyelnek oda, Keserű szerint roppant felelőtlenek.
Sajnos olyanok is vannak, akik a vonat elé vetve magukat fejezik be életüket. A masiniszta keserűen mondja erre, ő eddig két embert gázolt halálra így, ami után a MÁV 3 nap szabadságot és pszichológusi segítséget biztosít. A gázolásokat is elmeséli komoran, ezt nem is részleteznénk itt, majd hozzáteszi, a kollégáját, aki elcsapta a siófoki német buszt 2003-ban (33-an haltak meg), le kellett százalékolni lelki okokból. (Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot!)
Amerre jár, nagy bajt csinál
Keserű Attila az az ember, akire azt szokták mondani, nem ma kezdte a szakmát. Egészen pontosan 1989-ben. Minden mozdonyra és vonalra kell külön vizsga, ő pedig rengeteg típusra rendelkezik jogosítvánnyal. Jelenleg aki masinisztának áll, másfél-két évig kell tanulnia, és minden évben mindenre ismét vizsgát kell tenni, ezt ő sem ússza meg egy évben sem. Keserű a Bzmot mellett dízelmozdonyokat vezet, így Csörgőt (M41), Szergejt (M62, ld. a képen), Nohabot (M61) és Daciát (M47) is, de egyes villanymozdonyokra is van engedélye. 1999-ig a vasút iránt rajongók által különösen közkedvelt, svéd gyártmányú, kerek orrú Nohabokat vezette.
Eközben elhagyva Edericset, meglátjuk a Balatont, Keserű Attila pedig megnyomja a kürtöt egy átjáró előtt. Ezt akkor kell, ha az nem belátható, és mint megtudjuk, régen egy jelzőtábla is felhívta a mozdonyvezetők figyelmét erre, ez volt a – kedvenc szakkifejezésünk következik: – "füttykaró". A motorkocsi irányítása alapvetően nem ördöngösség: bal kézzel, egy karral a motorfordulatot szabályozza ("ez gyakorlatilag a gázpedál"), a sebességváltója automata, a jobb keze pedig az átmenőféken van ("ez a vontatmányt is lefékezi"). Szokás mondani egy kontrolt vesztett jelenségről, hogy "ezen a vonaton nincsen fék", de ez nem igaz a Bzmotra, melynek még két lassító berendezése van: egy kiegészítő motorfék és egy méretes kormányszerű kézifék. A Piroska tehát könnyen kezelhető, de azért Keserű szerint lehetne ezekre a típusokra költeni még, a flotta egyes tagjai elég elavultak (50 darabot már felújítottak, évente 6-8 darabbal folytatják és elkezdték a klimatizálásukat is, ami jó hír. Azokat viszont leselejtezik, amik felújítása, javítása gazdaságosan nem valósítható meg.).
A vonyarci lakos Keserű Attila szereti ezt a vonalat, "szerencsések vagyunk Tapolcán, hogy az ország legszebb részén dolgozhatunk" - vallja. A kedvenc szakaszai az akarattyai alagút környéke és a Keszthelyi-öböl kilátásban bővelkedő részei. A kérdést feltesszük a vonat kalauzának, azaz vezető jegyvizsgálójának, a feltűnően fiatal Gsvindt Krisztinának is, aki nem egy balatoni szakaszt említ, hanem Ukk környékét a sümegi vár látványával. Ő 2017 óta van a vonalon, az északi és déli parton is dolgozik, Budapesttől Nagykanizsáig sokfelé megfordul. Kalauzként az értetlen külföldiekkel és az ittas utasokkal a legnehezebb a dolga, utóbbi miatt rendőrt is kellett egyszer hívnia. Kérdésünkre elmondja, női mozdonyvezető csak az új motorvonatokon lehet, a régiekbe nem engednek nőket a megterhelő fizikai munka miatt.
Ha néha csíp a füstje, ne sírjál
Közben befut a vonatunk Keszthelyre, ahol 45 percet után továbbcsattog Szentgyörgyre. Keserű kapitánnyal leszállunk meginni egy kólát a restiben, sör-bor szóba se jöhetne, hiszen rendszeresen szondáztatják a mozdonyvezetőket. Mialatt egy anya-fia páros, Timi és Marci az utóbbi miatt alaposan bejárják az álló Piroskát (Marci hatalmas vonatmániás, bár nem mozdony-, hanem túravezető akar lenni), megtudjuk Keserű Attilától, hogy akadnak Marcihoz hasonló rajongóik. Egyszer egy helyinek tűnő fiúcska hetekig minden nap kijárt a keszthelyi pályaudvarra vonatokat nézni.
A kereset a masiniszta szerint nem rossz, de "az összevisszaság leterheli az embert, se hétvége, se éjszaka, se karácsony." Így hiába lakik Vonyarcvashegyen, volt, hogy egy szezonban csak háromszor jutott le a strandra. De a főszezont máshogy érzi meg: az utasok lökötté válnak. A hajnali 5-ös első vonat gyakran találkozik sínre tett padokkal, szemetesekkel, de felfújható csónakban, a síneken üldögélő részegekkel is összefutott már. Arról nem is beszélve, miket próbálnak vonaton szállítani: egyszer négy srác egy másfél méteres műanyag cápát tuszkolt fel a vonatra. Hogy honnan szerezték és mi volt vele a céljuk, azt talán jobb lesz, ha sose tudjuk meg.
Te is felszállsz, helyet találsz
Utólag megkérdeztük még a MÁV-tól, mit tudnak az északi parti, (első körben) Szabadbattyán és Balatonfüred közti vasútvonal villamosításának kezdetéről, melyre a beruházásokat koordináló NIF Zrt. mondatait küldték el: "A Szabadbattyán-Balatonfüred vasútvonal korszerűsítése európai uniós támogatási források felhasználásával, a NIF Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházásában valósul meg. A villamosítás Balatonfüredig lehetővé teszi villamos vontatású szerelvények közlekedését, ebből kifolyólag Székesfehérvár helyett Balatonfüreden fog megtörténni a mozdonycsere, ezáltal komfortosabb, gyorsabb és környezetbarátabb vasúti közlekedés valósulhat meg Budapest és Balatonfüred között. A kivitelezési munka tervezetten 2019. szeptember eleje és 2021. május közepe között több ütemben zajlik majd."
